Irodalmi adventi kalendárium 2023

 2023-ban is elkészült a Könyves Kálmán Gimnázium verses adventi kalendáriuma, mely az alábbi linken érhető el:

https://calendar.myadvent.net/?id=b3842lzc8sxnf41ejjlicrcgiz5dmfqr 

Örömteli ünnepvárást, elmélyülést Mindenkinek!

Március 15.

"Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag,

Te a népek hajnalcsillaga!...

Megviradt, fölébredett a föld, fut

A hajnaltól a nagy éjszaka.

Piros arccal

Jött e hajnal,

Piros arca vad sugára

Komor fényt vet a világra;

E pirúlás: vér, harag és szégyen

A fölébredt nemzetek szemében."

(Petőfi Sándor)

Tárgyak és emlékezet

Február 25-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja Magyarországon. 1947-ben ezen a napon tartóztatták le, majd hurcolták el Kovács Bélát, a Független Kisgazda Párt főtitkárát.

Ma rá és valamennyi sorstársára emlékezünk, akik a kommunista diktatúra idején szenvedtek el üldöztetést.

A Könyvesben idén (is) a korábbiaktól eltérő módon idéztük fel a múltat.

A földszinti folyosón kiállítást rendeztek be vállalkozó kedvű kollégáink, azokból a tárgyakból, melyek az 1945 és 1989 közötti időszak hétköznapjait idézték fel. A tárgyakat mai és / vagy egykori kollégáink, diákjainak, szüleik, nagyszüleik adták kölcsön. Hála nekik, egy igen érdekes és sok szempontból elgondolkodtató gyűjtemény állt össze ezekből a darabokból.

Íme pár kép a kiállításról!

Köszönet az ötletért, a gyűjtögetésért és a kiállítás összeállításáért

Berecz Andrea tanárnőnek!

Ugye milyen "helyesek"?

Immár  nyolcadik alkalommal hívtuk nemes versengésre 

a vállalkozó kedvű,

egykori és éppen regnáló Könyves-diákokat

a magyar kultúra napja alkalmából.

Helyesírási-nyelvhelyességi versenyünkre idén 54 vállalkozó szellemű versenyző érkezett

7. évfolyamtól egészen 12. évfolyamig, sőt még azon is túl, hiszen visszatérő kihívóként köszönthettük a leglelkesebb versenyzőnket, Gáspár Brigitta tanárnőt is.

A mindössze félóráig tartó megpróbáltatás 7 mondat leírásából és két totó kitöltéséből állt.

Bár nem tűnik nehéznek a feladat, tény, hogy jó pár agysejt lelte halálát ebben az alig 30 percben.

A Könyves mindig sűrű programjai miatt csak ma került sor az eredményhirdetésre, bár a feladatlapokat még aznap kijavítottuk.

Bátran állíthatjuk, nem volt a versenyfeladatokhoz képest sokkal kisebb kihívás egy hétig magunkban tartani az eredményt,
de azért sikerült.

Ma pedig végre lehullt a lepel a titokról: kissé szokatlan környezetben (a fizika előadóban), de remek hangulatban adtuk át a megérdemelt jutalmakat a kiemelkedő teljesítményt nyújtó kisebb és nagyobb gyerekeknek.

A képzeletbeli dobogón így alakult a sorrend:

I. helyezett

Kürtösi Anna Nikoletta (11. D)

II. helyezett

Kácsor Liliána (10. C) és

Gáspár Brigitta (28. C)

III. helyezett

Szabó Janka (9. D) és

Hős Péter (9. B)

Miközben szívből gratulálunk a helyezetteknek, azt is szeretnénk megemlíteni, hogy a győztes minden idők legmagasabb pontszámával győzött, és az ezüst érmesek is a korábbi rekord pontszám feletti eredményt érték el idén.

Te kis fotel-helyesíró, aki most a képernyő előtt arcoskodsz, hogy te simán lenyomtad volna őket, csak nem indultál a versenyen, nézd meg a feladatokat! Aztán légy nagyon szerény, és valld be őszintén, hogy a nevedet ugyan biztosan helyesen írtad volna le, a többiben viszont végtelen számú hibát tudtál volna elkövetni.

Készen állsz? No akkor figyelj!

A tollbamondás:

1. Mindannyian egy húszéves társasházba költöztek a Batthyány téren.
2. A Magyar Állami Operaház szimfonikus zenekara által előadott xilofonszóló átütő sikert aratott a Zeneakadémia nagytermében.
3. Az István-barlangi kiránduláson össze-vissza kóvályogtunk, nem tudtuk, hogy beljebb vagy kijjebb menjünk-e.
4. A Kis-Hárs-hegy része-e az Eurázsiai-hegységrendszernek?
5. A Magyar Kajak-kenu Szövetség örökös bajnoka ironikus mosollyal fogadta a futótűzként terjedő szóbeszédet.
6. Az irracionális számok rejtélyes birodalmában bolyongva el kellett halasztani az iparművészeti múzeumi látogatást.
7. Ne hüppögj itt nekem!

A két totó:

Ugye, hogy nem is olyan egyszerű?

Azért jövőre megpróbálhatnád te is...

Mi itt leszünk, téged / titeket pedig várunk!

A forradalom ünnepe a Könyvesben

"Szomorú utazásra hívunk benneteket..."

„A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia – s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat.”

(Albert Camus)

Az 1956. október 23-án kitört magyar forradalom emlékét idén a Könyvesben 

a DÖK csapata idézte fel a mai fiataloknak.

Ha a DÖK és a Könyves-diákok, 

akkor minden adott valami újszerűre, ilyen-még-soha-nem-voltra.

Így történt most is: a diákönkormányzat műsora egy különleges film volt, amelyben 

megpróbálták elképzelni, hogyan közvetítené ma egy független rádióadó 

annak az októberi keddnek az eseményeit.

Felkeresték a forradalom ikonikus helyszíneit, 

s a most rögzített képeket egykori filmbejátszásokkal összevágva 

próbálták érzékeltetni, hogyan is zajlottak az események.

Megható és nagyon szép visszaemlékezés kerekedett ebből a nem mindennapi ötletből.

A Könyves épülete, ami az újpesti események egyik központja volt, 

természetesen többször is felbukkant a filmben.

Minden Könyves-lakó ismeri a szétlőtt zongora, vagy a kirobbantott tanári képét,

ezek mégis újra és újra elemi erővel hatnak, főleg ha a következő képen a mai,

szép épület előtt ott áll az énekkar, és "Ha én rózsa volnék"-ot énekel. Csodálatosan.

Méltó megemlékezés volt, s talán egy kicsit érthetőbbé is tette 

még a legkisebb Könyves-lakóknak is, 

mi az, amire mindig emlékezni kell október 23-án.

Márai így fogalmazta meg:

"[...] Nem érti ezt az a sok ember,

Mi áradt itt meg, mint a tenger?

Miért remegtek világrendek?

Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.

De most sokan kérdik: mi történt?

Ki tett itt csontból, húsból törvényt?

És kérdik, egyre többen kérdik,

Hebegve, mert végképp nem értik –

Ők, akik örökségbe kapták –:

Ilyen nagy dolog a Szabadság? [...]

Igen, ilyen nagy.

Köszönjük.

(A DÖK ünnepi filmje megtekinthető itt, az alkotók engedélyével közölt linken.)

A "magyar Golgota"

"Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a' hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztűl; engem, ki nem borúlhatok le a magyar Golgotha porába, engem October 6ka térdeimre borúlva fog hontalanságom remete lakában látni [...]” (Kossuth Lajos, Turin September 20 1890.)

170 évvel ezelőtt, 1849. október 6-án kivégezték Pesten 

Magyarország első törvényes, felelős miniszterelnökét, 

gróf Batthyány Lajost.

Ugyanezen a napon 13 honvédtiszt nézett szembe hóhéraival Aradon.

Az aradi 13 azonban valójában nem 13, még csak nem is 14, hanem 19 ember volt.

A pesti Újépület udvarán golyó általi halált halt

gróf Batthyány Lajos

"Rajta, vadászok! Éljen a haza!"

Október 6-án hajnali fél hatkor golyó általi halált halt Aradon

Lázár Vilmos ezredes

Dessewffy Arisztid tábornok,

Kiss Ernő tábornok és

Schweidel József tábornok.

Hat óra után kötél általi halált halt

Lovag Poeltenberg Ernő tábornok,

Török Ignác tábornok,

Lahner György tábornok,

Knezić Károly tábornok,

Nagysándor József tábornok,

gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok,

Aulich Lajos tábornok,

Damjanich János tábornok és

gróf Vécsey Károly tábornok.

"Haynaunak, a magyar honvédtisztek elleni bosszúhadjárata nem Aradon kezdődött. Augusztus 20-án Temesvárott lőtték főbe az Ottrubay család tagját, báró Hruby Gyula őrnagyot, Görgei Artúr volt segédtisztjét. 1849 augusztusa és 1850 februárja között Aradon még további három honvédtisztet végeztek ki: 1849. augusztus 22-én Ormai Norbert honvéd ezredest, a honvéd vadászezredek parancsnokát – őt szokás az első aradi vértanúnak is nevezni –, 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest, Kazinczy Ferenc fiát – őt szokás a tizenötödik aradi vértanúnak nevezni– és 1850. február 19-én Ludwig Hauk alezredest, Bem József tábornok hadsegédét. Lenkey János honvéd vezérőrnagy szintén az aradi várbörtönben halt meg; őt azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott." (Forrás itt.)

Rájuk, életükre, hősiességükre és utolsó mondataikra emlékeztünk pénteken a Könyvesben a 8. C osztály segítségével. 

Köszönjük nekik 

és a műsor szervezőjének, 

dr. Baranyi Beatrix tanárnőnek!

PVDTNAKLS!

azaz

Pannonia vergiss deine Toten nicht, als Klagen leben Sie!

(Magyarország, ne feledd halottaidat, mint vádlók, élnek ők!)

vagy

Pokol Vigye Dinasztia Tetteit, 

Nemzetünk Átka Kísérje Léptöket Sírjukig!

A magyar népmese napján

A Magyar Népmese Napját a Magyar Olvasástársaság kezdeményezésére ünnepeljük meg 2005 óta. Céljuk az volt, hogy a népmesék fennmaradjanak és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozódhasson az új generációkra. A jeles ünnepnapnak Benedek Elek születésnapját jelölték ki. [...]

"Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktők kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!” (Részlet a Magyar Olvasástársaság 2005-ös felhívásából)

(Forrás itt.)

Idén a Könyves humán munkaközössége egy kis játékra hívja a meséket és kívzeket szerető ifjúságot!

Kattints a "JÁTÉK!!!"-ra, és töltsd ki a kérdőívet!

JÁTÉK!!!

Figyelem!

Mindenki csak egyszer töltheti ki a kvízt!

Az emailcímedet meg kell adni a játékban való részvételhez.

A kvíz csak ma, este 20 óráig tölthető ki!

Eredményhirdetés várhatóan

csütörtökön a nagyszünetben lesz,

a Díszteremben.

Költészet napja 2019

József Attila születésének 114. évfordulóján, 

mint ahogy immár több mint 20 esztendeje minden évben, 

idén is megünnepeltük a magyar költészet napját a Könyvesben.

Ha eddig rendhagyónak neveztük a sok-sok együtt szavaló diákot és tanárt, akkor nem könnyű megtalálni a megfelelő kifejezést a mai alkalom méltatására.

Még esetleg a rendhagyóan rendhagyó kifejezés 

közelítené meg legjobban a valóságot.

 Talán még soha nem látott számú diák és tanár zsúfolódott ma össze a díszteremben, hogy soha nem látott létszámú tanár- és diákfellépőt hallgasson meg, 

Volt érdeklődés

soha még nem látott formában megemlékezni eme jeles napról.

Máskor is énekeltek, zenéltek már verseket ezen a napon fellépők. De idén csak zenéltek és énekeltek. Olyan volt, mint egy versmondóünnep és egy tavaszi koncert házassága. Méghozzá egy igen jól sikerült házasság.

Fantasztikus volt ez a kavalkád! Különböző nyelveken, különböző témákban követték egymást a produkciók. Láthattunk volt Könyves-diákokat, mostani tanárokat mostani diákokkal, vállalkozó kedvű szólistákat és szabadidő-szervezőt, matekfatosokat matektanárostul, a Kisbetűs Ünnepek nevű zenekar ősbemutatóját egy saját szerzeménnyel és persze a Könyves fantasztikus énekkarát.

A francia tagozat: Dömök Kata és Tóth Marina tanárnő

Pontosan annyira volt sokszínű, mint Könyves Kálmán birodalma a hétköznapokban is.

Pontosan annyira volt lehengerlő, mint minden olyan alkalom, amikor kiderül: mennyi tehetség, jókedv, munkabírás és szeretet van a társaságban, amit úgy hívunk: 

ők, akik a Könyveshez tartoznak.

Pontosan annyira volt megható, mint minden olyan rendezvényünk, amit a puszta ötlet hív életre, amibe sokan sok időt és munkát tesznek bele csak azért, hogy megmutassák, mire is képesek, és közben elszórakoztassák a többieket.

Szép volt, és felemelő, és megható, és szívet melengető, és méltó... abszolút méltó a naphoz.

Olyan jó ilyenkor ott ülni, és átélni újra meg újra ugyanazt az élményt:

a világnak tényleg két része van:

Ha az énekkarban
ilyen mosollyal énekel valaki,
azért az jelent valamit, nem?

vagyunk mi, a szerencsések, 

akik tudjuk, milyen a Könyvesben élni, 

ide tartozni, 

mindig valami fantasztikusnak a része lenni,

és van a többi szerencsétlen.

Minden szervezőnek, előkészítőnek, résztvevőnek, 

szereplőnek köszönjük. 

Felejthetetlen élmény volt.

Röviden:

SZENZÁCIÓSAK VAGYTOK VALAMENNYIEN!

Külön köszönet P. Szabó Melinda tanárnőnek 

az ötletért és a szervezésért. 

Üzenjük: Jöhet a következő!

(Az eseményen készült további fotókat megtalálod, ha ide kattintasz.)

A bőség zavara: tavasz, erdők, versek, Bach

Jó kis lista a cím, nem igaz? És ráadásul még csak nem is teljes!

Március 21. igazán különleges napja az évnek:

a csillagászati tavasz első napja;

az erdők nemzetközi napja 2013 óta;

a költészet világnapja (2000 óta), illetve

Johann Sebastian Bach 334. születésnapja.

Ünnepeljünk hát!

Szabó Lőrinc: Tavasz

„Mi az?” - kérdezte Vén Rigó. 

„Tavasz” - felelt a Nap. 

„Megjött?” - kérdezte Vén Rigó. 

„Meg ám!” - felelt a Nap.

„Szeretsz?” - kérdezte Vén Rigó. 

„Szeretlek!” - szólt a Nap. 

„Akkor hát szép lesz a világ?” 

„Még szebb és boldogabb!”

A pécsi havihegyi mandulafa, 2019-ben az év fája (A kép forrása itt.)

Herkules ilyet a Hesperidák kertjébe' se látott,

Hősi Ulysses sem Alkinoos szigetén.

Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne,

Nemhogy a pannon-föld északi hűs rögein.

S íme virágzik a mandulafácska merészen a télben,

Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd!

Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon,

Vagy hát oly nehezen vártad az ifju Tavaszt? 

(Janus Pannonius: Egy dunántúli mandulafáról)

S hogy minden idők egyik legnagyobb zeneszerzője se maradjon ki a tavasz köszöntéséből, kattintsatok ide:

Bach: Eljött a szép tavasz (korál)

Legyen mindenkinek 

sok-sok szép tavaszi napja!

A magyar kultúra napján

"Az, ki életében sokat érzett és gondolkozott; s érzeményit és gondolatait nyom nélkül elröppenni nem hagyta: oly kincset gyűjthetett magának, mely az élet minden szakában, a szerencse minden változásai közt gazdag táplálatot nyújt lelkének. Sok szépet írának a bölcsek, s gyakran a nem éppen bölcsek is; gazdag forrást nyitának fel, honnan jó sorsban intést, balban vigasztalást, mindkettőben magasbra emelkedést, szív és észnemesülést meríthetünk; de azok is csak úgy hatnak reánk, ha érzés és gondolkodás által sajátunkká tevők, ha saját magunkban kiforrva lényünkhez kapcsolódtak, mint esti szélhez a virágillat, melyben megfürdött."

(Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz)

Kissé talán meglepő módon 

a Parainesis kezdő soraival emlékezünk meg idén 

a magyar kultúra napjáról. 

A kézirat tanúsága szerint 1823-ban ezen a napon 

fejezte be Kölcsey Ferenc Himnusz című versét.

Erre az eseményre, magára a csodálatos műre és alkotójára emlékezünk ma.

A Himnusz kézirata

"E szóban - haza, foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész öszvessége. Oltár, atyáid által istennek építve; ház, hol az élet első örömeit ízleléd; föld, melynek gyümölcse feltáplált."

(Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz)

Advent első vasárnapján

Rónay György:

Advent első vasárnapja

Amikor a fák gyümölcsöt teremnek, 

tudhatjátok, hogy közel van a nyár. 

Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg 

korcs ágaimon más, mint a halál? 

Amikor jelek lepik el a mennyet, 

álmunkból kelni itt az óra már. 

De ha hozzám jössz, pedig megüzented, 

angyalod mégis álomban talál. 

Meg akartál rajtam teremni, rossz fán; 

Nem voltál rest naponta jönni hozzám. 

Ajtóm bezártam. Ágam levetett. 

Éjszakámból feléd fordítom orcám: 

boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám! 

Szüless meg a szívemben, Szeretet!

Legyen szép napja mindeninek!

Halottak napján

A halottak napja (november 2) a holtakról való megemlékezés napja a római katolikus egyházban. A clúnyi kolostorból indult el a holtakra való emlékezés és a holtakért való imádkozás szokása a X. században. A XIV. században általánosan is bevezették.

(Forrás itt.)

Juhász Gyula: Consolatio 

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, 

Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. 

Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, 

Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. 

Emlékük, mint a lámpafény az estben, 

Kitündököl és ragyog egyre szebben 

És melegít, mint kandalló a télben, 

Derűs szelíden és örök fehéren. 

Szemünkben tükrözik tekintetük még 

S a boldog órák drága, tiszta üdvét 

Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt 

És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

Emlékezzetek és

vigasztalódjatok!

Mindenszentek ünnepén

A mindenszentek vagy mindenszentek napja (röviden mindszent; latinul Festum Omnium Sanctorum) az üdvözült lelkek emléknapja, melyet a katolikus keresztény világ november 1-jén ünnepel.

Az ünnep 741-ben, III. Gergely pápa idején jelent meg először a megemlékezés napjaként. Jámbor Lajos frank császár 835-ben IV. Gergely pápa engedélyével már hivatalosan is elismerte az új ünnepet. 

A hagyomány szerint, egyetemes ünneppé IV. Gergely pápa tette. 

(Forrás: itt.)

Fra Angelico Mindenszentek freskója

"Mindszent-virágos ár sodor

s egy dísztelen sír gondja éget:

ó, hogyha áthajítanám

koszorúval a messziséget."

(Áprily Lajos: Mindszent - részlet)

Emlékezzetek és

vigasztalódjatok!

Február 25.

Az "Emlékezés asztala" a Könyvesben

Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata értelmében minden év február 25-én tartják A KOMMUNIZMUS ÁLDOZATAINAK EMLÉKNAPJÁt. 1947. február 25-én Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet katonai hatóságok jogtalanul letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban.

(Forrás: itt!)

A Könyvesben idén az eddigiektől eltérő módon emlékezhettek meg a diákok a kommunista diktatúra áldozatairól.

Napokkal az évforduló előtt különböző feladatokat kaptak. Voltak osztályok, akiknek meg kellett fogalmaznia, mit tudnak a kommunizmusról; voltak, akiknek a kor ismertebb szereplőiről, helyszíneiről kellett összeszedniük ismereteiket; a 12. évfolyamosok pedig Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét olvasták el, és beszélgettek róla.

Ezeken kívül minden osztály összegyűjtött sok-sok vers-, novella-, regény-, illetve filmcímet, melyek mindegyike erről a korszakról szól. Az így létrejött jegyzeteket, gyűjtéseket pénteken az iskola folyosóján láthatták viszont az osztályok, ahol a saját munkájukon kívül a többiekével is megismerkedhettek.

A megemlékezés ötlete és megszervezése Berecz Andrea tanárnő munkája.

A fal a diákok munkáival

Ami a falon volt...

... és akik nézegették

A nap során az iskolarádióban egy rövid emlékezőbeszéd is elhangzott. Íme!

Emlékeztek? Jó néhány nappal ezelőtt osztályfőnöki órán elkezdtetek egy kis gyűjtőmunkát arról, hogy mi a kommunizmus, ki volt Lenin meg Sztálin, mit tudtok a GULAG-ról vagy, hogy a kedves mátrai falucska hogyan kerül a képbe. A 12-esek pedig elgondolkodtak – lehet nem is először – Illyés Gyula idegek húrjaiként kifeszített versmondatán.

Kutakodásaitok eredményeként találkoztatok klasszikus műalkotásokkal, George Orwell regényeivel, vagy Bacsó Péter Tanú című filmjével. Ezeket a gyűjtéseket, fogalmazásokat olvashatjátok ma a földszinti folyosón.

Hogy miért is voltak ezek a feladatok? Hogy lélekben, gondolkodásban közelítsünk egy naphoz, amelynek emlékére reggel óta ég a gyertya az emlékezés asztalán az aulában.

 Ez a nap február 25-e, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja.

1947-ben ezen a napon Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a szovjet hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban, először a Gulagon, majd  a moszkvai központi börtönben.

A politikus letartóztatása az első lépés volt azon az úton, amelynek során a kommunista párt a Szovjetunió támogatásával kiépítette a totális egypárti diktatúrát. Az eset ezzel a demokrácia és a szabadságjogok eltiprásának jelképévé vált, amely a kommunizmus közel 50 éves uralmát jellemezte.
Ha figyeltek, akkor a napokban ezzel a tragikus időszakkal kapcsolatban sok számot fogtok hallani az áldozatokról. A kivégzettekről, az éhínségben, kényszermunkatáborban elhunyt áldozatok számáról. A becslések mindig tévedhetnek. Kelet-Közép-Európában egymillióra becsülik. De a rendszer áldozata az is, akit börtönbe zártak, vallattak, kínoztak, megbélyegeztek, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek, vagyis mindenki, akit a szabad cselekvés és választás lehetőségétől megfosztottak, testileg és lelkileg megnyomorítottak.
Rájuk emlékeztetek, amikor elgondolkodtatok azon, mi mindent ismertek abból a korból. Emlékezzetek rájuk azzal, hogy megismeritek egymás gondolatait arról a korról!
Emlékezzünk rájuk mindig együtt!
(Az emlékezőbeszédet Rózsa Nóra, 11. A osztályos diákunk olvasta fel.)

A magyar kultúra napján

1823. január 22-én fejezte be Kölcsey Himnusz című versének végleges változatát, ezt ismerjük ma is. A vers csak több év után, 1828 decemberben, a Kisfaludy Károly által szerkesztett Aurórában, majd 1832-ben a gyűjteményes Kölcsey verseskötetben jelent meg.

Ma január 22. a magyar kultúra napja.

A vers szövegét 1844-ben egy pályázati felhívásra zenésítette meg Erkel Ferenc, aki a dallam keletkezésére később így emlékezett vissza egy anekdota szerint: 

„Csend van. Ülők és gondolkodok: hát hogy is kellene azt a himnuszt megcsinálni? Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint gondolkodok. És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én első mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe. És ott a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem és hang-hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a himnusz...” (Gárdonyi Géza, Erkel emlékkönyv. 1910.)

Himnusz-szobor Budakeszin ( V. Majzik Mária alkotása)

Advent második vasárnapján

Advent második vasárnapján 

legyen mindenkinek nagyon szép napja!

Szabó T. Anna: Adventi kalendárium 12.

Zúzmara

Zúzmara lepi be a fákat,

a kertet, a köveket, az ösvényt.

Zúzmara lepi be a dőlt füvek élét,

csikorog a csizma.

Belepik a tiszafa bozontját,

belepik a zúzmaraszőrök,

belepik a drótokat, a kerítés sodronya

csupa puha szálka.

Csend van, a ködnek ütődnek

a tompa zajocskák,

alszanak a madarak, csipkepalota ma

az otthonuk, ágyuk,

az ezüstszínű baldachinok közt

mesebelit álmodik a feketecinke.

(Forrás itt.)

Karácsony hangjai

"A szavak nem mindig képesek elvégezni azt a munkát, amelyre szükségünk van. Zene kell ott, ahol a szavak kudarcot vallanak."
(Patrick James Rothfuss)

 

Amikor meggyullad az első adventi gyertya, sokan kezdenek a Könyvesben visszaszámolni.

Hogy meddig?

Elsősorban a téli szünet első napjáig. 

No meg karácsonyig.

Meg persze a Télapó érkezéséig.

De Könyves Kálmán színes birodalmának jó pár lakója valami egészen mást vár a decembertől...

Hogy mit?

Természetesen a

KARÁCSONYI KONCERTET,

AMI NÉLKÜL TALÁN A KARÁCSONY IS ELMARADNA.

Íme a részletek!

 

Mindenkit szeretettel várunk!

Ha karácsony, akkor cipősdoboz

A 12. A osztály az előző évhez hasonlóan
most is
cipősdoboz-gyűjtésbe kezd
karácsony közeledtével.

Olvasd el a részleteket!

Ne feledd,
 neked csak pár perc, amíg kitalálod,
félóra, amíg megveszed,
pár száz forint a zsebpénzedből,
pár perces odafigyelés, hogy a csomagolás megfelelő legyen.

De Neki:
talán az idei karácsony legszebb pillanata lesz!
És ezt Te adod neki.
Legyél rá büszke, és segíts!
Köszönjük szépen előre is!

EDoL a Könyvesben

... vagyis European Day of Languages, 

a Nyelvek Európai Napja

a Könyvesben 2017-ben.

(Ha többet szeretnél tudni magáról a kezdeményezésről, akkor ide kell kattintanod: EDoL.)

A Könyvesben idén negyedik alkalommal rendeztük meg 

a Nyelvek Európai Napja alkalmából 

a mi kis házi versenyünket, tematikus napunkat.

A 20 osztály 10 európai nyelvet vagy országot húzott, minden nyelvet, országot 2-2 osztály kapott meg idén. A feladat az volt, hogy a turizmus felől megközelítve mutassák be az adott nyelvet, országot, kultúrát. Készülhettek a csapatok valami kis előadással, filmmel, versekkel, vagy bármivel, ami eszükbe jutott. Az izgalmas bemutatókat két szakavatott zsűri tekintette meg, ám döntésük egyelőre még nem ismert, izgatottan várjuk majd a híreket, remélhetően a jövő héten.

Az alábbiakban Zsolnai Dóri (DMT) képeiből válogattunk. Aki még több képet szeretne látni, a KKG honlapján a Galériában megtalálja őket.

Na és a lényeg...?

Tanuljatok nyelveket!