A Könyves-blog minden kedves olvasójának
boldog új évet kívánunk!
Idei első beszámolónk egyike az előző naptári év végén megígért,
de különböző okokból elmaradt beszámolónknak.
Az
első félév egyik legfontosabb eseménye a Könyvesben a gólyabál. Ez az esti
rendezvény zárja le az új diákok hosszú kalandját, a gólyatábortól kezdve, a
gólya-szigeten át a teljes „befogadásig”. Mindig nagy izgalmak kísérik a
készülődést, a próbákat, de soha sem okozott még csalódást. Így volt ez idén
is.
Négy
új osztályunk már rég nem idegen mozog a falak között, szereztek barátokat,
megvannak az első élmények, belekóstoltak abba a hangulatba, légkörbe, ami a
Könyvest jelenti. Lassan az ő arcuk is ismerős lett a többiek számára, de így,
együtt a „gólyákat” nem láthattuk még azelőtt. Sajnos, a járványra való
tekintettel idén a Könyves-diákok nem nézhették meg élőben a műsort, de annyian
vettek részt a lebonyolításban, felkészítésben, hogy szinte azt lehet mondani,
minden második felsőbb éves valamilyen módon mégiscsak részesült az élményben.
Nem
lenne egyszerű feladat „elmesélni”, milyen volt az idei gólya-est, ezért meg sem
próbálkozunk a lehetetlennel. Legyen annyi elég: fergeteges volt és nagy buli.
Mint mindig. Azért, hogy legyen mégis valami benyomásunk az estéről,
összegyűjtöttük a vállalkozó kedvű gólyáktól (önkéntes alapon) a benyomásaikat,
élményeiket. Álljon itt ebből egy rövid válogatás. (Az idei évkönyvben várhatóan
több vélemény közlésére is lesz lehetőségünk.)
A
7. C osztály beszámolóiból:
„A gólyabálra való készülődést
nagyon szerettem, igaz, nagyon sok minden az utolsó pillanatban lett meg. Jó
volt maga az előadás is, csak azt sajnáltam, hogy a többi osztály szereplését
nem láttam.” (Tóth Tília)
„Az egyik legszebb élményemet a
gólyabálhoz kötöm. Egyrészt, hogy felléphettünk, az is nagyon jó volt, ott
izgulni a függöny mögött. De a legjobban az tetszett, ahogy a rajzteremben
bulizhattunk még egy-két órát. Egyszóval szerintem szuper ez a gimnázium, tele
van jókedvvel és kihívással, épp ezét tetszik nekem annyira.” (Dálnoki Liliána)
„Szerintem a bálra való készülődés
nagyon izgalmas és vicces volt, főleg az ötletek, amiket mondtak. Viszont az
előadáson eléggé izgultam, egyszer el is rontottam a mozdulatot, de szerencsére
zet nem tudták a nézők.” (Balogh Dániel)
„A gólyabálra a felkészülés nagyon
élvezetes volt. A színpadon nagyon izgatott voltam és szerintem az egész
osztály is. Utána egy picit megkönnyebbültem.” (Szabó Bátor)
A 7. D osztály beszámolóiból:
„A gólya-estre való felkészülés
rengeteg időt vett el, de úgy gondolom, végülis megérte. Ahogy telt-múlt az
idő, egyre jobban élveztem a próbákat. Ha lenne még egy lehetőség, másodszor is
szívesen előadnám a produkciót.” (Ismeretlen)
„Számomra a gólya-est nagyon jó és
emlékezetes volt. A segítőink mindenhol, ahol csak tudtak, segítettek, és
mindent megtettek azért, hogy beilleszkedjünk. Jaksa Dávid, bár nem a
segítőnknek indult, mégis annyira sokt tett értünk, hogy már őt is annak tekintem.
Beke Marcell, Kormos Dávid, Farkas Ildi és Varga Vivien örökké a szívemhez
nőtt. Minden percét imádtam.” (Pecze Kincső)
„Szerintem a gólya-est nagyon jó
volt. Imádtam a segítőinkkel felkészülni a táncra. Életem egyik lejobb napja
volt, és nagyon örülök, hogy Könyveses lettem.” (Ismeretlen)
„Minden tetszett! Nagyon jó volt a
hangulat, élveztem a táncot, az eskü is jó volt, és a DÖK-ösök dala is jó volt.
[…] Mielőtt felmentem a színpadra, izgultam, de ott már nem, élveztem. Szuper
élmény volt.” (Hetesi Vilmos)
„Nekem nagyon tetszett, jó buli
volt. Az egyetlen, amit kifogásolok, hogy túl sok fény volt. Néha egy
epilepsziás rohamon gondolkodtam, mert túl sok volt a változtatgatás. Néha
emiatt nem látszódtak jó táncmozdulatok. Ezenkívül minden kifogástalan volt.”
(Székely Liza)
„Könyves életem egyik legfontosabb
mérföldkövön léptem túl vasárnap. Minden egyes percét imádtam és biztos vissza
fogom sírni! Kimondhatatlanul jó érzés most már hivatalosan is Könyves
„családtaggá” válni. Azt viszont sajnálom, hogy a többi gólyának a műsorát nem
nézhettük meg!! Ez rossz volt így, hogy nem bátoríthattuk őket a közönség
soraiból az ordításunkkal. De mindenesetre így is egy életre szólt, és hálás
vagyok, hogy része lehetek a Könyvesnek!” (Jobbágy Csenge)
„Szerintem a gólyabál után ez volt a
második legjobb élményem. Olyanokhoz is közé tudtam kerülni, akiket eddig nem
is ismertem. A sok készülődés és egymásra hangolódás jobban összehozta az
osztályt. Aznap, amikor már a színpad mellett álltunk, nagyon jó érzés volt.
[…] Az osztály is szerintem nagyon élvezte. A segítőinknek is sokat
köszönhetünk. Szerintem ezt a programot senkinek sem szabad kihagynia.” (Torjai
Dorottya)
Ezek a rövid vélemények talán vissza
tudják adni annak a bizonyos novemberi vasárnapnak a hangulatát. Fel van adva a
lecke a következő „gólya-generációnak”. Kíváncsian várjuk őket.
 |
| Ízelítő a hangilatből |
