Gólyakolónia a Margit-szigeten

 A Könyves idei gólyabáljának előestéjén az izgatott gólyáink (vagyis a 7. C, 7. D, 9. A és 9. B tagságának) megnyugtatására, idézzük fel a három héttel ezelőtti programot Arany János tölgyei alatt, a Margit-szigeten! Ebben Soós Kitti, 9. B osztályos tanulónk lesz segítségünkre. Vagyis általa egy igazi bennfentes beszámolója következik, amiből talán néhány eleddig rejtett részletre is fény derül. Halljuk hát!

Gólyasziget 2021

November 6.-án, szombat reggel a már hagyománynak számító program miatt az iskola kötelékébe frissen lépett tanulók – köztük én is – összegyűltünk az iskolaudvaron. A magunk hétvégén történő „nagyon korán” keléstől nehéz, bágyadt hangulatában köröket alkotva beszélgettünk az indulásra várva. Hiába a kezdeti csüggedtség, erőt kellett vennünk magunkon, nincs mese: a Könyves elindult a Margit-szigetre.

Ahogy az osztályok a segítőikkel, pedagógusokkal és egyéb szervezőkkel karöltve nyakukba vették a várost, elkezdtek felébredni, és hamar felütötte fejét a már megszokott zsizsegés és jó hangulat. Megtapsoltuk a metrókocsinkba felszálló iskolán kívüli utasokat, ahogy hangszálaink bírták, kiabáltuk „Kik is vagyunk mi?”-t, kántáltunk a győzelemért és állomásról állomásra vonulva küzdöttünk a pontokért, ez esetben a pénzért.

Ugyanis ez a szigeten töltött nap, bár a gólyatábor folytatásaként is tarthatjuk számon, egész más témával kecsegtetett. A táborban az olimpia kapcsán az összefogás volt főszerepben, de a gólyasziget az üzlet köré épült, és itt már arra figyelmeztettek bennünket: ebben nincs barátság.

A Könyves saját bankjegyeit kellett gyűjtenünk és használnunk. Kaptunk kezdőtőkét, de minden állomáson fizetnünk kellett a feladatokon való részvételért cserébe és ügyelnünk kellett, nehogy mínuszba kerüljünk. A különböző helyi alakok arcképét viselő papírpénzből beszerezhettünk a feladatok teljesítésével, de akkor is, ha jó aktatáskát választottunk azok hordozóitól. Játszottunk képes bingót is: nyitott szemmel jártunk, nehogy lemaradjunk egy kacsáról, az igazgató hasonmásáról, vagy egy babakocsit toló szakállas férfi lefotózásáról.

A pénz konfliktusokkal hintett birodalmából az ösvény viszont mégiscsak valami már ismerthez, kellemeshez vezetett. A program végén friss, ropogós pereccel és Szepi-teával kínáltak minket. A fűben szétszórva ültünk, a novemberi napon kihűlt kezünket a teáspoharakon melengetve, míg az utolsó csapat is megérkezett a Margit-szigeti kalandról.

Amit csak egy Könyves-gólya érthet igazán

Az, hogy kiderüljön, melyik osztály számláján szerepeltek a legnagyobb számjegyek, még a jövő zenéje, de annál mind ott voltunk és megtapasztaltuk: ha azt halljuk "Ingyiri-bingyiri!", egész Budapest az iskola nevétől fog zengeni: "Könyves, Könyves, Könyves!"

Soós Kitti, 9.B