In memoriam Sebő Ferenc

Április 27-én, 79 éves korában meghalt Sebő Ferenc. A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán építészként végzett 1970-ben, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi ágazatának zenetudományi szakán pedig 1989-ben szerzett diplomát.

"Székesfehérváron nőtt fel, ahol apja kereskedőként dolgozott. Első hangszerei – a zongora és a cselló – mellett egy német cserediáktól gitározni tanult. József Attila megzenésített verseivel kezdetben egyetemi társait szórakoztatta, duóban Halmos Bélával, akivel 1970-ben megalakította a Sebő-együttest. Berek Kati meghívására került a 25. Színházhoz zenei munkatársnak. Egy kínai színdarab zenei anyagához keresett ázsiai hangzású hangszert, amikor egy tiszaalpári tanyán rálelt a tekerőlantra és anak utolsó élő mesterére, Bársony Mihályra. Tőle, majd erdélyi útjain gyűjtötte azokat a népdalokat, amelyeket a historikus hangszeren adott elő az általa szervezett táncházakban, illetve olyan tévéműsorokban népszerűsítette az autentikus népzenét, mint a Cimbora, a Zenelánc, az Aprók Tánca." (Idézet a hvg.hu cikkéből. A teljes beszélgetés elérhető itt.

A legtöbbünk számára meghatározó volt alakja és hangja már az óvodától kezdve: tőle hallottuk először azokat a felejthetetlen szövegeket, dallamokat, amelyek olyan sokat jelentettek számunkra a későbbiekben is. Ha igaznak tartjuk Kányádi szavait, miszerint "A vers az, amit mondani kell", akkor igaz az is, hogy Sebő Ferenc hangja és dallamai azok, amiket hallani kell.

Így lesz.

Nyugodjon békében!

U.i.: Sebő Ferencre emlékezve teszem ide azt a linket és azt a videót, ami nekem a kedvencem. Ezt a József Attila-verset nem szoktam felolvasni, inkább megmutatom így, hiszen aligha tudnék hozzátenni bármit is a felolvasással:

József Attila: Rejtelmek 

A magyar költészet napján

    Április 11-e a magyar költészet napja, mert 1905-ben ezen a napon született József Attila. Ő tehát éppen ma lenne 121 éves.

    Ma, amikor eszembe jutott, milyen nap is van, azon kezdtem el gondolkodni, miért is olvasunk verseket. Miért szeretünk verseket olvasni? 

    A kérdés persze költői (milyen szép áthallás, nem?), hiszen erre mindenkinek más a válasza, sőt nekem is változó attól, függően, mit olvasok, mikor vagy miért.

    Részemről az egyik soha sem változó válasz: a nyelv csodája. Ami ebben a gyönyörű és fantasztikusan összetett magyar nyelvben megbúvik. Ezért olvasok Arany Jánost, Berzsenyi Dánielt, József Attilát, Ady Endrét, Kányádi Sándort, Áprily Lajost, Nemes Nagy Ágnest. 

    És még ki tudja ki mindenkit.

    Emlékszem még az első nagy rácsodálkozásaimra, amikor már kicsit nyiladozó értelemmel kezdtem olvasni. Ezért lesz nekem soha nem múló ledves költőm Arany János. A Toldit legalább ötször olvastam egymás után, annyira elvarázsolt. És ugyanezért soha nem múló kedvencem Ady vagy Kányádi. 

    Meg még ki tudja, ki mindenki.

   Aztán ott vannak azok, akiket azért szeretek olvasni, mert kihívás volt elmerülni a szövegeikben, megérteni vagy legalábbis megsejteni valamit a szövegelből. Még mindig izgalmas kaland, amikor József Attilát olvasok, vagy Nemes Nagy Ágnest. 

    Meg még ki tudja, ki mindenkit.

    Olvassatok verseket, mert verset olvasni jó, mert rólunk és nekünk szólnak. Mert segítenek megérteni a világot, saját magunkat. Mert néha az egyetlen vigasztalóink csak ők, a versek. Szóvel ezért olvassatok verseket. 

    Meg ki tudja még mi mindenért. 

    Mindenért. 

    Bármiért.

A mai napon két verset választottam: egy József Attilát és egy Áprily Lajost.

Színházi világnap 2026

Március 27. a színházi világnap 1961 óta. Évekkel később alakult ki a hagyomány, hogy a világ minden színházában üzenettel köszöntik ezt a napot. Idén William Dafoe, amerikai színész gondolatai hangzottak el (remélhetőleg) minden színházban az előadás kezdete előtt. Dafoe üzenetének egyik legmarkánsabb gondolata a technológia és az emberi kapcsolatok, illetve a színház viszonyára vonatkozott:

"A nyilvánvaló problémát az új technológiák és a közösségi hálók jelentik, amik kapcsolatot ígértek, de látszólag inkább elszigetelték az embereket egymástól. Én is naponta használom a számítógépet, még ha nem is vagyok fent a közösségi hálón; rákerestem már magamra színészként, és a mesterséges intelligenciához is fordultam információért. De vaknak kell lenni ahhoz, hogy ne ismerjük fel azt, hogy az eszközökkel való kapcsolatunk fenyegetés az emberi kapcsolatainkra. Bár bizonyos technológiák jól szolgálhatnak minket, az a probléma, hogy nem tudjuk, ki van a kommunikációs kör másik végén, nagyon mélyen hat, és hozzájárul az igazság és a valóság válságához. Habár az internet képes kérdéseket felvetni, nagyon ritkán ragadja meg azt a csodát, amit a színház tud csak létrehozni. Olyan csodát, ami figyelemből, részvételből és a jelenlévők spontán kialakuló közösségéből születik egy olyan körben, ahol az emberek cselekszenek és válaszolnak egymásnak." (Kiemelés tőlem. A teljes szöveget itt találod: William Dafoe üzenete.)

Különleges élmény volt ezt a szöveget a Pesti Színházban hallgatni éppen az Igazából komédia című előadás előtt. Mintha szándékosan ehhez a darabhoz készült volna a köszöntő szövege. Az előadás ugyanis (részben) éppen azt a kérdést feszegeti, hogy hol van a határ ember és gép között, mitől vagyunk mi többek a mesterséges intelligenciánál, ha egyáltalán többek vagyunk.

Fergeteges komédia játszódik le a szemed előtt, szinte végigröhögöd az előadást. De amikor nem nevetsz, akkor nagyon el kell gondolkodnod: mitől ember az ember? Biztosan emberségesek vagyunk-e még? Jót teszünk-e magunkkal, utódainkkal és a világgal, ha ennyire a gépeknek rendeljük alá magunkat? Számomra az egyik legérdekesebb, többször különbözőképpen felvetett párhuzam volt a mai kor technikai fejlődése és az ipari forradalom korszaka közötti áthallás. A mesterséges intelligencia körül zajló viták miatt nem véletlenül kapod fel a fejedet, amikor a színpadon egyszercsak, szinte a semmiből a luddistáról (a géprombolókról) hallasz.

A komédia alapja egy szerelmi történet egy fiatal író és egy színészetre tervezett android, vagyis egy aktoid között. Történetükben semmi hagyományos sincsen, hiszen már az is kérdéses: van-e az aktoidnak személyisége, akarata, érzelmei. És mégis egy klasszikus történet bontakozik ki a szemed előtt: ők ketten a világ ellen a szerelem jegyében.

Jelenet az előadásból. A kép forrása itt.

Nem tudom eldönteni, hogy, amit láttam, utópia vagy disztrópia-e. Lehet mind a kettő? Úgy tűnik, igen. Ez pedig tulajdonképpen nem túl megnyugtató, ha a jövőre gondolunk.

Az előadás a darab miatt már eleve szenzációs. De erre rátesz, méghozzá nem is keveset, a színészi játék. Elsöprő alakításokat látunk szinte az összes szereplőtől, de kétségtelenül kiemelkedik közülük az aktoidot alakító Varga-Járó Sára játéka. Számtalan karaktert, mozgást, beszédmódot kell megjelenítenie, időnként rendkívül rövid idő alatt többet is. Egészen elképesztő, ahogy szinte a színész mesterség minden elemét felvonultatja 2 felvonás alatt. Miközben nem felejti el a darabbeli rendező alaputasítását sem: A kevesebb több.

Jelenet az előadásból. A kép forrása itt

Az már csak a hab volt a tortán, hogy miközben egy osztálynyi Könyves-diákkal voltunk pénteken a Pesti Színházban, spontán Könyveses találkozó alakult ki, amikor összefutottunk több mint 20 éve és alig 2 éve érettségizett Könyvesesekkel is. Szép este volt.

Nézzétek meg a darabot, mert hihetetlenül jó! És mert színházba járni jó!

További információkat itt találtok: Igazából komédia.

Rákóczi 350

1676. március 27-én Borsiban született II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona és I. Rákóczi Ferenc harmadik gyermekeként. Születése nagyon fontos volt a családban, miután az elsőszülött gyermek, György néhány hónapos korában meghalt, másodikként pedig egy kislány, Julianna született, így 1676-ig nem volt fiúörököse a Rákócziaknak. Mindez azonban megváltozott azon a bizonyos márciusi napon.

A borsi kastély ma is megvan a Felvidéken, de maga a szoba, ahol a későbbi fejedelem született, már nem látható. Ez valószínűleg a mára már elpusztult részben volt (egy toronyszoba), ami édesanyja lakosztályait foglalta magában. (A borsi kastélyról itt olvashatsz: Borsi.)

A borsi kastély a 2021-re befejezett rekonstrukció után

Rákóczi később a Vallomásokban így írt születéséről: "Zavar fog el, Uram és elpirulok, midőn születésedet s annak körülményeit megfontolom és a magaméra gondolok. Te Isten, teremtőm nekem és a mindenségnek, istállóban születsz, én meg palotában; te ökör és szamár közt szegény pásztorok körében, én — a por és a féreg a te szined előtt — udvarjárók nagy csődületében. Szülőid szegények, az enyimek fejedelmek; te szegénységben jösz a világra, én bőségben."

Igaz, kastályban és bőségben született, de korai évei egyáltalán nem voltak nyugodtak. Alig pár hónapos korában elvesztette édesapját, édesanyjára pedig onnantól fogva óriási feladatként hárult, hogy az udvar mindent elemészteni akaró markait távol tartsa a Rákóczi-vagyontól, és a gyerekei nevelését se hagyja elvenni magától. Az ifjúnak ráadásul nem kis elvárások között kellett felnőnie, hiszen egyrészről a Rákócziak, másrészről a Zrínyiek örökségét is hordozta.

Mányoki Ádám 1712-es portréja II. Rákóczi Ferencről (A kép forrása itt: Rákóczi.)

Édesanyja második férjét, Thökökly Imrét finoman szólva sem szerette: "...akár véletlenül, akár a Te rendelésed szerint történt a dolog Uram,… anyánk, a te szolgáló leányod, férjének személyében kígyót fogadott ágyába." Később pedig éppen Thököly mozgalma vezetett a nevezetes munkácsi ostromhoz, ami után örökre elveszítette édesanyját. Így végül mégis a bécsi udvar döntött neveltetéséről és későbbi sorsáról. Legalábbi úgy tűnt.

Végül, mint köztudott, szembefordult az udvarral, és vezérlő fejedelemként a szabadságharc vezetője lett, de annak vége után a száműzetést választotta. Élete utolsó szakaszát Törökországban töltötte, ahogy édesanyja, vagy gyűlölt mostohaapja is.

Pár érdekesség, amit talán nem tudtál II. Rákóczi Ferencről:

1.) Felesége, Hesseni Sarolta Amália révén rokonságba került XIV. Lajos, francia királlyal.

2.) Amikor 1701-ben letartóztatták, felesége segítségével szökött meg a bécsújhelyi börtönből. A későbbi fejedelem tehát megmenkült, de a szökésben résztvevő Lehmann kapitányt később megkínozták és kivégezték.

3.) A száműzetés idején a rodostói házában asztalosműhelyt rendeztetett be, ahol maga készített bútorokat. Egy ilyen szék ma is a kiállítás része.

4.) Ma Magyarországon 3 település őrzi a nevét: Rákóczifalva, Rákócziújfalu és Rákóczibánya.

5.) Talán csak Petőfi ült a legendák szerint több fa alatt, mint Rákóczi. Érdekes módon a fejedelem jellemzően dió- vagy tölgyfák árnyékában szeretett (állítólag) pihenni.

6.) Rodostóban (Tekirdag) 2009 óta Rákóczi nevét viseli az az út, ahol egykor a háza állt. (Ma a rekonstrukció látogatható.)

7.) 1935 óta szerepel arcképe magyar pénzeken: először a 2 pengősön, majd a papír 50 forintoson, végül pedig az 500 forintoson látható jellegzetes ábárzolása.

8.) A fejedelem köszvényben szenvedett.

9.) Egyes pletykák szerint az ő gyermeke volt a 18. század egyik rejtélyes figurája, Saint-Germain gróf. (Róla itt olvashatsz: Saint-Germain.)

10. A fejedelem haláláról Mikes Kelemen 112. fiktív levele tudósít, 1735. április 8-án: 

"Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk. Az Isten árvaságra téve bennünket, és kivévé ma közüllünk a mi édes urunkot és atyánkot, három óra után reggel. Ma nagypéntek lévén, mind a mennyei, mind a földi atyáinknak halálokot kell siratni. Az Isten mára halasztotta halálát urunknak azért, hogy megszentelje halálának áldozatját annak érdemével, aki ma megholt érettünk. Amicsoda életet élt, és amicsoda halála volt, hiszem, hogy megmondották nékie: ma velem lész a paradicsomban. Hullassuk bővséggel könyveinket, mert a keserűségnek ködje valóságoson reánk szállott."

Mert (a n)ők is részesei a történelemnek...

Szabó T. Anna

A reformkori nők 

A férfinek hazája volt,

a nőnek otthona,

a férfié a parlament,

a nőé a szoba,

hová a fáradt férfifő

mint révbe, visszatért,

hol békét, ártatlan derűt

és megnyugvást remélt.

De olvastak az ifjú nők

és szólt a zongora,

hömpölygött, mint az áradat,

reform, romantika,

és szabadság és szerelem

úgy összetartozott,

mint a választott férfivel

szerelmes asszonyok.

A csitrik függönyök mögül

lesték Vasvári Pált,

a Szendrey-lány megszökött,

lapokban publikált,

rokonát, Wesselényijét

imádta Polika,

és Angliában agitált

Pulszky Terézia,

a március felpezsdített

szűk otthont, tág hazát,

s a reménység a lelkeket

mint bor hatotta át.

Csatába ment a katona

a nagy eszmék után,

vele maradt a szerelem,

hátramaradt a lány –

dörgés, villámlás: ágyú, kard,

esőz a honfivér

– s amelyik nő nem menekül,

mit is tehetne? Vár.

Az asszonyé a vakremény,

a férfié a tett –

de férfié lesz a remény

és asszonyé a tett:

mert leng a fekete-piros,

a gyász, vér zászlaja,

Világosnál lement a nap,

s tán nem kel fel soha –

veszve szabadság, szerelem,

és harcos ifjai –

a tiprott földből a remény

hogy sarjadhatna ki?

Ablaknál áll a feleség,

ajtóban az anya:

és elesettet, bujdosót

mind visszavár – haza.

Ez a vers először 2002-ben a Forrás folyóiratban jelent meg. ( https://epa.oszk.hu/02900/02931/00044/pdf/EPA02931_forras_2002_05_12.pdf )

Megmutatja, hogy március 15-e varázsához, optimizmusához, hitéhez, történetének teljességéhez  a nők is hozzájárultak, hozzájárulnak. 

A bejegyzés ötletének forrása: https://www.facebook.com/annatszabo

Három új, nem is olyan kis bolygó

2005 és 2007 között a Piszkéstetői Obszervatóriumban Sárneczky Krisztián csillagász, az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa, a Szeged Asteroid Program vezetője (többek között) 3 kisbolygót fedezett fel, így a hagyományoknak megfelelően ő tehetett javaslatot az elnevezésükre. A neveket a Nemzetközi Csillagászati Unió 2026. február 23-án hivatalosan is jóváhagyta.

A döntés értelmében a 2005. november 9-én felfedezett 255261-es számú kisbolygót "Kubovics"-nak hívják. Nevét a 101. évében járó Kubovics Imre professzor emeritusról kapta, aki korábban az ELTE TTK dékánja volt. Munkássága során a Mátra vulkanikus kőzettanával és a meteoritokkal foglalkozott behatóan. 

Kubovics Imre
(A kép forrása itt.)

2007. december 21-én két kisbolygót is sikerült Sárneczky Krisztiánnak azonosítania. Ezek a 305263-as számú, mostantól "Krasznahorkai" nevű, illetve a 305264-es számú, mostantól hivatalosan "Tarrbela" elnevezésű aszteroidák.

Tarr Béla és Krasznahorkai László
(A kép forrása itt.)

A Krasznahorkai kisbolgyó elhelyezkedése Kiss László csillagász ábráján.
(A kép forrása itt: KissLászló_csillagász!)

Ha valaki annyit olvas, mint egy magyartanár, annak óhatatlanul szövegtapadások alakulnak ki a fejében, amitől, ha akarna, sem tudna szabadulni. Amikor olvastam a híreket a fentiekről, persze egyből megmelengette a szívemet mindennek a csodálatos metaforikus áthallása is, de nyomban be is ugrott a népdal: 

"Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok,

A szegény legénynek utat mutassatok!"

Kétségem sincs felőle, hogy ezt fogják tenni.

**************************************************************************
Reménykedve abban, hogy szerintetek is szép és érdekes a világ, íme néhány továbbolvasási, kutakodási lehetőség:

A piszkéstetői csillagvizsgálóról itt olvashattok: Piszkéstető

Sárneczky Krisztiánról itt találhattok információkat: Sárneczky Krisztián

Kubics Imre professzorrról itt olvashattok: Kubovics Imre

Ha Krasznahorkai Lászlóról szeretnétek olvasni, jó kiindulópontok lehetnek ezek az oldalak:
K. L. saját oldala; Digitális Irodalmi Akadémia KL oldala; Kultúra_Krasznahorkai

Ha Tarr Béla érdekel, nézzétek a filmjeit, de olvashattok is róla:
HVG_Tarr_Béla; Telex_Tarr_Béla; Kultúra_TarrBéla

A gőte után itt egy hangya is

Amikor először olvastam a híres angol gyerekkönyv-író, Beatrix Potter meséiben Johann Wolfgang úrról, a gőtéről, napokig jó kedvem volt, annyira szellemesnek találtam az elnevezést, még akkor is, ha ez "csak" a fordító leleményességét dicsérte.* Mert ebben az esetben a szellemességen túl sok-sok igazság is van a név mögött.

Johann Wolfgang úr, a gőte és Pecás Jeremiás

Johann Wolfgang Goethe, a weimari klasszika egyik mestere (nem a gőte!) nemcsak író volt, hanem igazi, minden iránt érdeklődő természetbúvár is. (Valahogy úgy, ahogy később majd Jókai Mór vagy Jules Verne.)

Goethe hagyatéka elképesztően nagy. Az irodalmi alkotásain kívül nem elhanyagolható mennyiségű optikai, botanikai, zoológiai és ásványtani tanulmány is kikerült tollából. De az általa hátrahagyottak közé sorolható 18 ezer (!) darabos geológiai gyűjteménye is, ami mindig szolgál váratlan meglepetésekkel a tudósok számára.

A legújabb szenzációról a jénai Friedrich Schiller Egyetem kutatócsoportja számolt be a Scientific Reports című folyóiratban. A Weimarban lévő Goethe Múzeumban őrzik a tudós-költő hagyatékából azt a 40 dabaros borostyánkő-gyűjteményt, ami váratlan meglepetést tartogatott a kutatóknak. A Baltikumból származó kövek között 3 olyan is volt, amelyben ősi élőlények maradványait fedezték fel. Az egyiket most azonosították: egy kihalt ősi hangya jól konzerválódott példánya rejtőzik a kő mélyén. Bár a Ctenobethylus goepperti fajba tartozó állat a 19. század óta ismert a kutatók körében, mégis szenzációs a mostani felfedezés, mert a modern eljárásoknak köszönhetően minden eddiginél részletesebb betekintést kaphattak az állat felépítésébe, testének részleteibe.

Bár Goethét a borostyánok leginkább optikai tulajdonságaik miatt érdekelték, bizonyára örömmel fogadta volna a felfedezés tényét. Meggyőződéssel vallotta, hogy a tudományos gyűjtemények lényege nem a birtoklás, hanem a tudomány szolgálata. Ez a mindössze 3,5 mm-es kis hangya most teljesítette eme tudományos kötelességét.

Ha jó a szemed, a bal szélen láthatod a rejtőzködő kis hangyát.

(A kép forrása itt: hangya-portré.)

A végére két megjegyzés:

Milyen szép szimbólum, hogy a Goethe-féle gyűjteményben lévő lelet leírását a Schiller Egyetem tudósai teszik közzé! Goethe és Schiller azonkívül, hogy a weimari klasszika mesterei voltak és kettős szobruk ott áll Weimar főterén, nagyon jó, közeli barátok voltak. Annyira, hogy amikor a jóval fiatalabb Schiller meghalt, alig merték ezt a hírt közölni, az idős és betegeskedő Goethével.

Goethe és Schiller Weimarban

Ha igaz is, hogy a borostyánban lévő esetleges zárványok látszólag nem mozgatták meg Goethe fantáziáját, a hangyák azért igen. Leghíresebb művében, a Faustban több mint 10 alkalommal beszél róluk, sőt egy helyen még szerepelnek is!

HANGYÁK (óriási fajtájúak)

Aranyról van szó?
Egykor tömegével
ástuk el azt a szirtodúkban éjjel;
de az arimaszposz-nép fölfedezte,
s rajtunk nevet most, mert elvitte messze. (Fordította: Jékely Zoltán Kálnoky László)

[Ez a bejegyzés a National Geographic február 18-ai beszámolója alapján készült. Sok további érdekes részletet tudhattok meg belőle. Ha érdekel, katt ide: Goethe hangyája.]

* Beatrix Potter könyvei közül a Pecás Jeremiás kalandjai címűben szerepel Gőte úr.
"– Megyek gilisztázni, aztán fogok egy pár csellét vacsorára. Ha ötnél többet fogok, meghívom Teknős Ptolemaiosz tanácsnok urat és Johann Wolfgang urat, a Gőtét."
Az eredetiben Sir Isaac Newtonnak hívják a gőtét, aminek az egyik angol neve az, hogy newt, ami a tarajos gőtét jelenti. Vagyis angolul is szóvicc, csak másik.