Margófakt 2024

 

   Szirányi Hanna 11. D osztályos tanuló beszámolója a 2024-es Margófaktról

    A Könyves 11. osztályos magyar faktosainak idén október 11-én Balog Otilia tanárnő kíséretében lehetőségük nyílt ellátogatni egy rendhagyó irodalomórára a Margó Fesztivál irodalmi rendezvény keretében (https://www.margofeszt.hu/hu). Az előadás a Millenárison került megrendezésre, ahova iskolánktól péntek napközben tömegközlekedéssel jutottunk el viszonylag gyorsan. Maga a rendezvény egy többnapos annuális eseménysorozat része, amelyre tapasztalataink alapján mindenképpen visszatérnénk jövőre is.

Az óra, amelyet mi meghallgattunk Simon Márton kortárs költő előadása volt Lana Bastašić Bosznia-hercegovinai írónő Tejfogak című novelláskötetéről. Ez a mű nehéz gyermekkorról és gyermekkori traumákról szól, ezzel a témával kapcsolatban zajlott le interaktívan, a közönség bevonásával a 45 perces ‘fakt’ aminek keretében megismerkedtünk néhány EU-s gyermekekre vonatkozó jogszabállyal is. Nagyon érdekes program volt és szuper, hogy ilyen típusú eseményre is lehetőségünk nyílik az irodalomtanulás keretében.

Bővebben a Margófaktról:

https://www.margofeszt.hu/hu/cikkek/margofakt-2

Részlet  a kötetből: 

https://konyvesmagazin.hu/beleolvaso/lana_bastasic_tejfogak_margo_konyvek_reszlet.html

A kötet fülszövege:

Lana Bastašić történetei a gyerekkorról szólnak, de nem a felnőttektől megszokott nosztalgiával. A többnyire minimalista, gyakran csak egy-egy hétköznapi jelenetet felvillantó novellákban a bosnyák írónő mesteri módon bújik a gyerekek és kiskamaszok bőrébe, hogy a nézőpontjukból ábrázolja az őket körülvevő szeretet nélküli, lelki és fizikai agresszióval teli, mérgező családi kapcsolatokkal és traumákkal átszőtt világot. Bastašić lázadó gyerekei olykor maguk is szörnyetegekké válnak, e megrázóan őszinte könyv mégis nyújt valamiféle reményt, hogy el lehet távolodni a szülők hibáitól és fel lehet építeni saját identitásunkat. 

Rendhagyó Irodalomóra Kemény Zsófival

 

Tarpay Patrik beszámolója a beszélgetésről

    Egy esős, kompetenciamérős hétfő volt, amikor ellátogatott hozzánk, a Könyvesbe Kemény Zsófi, slammer, író, költő. Családias és kellemes hangulatban beszélgethettünk a fiatal polihisztorral. Tökéletesen illő ez a szó, hiszen Kemény Zsófi mindenféle kreatív, művészi tevékenységben jeleskedik: tizenéves korától ír verseket, regényeket, zenél, nyer országos Slam Poetry bajnokságokat; műsort vezet, illetve a nemrég megjelent Cicaverzum forgatókönyvírója is. Eddig két verseskötete (Nyílt láng használata, Most vagyok soha) és három regénye (Én még sosem, Rabok tovább, Az aranykor fénykora) jelent meg, illetve az Értetek teszem című könyvét közösen írta Kondor Vilmossal, a kortárs magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb krimiírójával. Mindemellett számos antológiának állandó résztvevője és összeállítója is.

    Személyesebb rajongói kötődésem is van Zsófihoz, hiszen mióta 2022-ben rátaláltam egy Slam Poetry fellépésére, megszállottja lettem munkásságának, és a tavaly júniusi Ünnepi Könyvhét keretei közt beszéltem meg vele ezt a márciusi alkalmat iskolánkba. Az „interjút” ugyanannak kapcsán kezdtem, ami által felfedeztem őt. Így emlékezett vissza azokra az időkre: „A slammelés igen közel áll a szívemhez, hiszen ott kezdődött minden, ott ismertem meg számos kollégámat (és egyben barátaimat is), akikhez máig szoros szálak fűznek és akiknek örökké hálás leszek. A közösséget egy befogadó, szerető családként – amolyan ,,kikeltetőként” – tudnám jellemezni, akik nem kiközösítenek azért, mert különcnek érzed magad, hanem megtapsolnak, mert kiállsz a színpadra és elmondod mindezt. Nem sokan tudják, de Juhász Marci is slammerként kezdte, akit a média ma már Dzsúdlóként ismer. Ha jól emlékszem, Schwarz Ádám is slammelt, mielőtt Beton.Hofi lett belőle”. Zsófi beavatott minket abba is, hogy jelenleg egy trap albumon és egy új regény vázlatán dolgozik.

    Ezután a lírai tevékenysége bevezetéseként felolvasta Bozótirtás című költeményét az újabb verseskötetéből. Kapva az alkalmon, megkérdeztem, hogy az imént említett könyvének borítóképén látható festmény hogyan kötődik Zsófihoz. A következőt válaszolta: „Egyszer egy barátom mutatott egy képet Batthyány Gyulától, amely egy magas, vékony nőt ábrázolt; barna haja volt és kutyája. Ezután találtam rá a Fiatal udvaroncra és akkor azt hittem, hogy az udvaronc a női udvari bolondot jelenti. Ennél jobban azonosulni sem tudnék vele!”. Ezt követően kitértünk a különböző műnemek alkotási folyamatai közti különbségekre és azonosságokra, hiszen fontos megemlíteni, hogy vendégünk költészetére jellemző az erős vershelyzet és mind regényeiben, mind verseiben megjelenik a könnyen elképzelhető, találékony, vizuális fogalmazás.

               A következő kérdéseink Zsófi epikai tevékenysége felé irányultak. Túlnyomó mértékben a legutóbbi kísérleti regényéről, Az aranykor fénykoráról beszélgettünk, hiszen számtalan aspektusból lenyűgöző alkotás. A történet a személyiségek függőségekben való feloldódásáról, a szorongásról, a látszani akarásról és persze az ezeket átélő, húszas éveiket taposó (helyenként nihilista) karakterekről szól. Nem túlzás azt állítani, hogy ez a mű egy kuriózum, hiszen a szereplők a jelenünk Y generációjáról mutatnak kritikát olyan közelről, amilyen közelről csak lehetséges; mindemellett az elbeszélés több különálló, mégis sokszor összebogozódó szálon, sőt három idősíkon is fut. Az események igeidejűségeire Kemény Zsófi kreatív és fantasztikus trükköket talált ki, például van egy olyan szereplő, akinek története jövő időben van megírva.

    Az utolsó nagy témakörünk a film és a televízió világa, azon belül is Zsófi szakterülete, a forgatókönyvírás volt. Bepillantást nyertünk a közelmúltban megjelent Cicaverzum c. nagyjátékfilm forgatásának hangulatába, körülményeibe, ezek mellett szintén rávilágítást kaptunk a forgatókönyvírás szépségeire és szépséghibáira is. Az utóbbiról így nyilatkozott Zsófi: „A forgatókönyvírás nem egy kegyes dolog. Valamiért nem tudatosult még az emberekben, hogy ez is valakinek a munkája, mint például a fénytechnikusoknak a világítás és a lámpák beállítása. Abba senki sem köt bele, viszont a forgatókönyvbe mindenki úgy érzi, hogy jogosultsága van beleszólni”. Ezeken kívül a művésznő szintén mesélt a gyerekkori, színfalak mögötti élményeiről, melyek édesanyjának köszönhetőek, aki a Barátok közt dramaturgja volt. Említett példákat a múltbéli sorozatokban való háttérbeli szerepéről is, sőt beszélt jövőbeli filmes terveiről, kiadókkal folytatott közös munkájáról is.

               Ez a Rendhagyó Irodalomóra rendkívül megragadó és inspiráló volt. Nagyon hálás vagyok a lehetőségért, hiszen Kemény Zsófi egy igazán különleges, intelligens és magával ragadó személyiség, akivel nagyon kellemes és felemelő érzés volt beszélgetni.

Vendégünk lesz Grecsó Krisztián

A Rendhagyó irodalomórák ismét folytatódnak a könyvtárban. Idei első vendégünk Grecsó Krisztián lesz.

Időpont: 2018. február 20. kedd 12 óra
Helyszín: Könyvtár

Aki szeretne jönni, kérjük jelezze részvételi szándékát a a könyvtár oldalán elérhető online regisztrációs felületen.

Könyvtár honlapja

Minden kedves érdeklődőt szívesen várunk!

Textúra - színházba járni jó

Színházba járni jó.

Még akkor is, ha nem színház.

Sőt!

Ha múzeum és színház. Például.

Textúra.

Adott egy kép – egy képzőművészeti alkotás, vizuális kultúra.

Ehhez jön a szöveg: mire ihlette a szerzőt a kép? (Avagy: milyen konnotációja van a képnek.) A létrejött szöveg verbális és irodalmi. Nevezhetjük novellának. Vagy monológnak.

És ehhez jön a színész interpretációja.

No és a rendező, a jelmez- és látványtervező koncepciója.

Mindez a Magyar Nemzeti Galéria kiállítóterében.

Igazán összetett.

Az élmény pedig nagyon különleges.

2017-ben negyedik alkalommal rendezték meg a Textúrát. 10 kiválasztott kép, 10 kortárs szerző. 10 színész. És ezúttal 10 rendező: a Színház- és Filmművészeti egyetem 8 hallgatója, az osztályfőnök, Bagossy László, és tanársegédje Kovács D. Dániel. A látványt pedig a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói álmodták meg Zeke Edit vezetésével.

Egy-egy produkció 8-10 percig tart.

Jövünk megyünk a képek között. Új és új hangulatok, helyzetek, gondolatok és életérzések között. Néha a 21. század Magyarországának aktualitása, néha toposzok, megint máskor a tudatalatti rejtélyes világa szólít meg minket.

Aztán átsétálunk a Galéria egy másik termébe, közben végigfuttatjuk tekintetünket egy Munkácsy vagy Szinyei-Merse Pál képen...De nem, nem állunk meg. Vár egy új kép, új szöveg, új hangulat.

Bevalljuk őszintén, egyik-másik képről nekünk magunknak nem jut eszünkbe semmi. Tényleg semmi. De az előadásban a játékkal és a szöveggel együtt egyszerre élni kezd az addig közömbös kép, hirtelen ott lüktet a vásznon a történet, amely akár rólunk is szólhatna.

Néha nevetünk, néha borzongunk, néha megrendülünk.

Másfél óra komplexitás: kép, hang, látvány és szöveg. Minden érzékszervünkkel   művészetet szippantunk be.

Mint máskor is, most is ezzel zárom: katartikus este volt.

Költészet napja, 2016. április 11.

Április 11. A költészet napja. 

Nincsenek képek. Talán, mert senki sem tartotta fontosnak a vizuális emléknyomokat. Mert nem is fontosak. A költészet a szavak ünnepe. A különös, még akkor is ünnepi díszbe öltöztetett szavaké, ha a csúf világot tárják elénk. 

Ma, a 17. Könyves-béli közös versmondásunk pont erről szólt: erről a gyönyörű világról, a líra világáról, melyet nem becsülünk eléggé, melyre nincs időnk, mely a nyűgös kötelező tantárgyak között szomorkodik, melyről lassan elfeledjük, hogy a világ megismerésének legkiválóbb eszköze. Persze, nem adja könnyen tudását. Miért is adná? A jó és rossz tudásának fáját csak elsőre volt könnyű megízlelni. Utána, már először a nyelvet kell megtanulni, magas szinten érteni a szavak csodálatos világát. „Az irodalom a nyelven keresztül nézi és tapasztalja a világot, és itt ugyan nagy felfogásbeli különbségek lehetnek…”, mondja Esterházy Péter. Így hát, ha világot, s benne magunkat keressük, s akarjuk érteni, ezen a nehezen járható úton botorkálhatunk.

Vagy hagyhatjuk az egészet a csudába: 

Egy jó kaland legyen dalom,

hajnalban, az ideges szélben

mentákra üljön észrevétlen...

A többi csak irodalom.

Temetői séta

A Könyvesben több, mint egy évtizede végeznek pedagógiai gyakorlatot tanárjelöltek. Ez gyakran hoz érdekes módszertani megoldásokat a tananyag megismerésére. Ez most is így történt, amikor Ábrahám Ilona és Ujházy Anna temetői látogatást szervezett az általuk tanított 10. osztályosok számára. A kötetlen séta és beszélgetés a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben a tananyagból ismert alkotók megismerését mélyítette el.
Íme a diákok  beszámolója:

Temetői séta

Október 17-én szombaton a Fiumei úti Nemzeti Sírkertet látogattuk meg, ami Budapest és egyben Magyarország egyik legjelentősebb temetője. Ez egy fakultatív program volt a 10.b és 10.d osztálynak két tanárjelölt szervezésével. Elsősorban az irodalom szempontjából fontos emberek sírjait kerestük fel. Célunk a tiszteletadáson kívül a művelődés és a sírok megcsodálása volt.

Azoknak, akik erre a programra jelentkeztek, otthoni feladatuk is volt, két-három fős csapatokban kellett felkészülniük egy kis felolvasásra a helyszínen. Az elhangzott levelekből és életrajzokból sok érdekesség derült ki. 

Olyanok, amelyek azt mutatják, hogy kezdetben ők sem voltak különlegesebbek, mint bármelyikünk, sőt, voltak, akiknek valószínűleg még jóval nehezebb is volt az életük vagy gyermekkoruk, de sikerült valamit elérniük, ami a következő évtizedekben is nyomot hagyott. Ez az, ami miatt ma is felnézünk rájuk. Mindegyik csapat előadása érdekes volt, mindenki kicsit más oldalról közelítette meg a feladatot.

Miközben fejet hajtottunk Arany János, Jókai Mór, József Attila, Vörösmarty Mihály Szendrey Júlia, Karinthy Frigyes nyughelyénél, sokat megtudtunk az írók, költők életrajzából, felolvasásokon keresztül megismertük Jókai Mórnak egy emberibb oldalát egy levélrészlet alapján, amelyben leírja felesége iránt érzett szeretetét. József Attilának búcsúleveleit hallgathattuk meg. Karinthy Frigyesnek pedig a komikus oldalával találkozhattunk, a Tanár úr kérem című művéből egy szórakoztató részlet hangzott el. A sétánk végén Babits Mihály sírjánál is megálltunk, ő azért is különösen fontos számunkra, mert a Könyvesben tanított. Nyughelye mellett állva egy versével emlékeztünk meg róla.

Sorra elsétáltunk mindenki sírjához, azonban volt olyan hely is, amit kicsit nehezebben találtunk meg, de ennek köszönhetően a keresgélés közben sok híres emberre bukkanhattunk rá. Például a Szózat megzenésítőjére, Egressy Bénire, vagy Radnóti Miklósra.

Új ismeretekkel és egy színes élménnyel lettünk gazdagabbak, amiért köszönet jár Ábrahám Ilonának és Ujházy Annának, akik megszervezték nekünk ezt a sétát.

Czigány Lilla, Kulin Anna 10. d

Színház - másként

Színház – másként.

Kerekasztal és Stúdió K. Képzett színészek és drámapedagógusok. A cél: a művészet, ezúttal a színház segítségével meglátni a világot körülöttünk, magunkat, és mindazt, ami összeköt vagy aktuálisan elválaszt.

„Mirka: Ennyi? Csak ennyi? Ki az apám? Hol az apám? Ki vagy te? Mondjál már valamit! Kik ezek? Ki vagyok én?”

„Az megvan, amikor a filmekben azt mondják, „akkor már tudtam, mit fogok csinálni”? Na, akkor tényleg tudtam. Összeszedtem, ami kell, kimásztam az ablakon, és mentem.”

Problémafelvető előadás és beszélgetés, melynek középpontjában a kommunikáció áll: képesek vagyunk-e kérdéseket feltenni, jó kérdéseket, jó pillanatban, annak, aki tudja a választ, és annak, aki el is mondja nekünk. Egyáltalán vannak-e válaszok? És kitől kell megkapnunk őket? Vagy csak kérdeznünk kell? Hogy magunk rakjuk össze a válaszokat? De vajon tudunk-e? Merünk-e?

A Társulat fantasztikus profizmussal irányította a mai délelőttöt. Azt hiszem, nagyon nehéz lehet 33 tizenévest szinte észrevétlen elvezetni a színházon át a saját világukba. Gondolkodásra, megnyilvánulása, véleményalkotásra késztetni őket.

„Elmesélt és elhallgatott történetekről, a képzelet és az igazság valóságtartalmáról, nyitott és zárt kapukról…”

Hét elkötelezett ember beszélt, beszélgetett, zenélt, játszott, átlényegült azért, hogy a 

9. cések egy kicsit könnyebben eligazodjanak ebben a pillanatnyilag néha nagyon zűrösnek tűnő világban. 

Köszönjük. Maradandó élmény volt.

Rendhagyó irodalomóra Beck Zoltánnal

Idei vendégünk Beck Zoltán volt, aki a 30Y zenekar frontembere és a Pécsi Tudományegyetem romológia tanszékének egyetemi tanára.

Azt próbáltuk meg körbejárni, van-e átjárás popkultura és magas művészet között, mi a viszony  dalszövegek és  versek között, tekinthető-e egy dalszöveg versnek. A téma apropóját a Rájátszás nevű projekt adta. A MargóFeszt keretén belül létrejött produkcióban ismert zenészek és irodalmárok játsszák egymás műveit, dallá írva a verseket vagy éppen új szöveget adva egy már közismert dalnak. Ennek kapcsán kérdeztük Beck Zolit, mi a véleménye vers és dalszöveg viszonyáról, hol a határ a kettő között, át lehet-e lépni ezeket a határokat, ő minek tartja magát, költőnek vagy dalszövegírónak? Aki kíváncsi, miről volt szó, olvassa el Labodics Eszter írását a könyvtár oldalán, valamint a programról készült képek is itt tekinthetők meg. A rendhagyó irodalomóráról felvétel is készült, hamarosan az is látható lesz a könyvtár oldalán.

további információkért kattints a képre

Vendégünk volt Závada Pál

2014.május 20-án iskolánkba látogatott Závada Pál. Rendhagyó irodalomóra keretében beszélgettünk vele írásról, kortárs magyar irodalomról,  nemrégiben megjelent új regényéről, a Természetes fény című művéről. Írói pályájának kezdetéről elmondta, erősen meghatározta az, hogy szociológusként végzett, hiszen kezdetben szülőfaluja, Tótkomlós és környékének történelemét kutatta. Számos regénye játszódik ezen a helyszínen, például a Jadviga párnája, a Milota, A fényképész utókora. Azóta is szívesen használ műveiben eredeti dokumentumokat, naplókat, feljegyzéseket, fotókat. Új regénye, a Természetes fény a II. világháború családokra, kis közösségekre való hatását mutatja be, személyes sorsok hiteles történetén keresztül a nemzeti önismeret, az emlékezetpolitika eszközeként. Regényében fontos szerepet kapnak a fotók, amelyek eredetiek, forrásuk adatközlőjének gyűjteménye, illetve országos gyűjtemények anyaga. Új elbeszélésmódot alkotott, a fotók nem csupán illusztrációk a szöveghez, hanem időnként ellentmondanak, továbbgondolásra, továbbkérdezésre késztetnek az ellenpontozós szerkesztés miatt. A kortárs magyar irodalmat izgalmas, gazdag, élő irodalomnak látja, olvasásra ajánlja a fiataloknak Darvasi László, Tar Sándor, Esterházy Péter, Nádas Péter műveit.

                                                                                                               P.Szabó Melinda

Rendhagyó irodalomóra Závada Pál íróval

2014. május 20-án, kedden délután 14 órakor könyvtárunk vendége lesz Závada Pál író. Beszélgetni fogunk arról, mennyiben határozza meg írásmódját, hogy valaha szociológus volt, miért vonzódik ennyire a fotóművészethez, milyen érzés, hogy fia, Závada Péter is ismert zenész, költő – és még sok érdekes kérdésről.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

további információk:

KKG könyvtárának honlapja

KKG. 2013. november 22-23. Galaxisok találkozása...

...de mi is az a Gutenberg-galaxis?

Johannes Gutenberg a 15. század közepén forradalmasította a könyvnyomtatást. A könyv:  a kultúra, az ismeretek, a tudás forrása a következő századokban elérhetővé vált mindazok számára, akik megtanultak olvasni.

Ezzel párhuzamosan háttérbe szorult a vizualitás, az akusztikus befogadás. Ettől kezdve a tudáshoz a verbalitáson keresztül vezetett az út.

Tehát a Gutenberg-galaxis az írásbeliség, a nyomtatott kultúra metaforája.

Századokon át egyre csak nőtt és nőtt a nyomtatott-olvasható formában befogadható ismeretek mennyisége, és egyre tágult azoknak a köre, akik éltek a lehetősséggel. Az olvasás a műveltség megszerzésének, a karrier-építésnek és a szórakozásnak is egyetemes eszközévé vált.

És próbáljuk csak meg elképzelni: a 15. század óta tegnapig vajon hány könyvet nyomtattak ki a föld országaiban?

Az emberiség pedig olvasott. (Jó, jó  nem mindenki.) Ha örült, ha kíváncsi volt, ha okosabb akart lenni, ha szomorú volt, ha vidám, ha reményvesztett, ha szerelmes, ha csalódott, ha unatkozott, ha elvesztett valakit vagy épp megtalált, ha magyarázatot keresett, esetleg az élet értelmét...vagy egyszerűen csak úgy...:)

A Gutenberg-galaxis első halálhírét 1962-ben keltették. És azóta újra és újra megkongatják a vészharangot. Hát persze. Televízió, videó, aztán az Internet, és most a sor végén ott vannak az e-bookok és a táblagépek.

Mi lesz veled Gutenberg-galaxis? (Hiszen olvasni elektronikusan is lehet.) Talán újra értéktárggyá válik a könyv? Kevesen - ragaszkodva a kényelmes fotelhez, a könyv tapintásához és illatához, a lapozás szertartásához - megőrizzük, dédelgetjük, büszkén birtokoljuk majd könyveinket, egy régi-régi galaxis végtelen birodalmának emlékeként?