A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Újpest. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Újpest. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. február 21., szerda

Két őszi nap Ujpesten

    Jolsvai András legújabb Újpest-regénye izgalmas események és korszak közepébe röpíti az olvasót. Magyarország első bankrablásának eseményei elevenednek meg a karcsú kötet lapjain, miközben ott zsong az események körül az egész dualista világ.

    Mi hát a legújabb Jolsvai-kötet? Történelmi regény? Krimi? irodalmi szociográfia? Vallomás a hőnszeretett szűkebb hazáról? Egy kicsit mindegyik. Sajátos elegye minden korábban felsoroltnak, s közben ott van a sorok mögött megannyi emberi gyarlóság, küzdelem, félelem, néha a nyomor, a gyász, a kilátástalanság, máskor az apró örömök, egy kis szerelem, és a mindent átható gyengéd humor, amivel a szerző mindezt elénk tárja.
    Legyenek bármennyire szomorúak is egyes részei a kötetnek, mégis egy halvány mosollyal az arcunkon olvassuk a történetet, kiválasztjuk a kedvenceinket, rácsodálkozunk egy-egy mondatra, fordulatra, vagy (ha ismerjük Újpestet) egy-egy helyszínre.
    Ez a könyv (kis túlzással) bebarangoltatja az olvasóval egyrészt a teljes dualista világot, másrészt a korszak tipikus kisvárosainak minden sötét (vagy nem annyira sötét) bugyrát. Ahogy haladunk sorról sorra, egy-egy félmondatból, kikacsintásból értesülünk a szereplők korábbi és későbbi sorsáról, látjuk a döntések mögött húzódó érdekeket, de közben érezzük ennek a világnak a kézzelfogható részeit is: a lovak szagát (vagy inkább illatát?) az Árpád úton, a kiskocsmákból és vendéglőkből kiszivárgó étel- és borszagot, érezzük talpunk alatt a még nem kövezett utcák porát, az ajtógombok tapintását, a női parfümök és férfi szivarok szagát, halljuk a patkók kopogását, a bekanyarodó villamos hangját, a templom harangjának kondulását. És mindezt úgy, hogy a szerző semmire sem veszteget feleslegesen szót. Sem a leírásokra, sem az elbeszélésre.
    Mégis. Valami elemi erővel jelennek meg előttünk a figurák. Ha valamelyikük belépne az ajtón, azonnal tudnánk, kivel állunk szemben. És valahogy szeretnénk is találkozni velük. Pedig nem típikus hősök. Többségük kisember, a maga egyszerű életével, annak mindennapos gondjaival-bajaival, az állandó megfelelési és feltörekvési kényszereikkel. Mellettük persze ott vannak a felsőbb körök is: az újpesti politika jellegeztes figurái, a rendőrség vezető emberei, de még maga a belügyminiszter és a miniszterelnök is színrelép. 
    Igazából, bár érdekel mindenkit, mi lesz a két őszi nap vége, de valahogy mégsem ez a legfontosabb a történetben. Inkább a megismert emberi sorsok alakulása ragad meg az ember fejében, és azon gondolkodik: kinek hogyan sikerült a további élete.
    Lebilincselően jó történet, könnyed, de nagyon élvezetes stílussal. Közben pedig most is süt a sorokból a nagyon egyértelmű, de nem tolakodó lokálpatriotizmus, mint már nem egy Jolsvai-kötetben.
    Nem vagyok tipikus újraolvasó, de ezt a könyvet biztosan nem most olvastam utoljára.
    (A kötete a Kalligram kiadásában jelent meg 2023-ban.)

2017. október 13., péntek

Évfordulóra készülődve 1.

Kedves Könyves-diákok!
Október 20-án pénteken fogunk megemlékezni az 1956-os forradalomról a Könyvesben. Feladatmegoldós, részben interaktív "műsorral" készülünk erre a napra. Hogy könnyebb legyen a feladatok megoldása, az elkövetkező napokban néhány információt fogunk megosztani veletek itt a blogon. Figyeljétek az oldalt minden nap! (Pénteken is használhatjátok majd az okos telefonotokat, érdemes előre tudni, melyik információ, hol található meg.)
Elsőként a 1956-os újpesti eseményekről mutatunk egy rövid összefoglalót. Az eredeti beszámoló Újpest város honlapján jelent meg 2009-ben. (Az eredeti cikk itt olvasható.)

" A forradalom hullámai 1956. október 23-án Újpestet is elérték. Az utcákon nemzeti színű zászlóval sétáló emberek izgatottan tárgyalták a pesti eseményeket.
A tüntető újpestiek 24-én ledöntötték a szovjet hősi emlékművet, a zsarnokság jelképét. Az egyik, röplapokat szóró fiatalt a rendőrség előtt, az épületből lelőtték. A felháborodott emberek a halott fiút a véres autóban a Tanácsháza elé tolták, követelve a bűnösök felelősségre vonását. A szobor helyén felravatalozott testet nemzetiszínű lobogóval és virágokkal borították. Az egyre növekvő tömeg fegyvert és radikálisabb cselekvést követelt. Dr. Rajki Márton ügyvéd és Kósa Pál asztalos mester a rögtönzött szónoki emelvényen megpróbálták az embereket lecsillapítani.
    Délután a tanácsháza előtt összegyűlt tömeg előtt Kósa Pál asztalos mester felolvasta az Egyesült Izzóban - az országban elsőként - megalakult „Munkástanács” által kiadott röplapot; utána beszédet mondott, melynek tartalma nem ismeretes, de minden forrás megegyezik abban, hogy Kósa nemcsak széles körben ismert asztalosmester volt Újpesten, hanem kiváló szónoki képességekkel rendelkezett. Egy küldöttség élén a Rendőrkapitányságra mentek, hogy a foglyul ejtetteket kiszabadítsák.
Kósa javaslatára a Tanácsházán megalakult az Újpesti Forradalmi Bizottság. Elnöke dr. Rajki Márton, tagjai Kósa Pál, Gerényi Gyula, Kiss Imre és Koszterna Gyula. A bizottság – legitimitását - megbízatását a tömegtől nyerte. A Forradalmi Bizottság rövidesen új tagokkal bővült, hogy a megnövekedett közigazgatási, közellátási és rendfenntartói feladatokat zökkenőmentesen végezhessék. 
  25-én, a rendőrség előtt fegyveres összetűzésre került sor, de a rend rövidesen helyre állt. 27-én az újpesti pártbizottság a Belügyminisztériumtól fegyveres segítséget kért a forradalmárok ellen. Rendőrruhába bújtatott ÁVH-s és partizán különítmény érkezett. Nagy Imrének a forradalmat támogató beszéde után a különítmény elhagyta Újpestet. Ezután a Forradalmi Bizottság megszervezte Újpest békés életét. Sokak szerint a közellátás soha nem volt olyan jó, mint a forradalom idején.
  A Forradalmi Bizottság, szervezettségének köszönhetően a kerület normális élet-feltételeit biztosította. 
A forradalom tisztaságára jellemző, hogy a harcok és sorban állások következtében elesettek hozzátartozói számára az Állami Áruház kirakatában pénzt gyűjtöttek. Ahogy másutt sem, itt sem őrizte senki, mert mindenki szemében szent volt és nem nyúltak hozzá.
Megismeritek?
  November 4-én hajnalban, Újpest lakói tankdübörgésére ébredtek. Rákospalota és Vác felől, az Árpád úton, az Elem utcában, a Tél utcában, a külső Váci úton özönlöttek a szovjet tankok, katonáik állig felfegyverezve. Újpest védői ugyanitt, tankokkal, felfegyverkezve várták őket. Megkezdődött az elkeseredett küzdelem a túlerőben lévőkkel. Az események hatására a folyamőrség teljes létszámával és fegyverzetével a forradalmárok mellé állt. A túlerővel szemben csak ideig – óráig lehetett védekezni, az erőviszonyok eldöntötték a küzdelmet. A legvéresebb nap november 8-a és 9-e volt. A fegyveres harcok november 10-én fejeződtek be. Győzött a hatalmas túlerő és a modernebb haditechnika.
A megtorlás szörnyű volt. Az 1848-as forradalom és szabadságharc letiprása után Haynau rémuralmáról beszél a történelem, pedig 1956 után majdnem tízszeres az áldozatok száma. Statárium, kivégzések, hosszantartó perek, börtönbüntetések következtek.
 „Kósa Pál és 33 társa” perében, 92 zárt tárgyalási nap után: a Budapesti Fővárosi Bíróság Népbírósági Tanácsa 1959-ben március 15-én, vasárnap - az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulóján- hirdette ki ítéletét. A 33 vádlottból első fokon tízet, majd másodfokon 1959. július 28-án, hetet kötél általi halálra, hármat életfogytiglan tartó, míg a többi bizottsági tagot összesen 217 év börtönbüntetésre ítélte, és bárhol fellelhető vagyonuk teljes elkobzására. (Szendiné Kósa Katalin, a kivégzett Kósa Pál lánya)
Újpest 1956-os mártírjainak emléktáblája a Városházán