Vasútállomások világkupája

Jól hangzik, nem? És nem vicc, tényleg van ilyen!

A kép forrása itt.

 
Nagy-Britanniában 2019-ben született az ötlet, hogy az ország számtalan vasútállomása közül be lehet nevezni a közösségedét, a faludét, a környékedét, és így kiderülhet, melyik a legjobb a sok közül.
Az első esetben a jelentkezők listáját leszűkítették 48-ra, ezek közül lehetett választani. 2019-ben a közönségszavazatok alapján Huddersfield állomása lett a győztes vicces macskáival.
Az évek folyamán aztán bővültek a lehetőségek: lehetett a legjobb üzleti környezetben lévőre, a legszerethetőbbre, az oktatással, turizmussal vagy éppen a fenntarthatósággal szoros kapcsolatot ápoló állomásra is szavazni.

Ám az idei verseny sokkal komolyabb volt a korábbiaknál. Hogy miért? Mert ahogy nekünk fontos volt 1825 az Akadémia megalapításával, a Zalán futásával, Jókai születésével, úgy a briteknek is volt okuk 200. születésnapot ünnepelni.

A vasútét.
Egész pontosan Stephenson Rocket nevű gőzmozdonyának sikerét és az ennek nyomán kiépülni kezdett vasúthálózatot.

A Rocket (A kép forrása itt.)

Óriási kampányba kezdtek a közösségek, hogy saját kedvencüket a dobogó tetejére juttassák. Az eredetileg benevezett 330 állomás közül a zsűri döntése alapján egy szűkített listából lehetett választani. 2025. október 13-a és 17-e között 20 állomás közül a közönségszavazatok segítettek kiválasztani az emberi életeket az elmúlt 200 évben Nagy-Britanniában leginkább megváltoztató / befolyásoló állomást (Britain’s most life-changing station of the last 200 years). A 20 „döntős” állomás Abergynolwyn, Ashington, Bristol Temple Meads, Cambridge, Chesterfield, Exeter St David’s, Liverpool Lime Street, London Marylebone, London Paddington, London Waterloo, Merthyr Tydfil, Preston, Ramsgate, Ribblehead, Shirley, Skegness, Swanage, Tilbury Town, Vauxhall és York volt.

Már az eredeti, 2019-es versenyt is sokan támogatták a politika és az kultúra képviselői közül, de az idei tényleg tömegeket mozgatott meg. Segítségül hívták a digitális lehetőségeket is, elárasztotta a netet az állomásokat bemutató rövid videók tömege, és mindenki, a közel 24 ezer szavazó izgatottan várta, mi lesz a vége.

2025. október 17-én aztán kiderült, hogy a versenyt Ashington állomása nyerte meg. 

Ashington napjainkban (A kép forrása itt.)

Ez az állomás 2024 decemberében nyitotta meg újra kapuit és vágányait egy közel 60 éves szünet után. Ashington állomását eredetileg 1878-ban adták át, maga a település pedig büszkén viselte akkoriban a „világ legnagyobb szénbányász-faluja” címet. Ekkor az út Newcastle-be egy óra és 3 perc volt. A legforgalmasabb év 1911 volt Ashingtonban, amikor közel 260 ezer utas fordult meg itt. Ám ez a szám később drasztikusan csökkenni kezdett, így felszámolták a megállót, és 1964. október 31-én, egy szép, csöndes szombat este kigördült az utolsó vonat is Ashingtonból, hogy aztán csak 2024-ben térjen vissza a  településre. A vasút újraindulása alapjaiban változtatta meg a környék életét, bekapcsolva őket ismét a sínek nagy vérkeringésébe. Az ott lakók számára a most már mindössze 35 perc alatt elérhető Newcastle munka-, tanulási és szórakozási lehetőségek tömegét tette elérhetővé.

Ashinington boldogsága (A kép forrása itt.)

 
A képen a győzelmet ünneplő szervezők és a támogatók láthatók. A jobbról másodikként feltűnő hölgy Alice Loxton történész és író. Ha valakit érdekel a brit történelem, kultúra és jól olvas angolul, vagy szeretné kipróbálni, jól olvas-e, az ő könyveivel érdemes próbálkozni. Találkozhattok vele a Facebookon rövid kis reels-videókban is. Igazán élveztes módon és nagyon lelkesen mesél, legyen szó akár a középkori Angliáról, akár Jane Austin ruháiról, vagy egy 21. századi pályaudvarról.

Nekem nagyon megmozgatta a fantáziámat a vasútállomások világkupája. Elbűvölt maga az ötlet, de legfőképpen a közösségek ereje, ami ebben annyira jól megmutatkozik. Érdekes belegondolni egy hasonló versenybe Magyarországon. Vajon melyik állomások jöhetnének szóba vagy milyen kategóriákban lenne érdemes gondolkodni? Gondolom, volnának ötletei mindenkinek.

A továbbolvasásban reménykedve...

A versenyről itt olvashatsz (benne a korábbi győztesekről is, pl. Huddersfieldről és a macskáikról): 

World Cup of Stations
Vagy itt:
World Cup of Stations
Esetleg itt:
World Cup of Stations

Ashington állomásáról itt olvashatsz:
Ashington
Vagy itt:
Ashington

Alice Loxton oldala pedig itt található:

https://aliceloxton.com/ 

Velünk élő tudománytörténet

Az ember időnként szembesül azzal a ténnyel, hogy a mindennapok történései könnyen történelemmé lehetnek, ha kellő időbeli távolságból szemléljük őket. Amikor az események éppen zajlanak, ez valahogy nem tűnik fel, inkább csak utólag. Néha azonban tisztában lehetünk azzal, hogy amiről olvasunk, hallunk, amit átélünk vagy teszünk, az biztosan történelemmé lesz a későbbiekben, sőt talán már most is az.
Nincs ez máshogy a tudományos világban sem.

Amikor 2004 márciusában útnak indították a Rosetta űrszondát, tudták, ha sikerrel járnak, biztosan történelmet írnak. Ha sikerül...

Művészi elképzelés az üstökös felszínére leszálló Philaeről (Forrás: www.csillagaszat.hu.)

 Aztán idén november 12-én bejárta a világsajtót a hír: a Philae magyar idő szerint szerda délelőtt fél tíz körül sikerrel levált az őt több mint hat és fél milliárd kilométeren át cipelő Rosettáról, és megkezdte a hat és fél órás utat a67P/Csurjumov-Geraszimenko üstökösön kijelölt, egy négyzetkilométeres landolási zóna felé. A következő információ a leszállás valós ideje után jó fél órával, 17 óra után néhány perccel jött meg: a leszállás sikerült, az emberiség történelme során először sikerrel landolt egy üstökös felszínén.

A Philae ROLIS kamerájával a leszállás utolsó fázisában készített felvétel a leszállóhely felett. A kép jobb felső részén látható tömb mérete mintegy 5 méter (kép: ESA Rosetta Philae ROLIS).

A Philae leszállóhelyének elnevezésére októberben nyilvános ötletpályázatot írtak ki. A legjobbnak ítélt ötlet az Agilkia lett. Ez a Nílus folyó egyik szigetének a neve, Egyiptom déli részén. A névadás folytatja azt a „hagyományt”, ami még az űrszonda elnevezésével kezdődött. Az európai űreszköz ugyanis a rosette-i kőről kapta a nevét. Ezen egy ősi szöveg három fordítása olvasható, egyiptomi démotikus írással, görög nyelven és egyiptomi hieroglifákkal. A görög nyelv ismeretében a kő jelentette a fő kulcsot a hieroglifák megfejtéséhez. A Rosetta űrszondától a kutatók – meglehet kis túlzással – azt remélik, hogy a Naprendszer keletkezésének kulcsát fedi majd fel előttünk egy az bolygórendszerünk ősi anyagát tartalmazó égitest vizsgálata révén.

(Forrás itt és itt.)

(Az üstökösről és felfedezéséről itt találtok beszámolót. A leszállás részleteiről itt olvashattok. Az előzményekről itt. Angolul jól tudók itt próbálkozhatnak.)

A kocka és Isten száma

40 évvel ezelőtt Rubik Ernő az Iparművészeti Főiskola tanára ( tanársegéd, majd adjunktus végül docens) kifejlesztett egy 2x2x2 elemből álló kockát, ami a térbeli mozgások szemléltetésére alkalmas eszköznek készült. Ám hamarosan kiderült, hogy mindez egy remek játék, így született meg a nálunk Bűvös kockaként ismert logikai játék, amit a világon mindenhol máshol Rubik-kockaként ismernek. A játék hamar népszerűvé vált nálunk és külföldön is, s ezt a népszerűségét a mai napig őrzi.

Rubik Ernő a kockával 1981-ben

 Hogy hogy jön ide Isten? Nos a következőképpen:

Már a kocka népszerűvé válásának kezdetén izgatta az embereket, vajon hány forgatásból lehet kirakni a Rubik-kockát bármilyen összekevert állásból. A probléma megoldása eleinte reménytelennek tűnt a kocka lehetséges állapotainak hatalmas számából következően. Azt az algoritmust, ami egy adott állásból a lehető legkevesebb forgatással kirakja a kockát, Isten algoritmusának nevezték el, az a szám pedig, ahány forgatásra az Isten algoritmusának szüksége van a kocka kirakásához (a legrosszabb esetben), az Isten száma. Az évek során több matematikus, illetve kutatócsoport is megpróbálta meghatározni Isten számát. Az első eredmény 1981-ben született, amikor ez a szám 52 volt. Mára Isten száma sokat csökkent. A legutóbbi matematikai bizonyítékkal 2010-ben egy nemzetközi kutatócsoport állt elő: Morley Davidson, a Kenti Állami Egyetem matematika professzora, John Dethridge, mérnök a Google-nál, Herbert Kociemba német matematikatanár és Tomas Rokicki kaliforniai programozó szerint Isten száma 20.

(Források: itt és itt.)

A Bűvös kocka, amilyen állapotban én szoktam látni, amíg a tesóm ki nem rakja (PÁ.)

Ha szereted a Bűvös kockát, és kíváncsi vagy Rubik Ernő többi logikai játékára is, akkor kattints ide!

A Golden Gate születés

1937. május 27-én adták át a forgalomnak a Golden Gate hidat San Franciscóban.

Angelo Rossi, San Francisco polgármestere átvágja a láncot a híd ünnepélyes átadásán.

"Korábban sokan lehetetlennek tartották a híd megépítését. Az építkezésen dolgozó  munkások közül sokan szenvedtek baleset, mire elkészült a 2730 méter hosszú híd. Tervezője Joseph Strauss mérnök volt, tanácsadónak Irving Morrow építészt hívta meg, aki a konstrukciót az art-deco stíluselemeivel egészítette ki. Húsz éven át a világ legnagyobb fesztávú hídjának számított, a hídfők közötti távolság 1280 méter. Még magas vízállás esetén is 227 méteres magasságig emelkednek ki a pillérek a vízszint fölé. A pillérek között feszülő drótkötelek mindegyike 91 centiméter átmérőjű, és 27 572 huzalszálból áll. A pilléreknek kötelenként 95 millió kilogramm függőleges irányú terhet kell elbírnia. Már eredetileg is narancsszínűre festették a hidat. Az acélszerkezeteknél szívesen használják a vörös vagy narancsszínű festékeket, mert ólomtartalmuk megvédi a rozsdásodástól. A Golden Gate Bridge feltűnő színe azért is szerencsés, mert a gyakori ködös időjárásban előtűnnek körvonalai. A híd gyalogosjárdája kedvelt sétaút, a nagy autóforgalom, zaj és légszennyezés ellenére is. Gyakran látni a hidat filmeken mint díszletet a háttérben. (Forrás: itt.) 

 Érdekességek a hídról:

Ez volt  az első olyan híd, melynek építésekor védőhálót szereltettek fel a víztükör fölé.

1987-ben, 50. születésnapján egész napra lezárták a hidat az autóforgalom elől, és átadták az ünneplő tömegnek. Becslések szerint 300 ezer ember volt ekkor egyszerre a hídon, és a mérések szerint ez alaposan megviselte a tartókábeleket (annak ellenére, hogy az elvi tűréshatáruk 40 százalékának voltak csak kitéve). Ebből okulva 2012-ben, 75. születésnapján már nem rendezték meg a hídi sétát.

Az 1987-es séta a hídon

 A híd építői közül utolsóként Jack Balestrei halt meg 95 éves korában, 2012. április 21-én San Francisco-i otthonában. A férfi 17 évesen kapott munkát az építkezésen.

A híd építésének és további történetének sok érdekességét tudhatjátok meg itt. Ezen az oldalon fantasztikus fotókat láthattok a Golden Gate történetéből.