Három új, nem is olyan kis bolygó

2005 és 2007 között a Piszkéstetői Obszervatóriumban Sárneczky Krisztián csillagász, az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa, a Szeged Asteroid Program vezetője (többek között) 3 kisbolygót fedezett fel, így a hagyományoknak megfelelően ő tehetett javaslatot az elnevezésükre. A neveket a Nemzetközi Csillagászati Unió 2026. február 23-án hivatalosan is jóváhagyta.

A döntés értelmében a 2005. november 9-én felfedezett 255261-es számú kisbolygót "Kubovics"-nak hívják. Nevét a 101. évében járó Kubovics Imre professzor emeritusról kapta, aki korábban az ELTE TTK dékánja volt. Munkássága során a Mátra vulkanikus kőzettanával és a meteoritokkal foglalkozott behatóan. 

Kubovics Imre
(A kép forrása itt.)

2007. december 21-én két kisbolygót is sikerült Sárneczky Krisztiánnak azonosítania. Ezek a 305263-as számú, mostantól "Krasznahorkai" nevű, illetve a 305264-es számú, mostantól hivatalosan "Tarrbela" elnevezésű aszteroidák.

Tarr Béla és Krasznahorkai László
(A kép forrása itt.)

A Krasznahorkai kisbolgyó elhelyezkedése Kiss László csillagász ábráján.
(A kép forrása itt: KissLászló_csillagász!)

Ha valaki annyit olvas, mint egy magyartanár, annak óhatatlanul szövegtapadások alakulnak ki a fejében, amitől, ha akarna, sem tudna szabadulni. Amikor olvastam a híreket a fentiekről, persze egyből megmelengette a szívemet mindennek a csodálatos metaforikus áthallása is, de nyomban be is ugrott a népdal: 

"Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok,

A szegény legénynek utat mutassatok!"

Kétségem sincs felőle, hogy ezt fogják tenni.

**************************************************************************
Reménykedve abban, hogy szerintetek is szép és érdekes a világ, íme néhány továbbolvasási, kutakodási lehetőség:

A piszkéstetői csillagvizsgálóról itt olvashattok: Piszkéstető

Sárneczky Krisztiánról itt találhattok információkat: Sárneczky Krisztián

Kubics Imre professzorrról itt olvashattok: Kubovics Imre

Ha Krasznahorkai Lászlóról szeretnétek olvasni, jó kiindulópontok lehetnek ezek az oldalak:
K. L. saját oldala; Digitális Irodalmi Akadémia KL oldala; Kultúra_Krasznahorkai

Ha Tarr Béla érdekel, nézzétek a filmjeit, de olvashattok is róla:
HVG_Tarr_Béla; Telex_Tarr_Béla; Kultúra_TarrBéla

Rendhagyó testnevelés órák a Könyvesben

(A kép forrása itt!)

Kedves Diákok! 

Február 22-e, a Magyar Parasport Napja alkalmából rendhagyó testnevelés órákat tartunk. 

A nap folyamán testnevelő tanárok vezetésével lehetőségetek nyílik megtekinteni A csodafedezet című dokumentumfilmet, melyet Czinke Gyula rendezett. Számunkra azért fontos, mert kerületünk híres olimpikonjának tiszteletére készült: Vitéz Halassy Olivér életét és sikereit dolgozza fel, visszaemlékezésekkel és korábbi felvételek bejátszásával. 

A 14 órakor kezdődő vetítés után lehetőségetek nyílik beszélgetni azzal a szereplővel, Szűcs Istvánnal, aki a filmben megszemélyesíti Halassyt, aki maga is parasportoló, olimpikon, és még ma is a mozgáskorlátozott úszó utánpótlásáért tevékenykedik.

Szeretettel várunk, mindenkit!

Az utolsó Jedik

A Star Wars lehetséges folytatásának meglebegtetése óta rajongók és cinikusnak álcázott rajongók milliói várják évről évre áhítattal a legenda folytatását. 

A hollywoodi filmcsinálók ügyesen az orrunknál fogva karácsony környékén beterelnek minket a jó öreg moziba, ahol az időseb korosztály a nosztalgia boldog burkában lebegve várja a folytatást, a fiatalabbak pedig az új effekteket vagy miket. Persze lehet, hogy  csak röhögnek rajtunk, öregeken.

Én is az utóbb nevezett korosztályhoz tartozom, és áhítattal nosztalgiázom már harmadik éve.

Holnaptól Rian Johnson elképzelése szerint követhetjük tovább az Erők küzdelmeit. 

A premier előtti vetítés után már sok mindent olvashattunk a filmről. 

Egyetlen szó sem érdekel. 

Csak a film. 

Amit már alig várok. 

Egy jó öreg moziban. 

Boldog karácsonyt, és főleg…

Az Erő legyen veletek!!!!

Berecz Andrea

Meghalt Makk Károly

Meghalt Makk Károly. 

Ahogy öregszik az ember, egyre erősebben érzi a generációs különbségeket. Így van ez a legendákkal is. Mert hogy kinek mit mond egy ilyen hír? Emlékszem például, amikor szegény Amy Winehouse meghalt, bizony suttyomban, hogy ne legyek nagyon gáz, utána kellett néznem, kit is sirat a világ. Makk Károlyt nem az egész világ siratja persze. És az is biztos, hogy Amy Winehouse generációjából senki kicsit sem érzi gáznak, hogy nem tudja, ki volt Makk Károly. 

Ki is volt? Mozicsináló. Igazi, szép, klasszikus, örök időkön át nézhető, képernyő elé „odaragasztó” filmek alkotója. Mozigépész apukával persze nem meglepő a pályaorientáció, de Makk Károly mégsem ezzel a tervvel indult el Berettyóújfaluból, ahol született. Bölcsész lett. Művészettörténet-filozófia-esztétika szakra járt. Először Budapesten, majd Debrecenben.

A Liliomfi forgatásán

Ezzel az előképzéssel lépett mégis a film felé, s 1946-ban már a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakos hallgatója. Olyan nagy nevek mint Máriássy Félix vagy Radványi Géza választották asszisztensüknek a fiatalembert. A Valahol Európában című filmben ügyelőként szerepel az alkotók között. 1951 óta tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán.

Első önálló filmje már nagy sikert aratott a Cannes-i fesztiválon. Ez pedig a Liliomfi volt. Megszámlálhatatlanul sokszor feldolgozták már Szigligeti Edének e kis vígjátékát, de csakis ennek a filmnek a jelenetei jutnak eszünkbe, ha bármikor felidézzük a darabot. Darvas Iván, Dajka Margit, Pécsi Sándor, Ruttkai Éva bolondozásai. Micsoda névsor! Senki sincs már közöttünk.

Innentől kezdve szinte évente készít egy filmet. Gazdag életművéből választhatunk fergeteges vígjátékot, ilyen a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? vagy komor lélektani drámát mint a Ház a sziklák alatt címűt Görbe János, Psota Irén, Bara Margit hármasával. 

Ház a sziklák alatt

Darvas Lili és Törőcsik Mari a Szerelem-ben

A legnagyobb nemzetközi sikert Déry Tibor novellája alapján készült Szerelem című filmmel értet el. 1971-ben, a bemutató évében a Cannes-i fesztiválon a zsűri nagydíját kapta meg. Az alkotás halhatatlanságát bizonyítja, hogy tavaly a film bemutatásának 45. évfordulójának tiszteletére újra lejátszották Cannes-ban. 

Bulla Elma és Dajka Margit a Macskajátékban

1972-ben pedig az Örkény István drámája alapján készült Macskajátékot Oscar-díjra jelölték a „Legjobb idegen nyelvű film” kategóriában.

Utolsó rendezése a 2010-es Így, ahogy vagytok volt, a főszerepeket Cserhalmi György, Nagy-Kálózy Eszter, és Csányi Sándor játszották.

Kossuth-díjas, Balázs Béla –díjas, érdemes és kiváló művész volt. 2004-ben Budapest díszpolgárává avatták, 2005-ben megkapta Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, csillaggal. 2014 óta a Nemzet Művésze. 

91 éves volt. Isten nyugtassa!

Berecz Andrea

A 70. cannes-i filmfesztivál

A fesztivál tűzpiros és csillogó arany színekben pompázó hivatalos plakátján a 21 éves gyönyörű szép Claudia Cardinale táncol egy római teraszon. Emlékszünk, a nő a Volt egyszer egy vadnyugatból. Igazi vadnyugati nőcis frizurában fürdőzik a habokban, miközben mögötte Charles Bronson lődöz. 

Nos, Charles Bronson már nem él, és Claudia 79 éves. 

Bőven nagyszülői korban integet az Arany Pálma, melyet a jubileum tiszteletére egy kicsit felturbóztak. 167 gyémánt díszíti majd, mintha csillagporral hitették volna be a szárát és leveleit Európa legelőkelőbb filmes nagydíjának. 

A filmes seregszemle ma kezdődik. A zsűri s egyben a fesztivál elnöke Pedro Almodóvar spanyol rendező. A mindent anyámról, a Volver vagy a Julieta alkotója. 

Lesznek magyar alkotások is a versenyfilmek között. A nagyjátékfilmek kategóriájába hívták meg Mundruczó Kornél Jupiter holdja című filmdrámáját, Merab Ninidze, Cserhalmi György, Balsai Móni és Jéger Zsombor főszereplésével. 

Szentpéteri Áron Láthatatlanul című rendezése a Cinéfondation válogatásban szerepel, Pataki Szandra WireLess című diplomamunkája a Short Film Corner szekcióban mutatkozik be. 

A 70. fesztivál alkalmából tizenöt, eredetileg Cannes-ban bemutatott, napjainkra a rendezvény ikonikus klasszikusaivá vált nagyjátékfilmet vetítenek le, közöttük Fábri Zoltán Körhinta című alkotását, Törőcsik Marival és Soós Imrével a főszerepekben. Olyan filmekkel együtt mint Andrzej Wajda Vasembere vagy Michelangelo Antonioni Nagyítása. 

Bár az idő kérlelhetetlen. E filmek alkotói közül alig van már köztünk valaki. S akik még hála istennek vannak, azok is megkoptak. Ami nem kopott meg, és nem is fog sohasem, ezek az elavult celluloid szalagra felvett képkockák.

Berecz Andrea

Meghalt Andrzej Wajda

Kilencvenéves korában meghalt Andrzej Wajda  lengyel filmrendező, forgatókönyv író, színházi rendező. Az Oscar-díjas művész vasárnap este hunyt el Varsóban.

A lengyel történelem fáradhatatlan krónikásaként számon tartott rendező Suwalkiban született 1926. március 6-án. Katonatiszt apját a második világháborúban, 1940-ben végezték ki a szovjetek Katynban.  Az árván maradt fiú dolgozott munkásként, segédkezett templomok kifestésében, 1942-től harcolt a nácik ellen.

A háború után festészetet tanult a krakkói képzőművészeti akadémián, 1952-ben a lódzi filmfőiskolán szerzett rendezői diplomát.

A lengyel iskola, vagy más néven a lengyel új hullám elindítója. Nemzetközi hírnevet háborús trilógiaként emlegetett alkotásai hozták meg. Első darabja az 1954-es A mi nemzedékünk elsősorban hangvételében és formanyelvében hozott újat.  Az 1957-es Csatorna világszerte ismertté tette nevét és a cannes-i filmfesztiválon elnyerte a zsűri különdíját. A háborús trilógia harmadik része a Jerzy Andrzejewski regénye alapján készült Hamu és gyémánt (1958). A főszerepet játszó Zbigniew Cybulski a háború utáni lengyel nemzedék hőse lett, afféle kelet-európai James Dean mítosza szövődött alakja köré.

„Annyira megindított a film, olyan mély hatást gyakorolt rám, hogy egy hommage-zsal tisztelegtem előtte az Aljas utcák-ban. Harvey Keitelnek hasonló napszemüveget adtam, mint amilyet Zbigniew viselt” – mondta Martin Scorsese.

Zbigniew Cybulski

Harvey Keitel

 A történelmi múlt feldolgozása mellett hazája irodalmi műveihez is biztos kézzel nyúlt Wajda. A hetvenes éveket egy Jarosław Iwaszkiewicz-elbeszélés, a Nyírfaliget megfilmesítésével kezdte, majd pedig a Lengyelországban népszerű író egy másik elbeszélésének, A wilkói kisaszonyok-nak az adaptálásával zárta. 

A kettő között filmre vitte Stanisław Wyspiański színdarabját, a lengyel társadalmat szatirikusan ábrázoló A menyegző-t,  illetve megrendezte a łódzi textilgyárak világában játszódó, a modern, kapitalista Lengyelország megszületéséről szóló Az ígéret földjé-t, amely a Nobel-díjas Władysław Reymont azonos című regényén alapult.

Wajda több filmje is nyíltan kritizálta a szocializmust: az 1977-es A márványember forgatókönyve kis híján tizenöt évet pihent, mire le lehetett forgatni az ötvenes évek sztálinista rendszerének brutalitását bemutató filmet. Az 1981-es, a gdański hajógyári munkások hathatós segítségével, lóhalálában elkészített A vasember már nem ment vissza évtizedeket az időben, hanem gyakorlatilag a jelen eseményeit, a Szolidaritás mozgalom átmeneti győzelmét dokumentálta, így a hatása még nagyobb volt Lengyelországban és külföldön egyaránt.

Wajda dokudrámájának világpremierjét Cannes-ban tartották, és a The Times a fesztivál legnagyobb történelmi eseményének nevezte. A vasember-t a fesztivál fődíjával, az Arany Pálmával jutalmazták. A film végén egyébként a főhős esküvőjén Lech Wałęsa is megjelenik.

1980 augusztusa után egy bő évig azt lehetett hinni, hogy a lengyel munkásság és értelmiség összefogása következtében az ország elindulhat a szabadság felé vezető úton. 1981 decemberében azonban bevezették a hadiállapotot, tankok lepték el az utcákat, Wajdát egy ideig házi őrizetbe tették, majd arra kényszerült, hogy a következő néhány filmjét külföldön forgassa le. Hivatalosan nem emigrált, de Párizsba költözött. Az ott készült Danton Gerard Depardieu-vel, amely a francia forradalmi eseményeket állította párhuzamba a lengyelországi eseményekkel, elnyerte a brit filmakadémia díját a legjobb idegen nyelvű film kategóriában, és Wajda a legjobb rendezőnek járó francia César-díjat is átvehette.

A rendszerváltás idején tért haza, a szenátus tagjává választották. Túl a nyolcvanon, 2007-ben személyes drámát forgatott a katyni vérengzésről, amelynek apja is áldozatul esett. A Katyn (Az ígéret földje, a Wilkói kisasszonyok és a Vasember után) negyedik Oscar-jelölt filmje lett Andrzej Wajda életművét 2000-ben a filmakadémia Oscar-díjjal jutalmazta.

 (Források: gondola, Origo, Port.hu)

Berecz Andrea

Oscar!!!!!!!

"Harmincnégy évet kellett rá várni, és sokáig senki sem merte biztosra venni, de megtörtént: a magyar film kapta a legrangosabb filmes elismerést. A Saul fia a legjobb idegen nyelvű film díját kapta meg, a szobrot Nemes Jeles László vette át." (Forrás itt.)

Az a bizonyos pillanat!

 A rendező többek között ezekkel a szavakkal vette át a díjat:

" Az emberiség legsötétebb óráiban is van egy hang bennünk, ami lehetővé teszi, hogy emberek maradjunk, ezt a reményt fejezi ki ez a film."

Nemes Jeles László és az Oscar

Nagyon hosszú utat tett meg a legnagyobb filmes elismerésig a Saul fia. A diadalmenet Cannes-ban a világpremieren kezdődött, ahol Nemes Jeles László filmje nyerte el a Zsűri Nagydíját. Azóta nemcsak a világ legkülönbözőbb országaiban nyert fesztiváldíjakat a film, de a legrangosabb kritikai listákon is előkelő helyen végzett (a The Guardian például 2015 legjobb filmjének választotta), végül pedig történelmi tettet végrehajtva, első magyar alkotásként elnyerte a Golden Globe-díjat.külön jó jelnek tűnt, hogy a független Oscarként emlegetett Independent Spirit Awardson is a Saul fia lett a legjobb külföldi film. Arról nem is beszélve, hogy az operatőr Erdély Mátyás és a hangmérnök Zányi Tamás is sorra kapta a nemzetközi vagy amerikai szakmai szervezetek elismeréseit. (Forrás itt.)

Balról: Rajna Gábor, Sipos Gábor producerek, Nemes Jeles László és Röhrig Géza a gála előtt (Forrás itt.)

A Saul fia történelmet írt

A magyar fordításban Arany Glóbusz-díjként is ismert filmes és televíziós díjat 1944-ben alapította a Hollywoodban dolgozó külföldi újságírók szervezete HFPA, és azóta minden év elején, az Oscar-díjhoz hasonló, ám küllemét tekintve visszafogottabb gálaműsor keretében, különböző kategóriák szerint kerül kiosztásra.

Az alapötletet egy ünnepi ceremónia adta, melyre 1943-ban került sor a 20th Century Fox-nál, ebédidőben, s ekkor még csupán díszes papírtekercset kaptak öt kategória nyertesei (legjobb film, legjobb fő-, és mellékszereplő színész, illetve színésznő). A mostanra ismertté vált szobrocska 1946 óta létezik, melyet a HFPA akkori elnöke, Marina Cistenas álmodott meg: szobor egy arany földgömbbel, melyet filmszalag vesz körül.

Tekintettel arra, hogy a szervezet csak Los Angelesben élő, de a világ 55 különböző országából származó újságírókból áll, a Golden Globe igazi értékét az adja, hogy nem csupán hollywoodi szemszögből vizsgálják a produkciókat, s a jelöltek a világ filmgyártásának sokkal szélesebb palettájáról kerülnek ki. (Forrás itt.)

A legjobb idegen nyelvű film kategóriájában 1950 óta osztanak díjat, de eddig még egyszer sem hirdettek magyart filmet győztesnek. A legközelebb a lehetőséghez Szabó István állt, akit 1989-ben Hanussen című filmjéért ugyanebben a kategóriában, 2001-ben pedig a A napfény íze című filmjéért a legjobb rendező díjára jelöltek.

Idén azonban végre megtörtént a csoda, a Saul fia cannes-i sikere után meghozta a magyar filmtörténet első Golden Globe-ját is az idegen nyelvű filmek kategóriájában.

Bővebben itt olvashatsz róla.

Az alkotók egy csoportja a díjjal

A díjátadó számunka legszebb részéről videós beszámolót láthatsz itt.

A Saul fia Cannes-ban

Az idei filmfesztivál hivatalos plakátja

A 68. cannes-i filmfesztivál honlapján ma délután közzétett hír szerint az idei fesztivál nagydíját Nemes Jeles László Saul fia című alkotása nyerte el. (A hivatalos bejelentést itt olvashatjátok.)

A film az elmúlt napokban már két díjat elnyert: a filmkritikusok díját (a FIPRESCI-díjat) és az ún. Francois Chalais-díjat, amit egy egy héttagú francia újságírókból és filmes személyiségből álló zsűri ítél oda minden évben egy aktualitása miatt is fontos filmnek.

A Saul fiát már a fesztivál első hétvégéjén bemutatták, és nem túlzás azt állítani, hogy a cannes-i filmünnep első napjai alatt mindenki a magyar alkotásról beszélt. A holokausztot új megvilágításba helyező filmet, a rendezőt, Nemes Jeles Lászlót,

Nemes Jeles László (balra) átveszi a nagydíjat

és a főszerepet alakító Röhrig Gézát már akkor nagyon nagy esélyesnek kiáltotta ki mindenki, többen még a legfőbb díjat, az Arany Pálmára is méltónak találták a művet. 

A cannes-i filmfesztivál kilenc tagú zsűrije vasárnap délelőtt ült össze, hogy döntsön a hét kiosztandó díjról.A fesztivál szabályzata szerint a kilenctagú zsűrinek az Arany Pálmáról, a Nagydíjról, a rendezés díjáról, a zsűri díjáról, a forgatókönyv díjáról, valamint a legjobb női és férfi alakítás  kategóriájában kell szavaznia. Csak egyetlen díj adható megosztva, de az nem lehet a fődíj, az Arany Pálma. Lényeges szabály az is, hogy egy film csak egy díjat kaphat. Mindegy egyes díjról a vita után titkos szavazással döntenek a zsűritagok, s a díjat elnyerő filmnek abszolút többséget kell kapnia, azaz legalább öt szavazatot a kilencből. (Forrás itt.)

"A Saul fia története szerint a címszereplő Saul  (Röhrig Géza) egyike a krematóriumokban dolgozó sonderkommandósoknak. Társai tudják, hogy bármelyik pillanatban kivégezhetik őket, fegyvereket gyűjtenek és lázadást szerveznek. Saul viszont az elégetésre váró holttestek között felfedezni véli saját fiát, és ettől kezdve a férfit a menekülés helyett egy másik lehetetlen küldetés élteti: elhatározza, hogy kicsempészi a testet és keres egy rabbit, hogy méltó módon eltemethesse a gyermeket." (Forrás és részlet a filmből itt.)

"Nem titok már, hiszen a rendező Nemes Jeles is hangsúlyozta mindenhol, hogy a Saul fiában megelevenedő történet és látvány az elsőtől az utolsó percig az ember szintjén akar maradni, és végig csak a főszereplővel halad.

Jelenet a filmből

Hogy a kamerát csak az érdekli, ami Sault is érdekli. De ez az alkotói szándék nem azt jelenti, hogy mindent csak Saul szemével látunk. A kamera inkább Saul belső látását tolmácsolja: amikor mindenféle érzés nélkül menetel a tábor falai között, általában hátulról, csak a tarkóját látjuk, amikor azonban valamilyen vészhelyzetbe, vagy döntéshelyzetbe kerül, szemből, "kívülről" is meglátjuk az arcát. Mintha Nemes Jeles és operatőre, Erdély Mátyás csak azt akarná megmutatni, hogy az ember csak az élesebb szituációkban látja magát kívülről, máskor lefele hajtott fejjel, rezzenéstelen arccal végzi a dolgát.

Nemes Jeles és alkotótársai nem álltak elő forradalmi ötlettel, hiszen láthattunk már hasonlóan egy emberre, nézőpontra koncentráló drámát, például a rendező által is emlegetett Az ember gyermekét, vagy a grandiózusabb, de mégis csak egy dilemma, egy szereplő köré felhúzott Birdmant. Mégis a filmet nézve, úgy tűnik az alkotók még az említett példáknál is jobban, görcsösebben ragaszkodtak ahhoz, hogy ez a film csak Saulról, és az ő céljáról szóljon.

Röhrig Géza Saul szerepében

Nincs moralizálás, nincs történelmi lecke-felmondás. Nincsenek "igazi" színészek sem. Mindenki csak mozog, és nem játszik a kamera előtt. Pont ez teszi a filmbéli tábort még ridegebbé, fojtogatóbbá – egyben, fura mód hihetőbbé is.

Röhrig Gézától, a Sault alakító színésztől bőven elég egy-egy tekintet, és máris megsejthetők az őt belülről feszítő kérdések, játékának legnagyobb erénye, hogy nem csak hőse, de antihőse is olykor a filmnek. Saul ugyanis többször is megkérdőjelezhetően cselekszik. A nézőnek így aztán esélye sincs arra, hogy bárkivel szimpatizáljon, főleg úgy, hogy a mellékszerepekben felbukkanó karaktereket éppoly önös érdekek vezérlik, mint Sault." (Forrás itt.)

A filmet nálunk június 11-én mutatják be.

In memoriam Jancsó Miklós

Kilencvenkét éves korában elhunyt Jancsó Miklós Kossuth-díjas filmrendező, a Szegénylegények, a Csillagosok, katonák és a Kapa-Pepe-filmek alkotója.

Jancsó Miklós 1921. szeptember 27-én született Vácott. 1944-ben Kolozsváron szerzett jogi diplomát, majd Budapesten elvégezte a Filmművészeti Főiskola rendező szakát is. Már harminchat éves volt, amikor megrendezte első nagyjátékfilmjét, A harangok Rómába mentek címmel (1958).  Több mint fél évszázados pályának utolsó egész estés filmje a 2010-es, Mátyás királyról szóló, Oda az igazság.

Az 50-es évek végén ismerkedett meg Hernádi Gyula íróval, aki onnantól kezdve 2005-ös haláláig állandó alkotótársa, forgatókönyvírója lett.

Nemzetközi ismertségre a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában szereplő 1966-os Szegénylegények-kel tett szert, amely a modern magyar film egyik első, meghatározó alkotásává vált. Ebben már megjelentek a később Jancsó védjegyévé váló jellemzők: a hosszú snittek, a puszta és a meztelen nők. A film ugyan az 1848-as szabadságharc utórezgéseiről szól, de a meghurcolt és besúgásra  kényszerített  betyárok története  gazdagabb jelentést hordoz, és erős történelmi párhuzamot von a tíz évvel azelőtti magyar eseményekkel.

1968-ban két filmje is részt vett a cannes-i fesztivál versenyében, az 1917-es orosz forradalom után, a polgárháborúban játszódó Csillagosok, katonák és a  Fényes szelek, mely címében is egy korszakot idéz. Magyarország második világháború utáni rövid szakaszát a kommunista diktatúra kiépülése előtti pillanatot,amely magában hordozza a demokráciába vetett hitet ugyanúgy, mint a  marxista történelemszemlélet igazságtalan diadalát.

A 70-es évekre Jancsó az európai film egyik meghatározó alakjává vált. A cannes-i versenyprogramban mutatták be a Még kér a nép (1972)  című filmjét,mely rendezői díjat kapott. A Szörnyek évadja (1987) Velencében került versenybe, ahol Jancsó 1990-ben életműdíjat is kapott.

1999-ben készült el a rendszerváltás utáni Magyarország társadalmát szatirikusan bemutató Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című filmjét, az elsőt, amelyben Kapa (Mucsi Zoltán) és Pepe (Scherer Péter) figurája áll a középpontban. Ezt további, részben improvizatív jellegű Kapa-Pepe-filmek követték, köztük az Anyád! A szúnyogok és az Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél.

Utolsó munkája a Tarr Béla produceri irányítása alatt megvalósult Magyarország 2011 című szkeccsfilm egyik epizódja volt. 2011-ben úgy nyilatkozott, hogy a mozifilmet már nem érzi érvényes megszólalási formának: "Szerintem már nem az. A mozifilm arra készült, hogy tele legyen a háromszáz fős nézőtér. Most hárman ülnek bent, az már nem mozi többé.

. Alexandre  Astruc francia filmkritikust idézve azt mondta:” a film akkor lesz művészet, ha a kamera olyan lesz, mint a töltőtoll. És most már olyan. Mondjuk a töltőtoll is hiába volt, mert nem tudott mindenki József Attila lenni."

Görbe János és Latinovics Zoltán a Szegénylegényekben

Részlet a Szegénylegények című filmből

Részlet a Fényes szelek című filmből

Pepe(Scherer Gábor) és Kapa(Mucsi Zoltán)

Még egyszer a Galaxisok találkozásáról

Bár már lassan egy hónap is eltelt a Galaxisok találkozása óta, még mindig van mit mesélnünk róla. Szeretnénk megmutatni egy kisfilmet, amit ezen a fantasztikus estén-éjszakán-hajnalon-reggelen készített Kiss Márton (12. B).

Kattints, emlékezz vagy irigykedj. Egyet megígérhetünk: mindenképpen élvezni fogod!

Jó szórakozást!

Íme a link: Galaxisok találkozása!

Életkép a könyvtárból

Galaxisok találkozása a Könyvesben!

November 22-én este hét órakor kezdődik Galaxisok találkozása elnevezésű rendezvényünk.

A részletekről érdeklődjetek magyartanáraitoknál, vagy járjatok nyitott szemmel az épületben. Íme néhány plakát, amit a gimnáziumban láthattok. Keressétek meg és olvassátok el őket!

Várunk minden érdeklődőt ezen a fergetegesnek ígérkező rendezvényen!

Megmozdul a kép...

1896-ban ünneplte hazánk a honfoglalás ezeréves évfordulóját, ez volt a Millennium éve.

A millenniumi ünnepségekre a francia Lumiére-testvérek megbízottja is Budapestre érkezett: a feltaláló fivérek filmjeit először 1896. május 10-én vetítették a Royal Szálló kávéházában. Sziklai Arnold és Zsigmond 1896 júniusában az Andrássy út 41. szám alatt már megnyitották az első magyar filmszínházat, az Ikonográfot, ahol francia gépeken Lumière filmeket vetítettek a közönségnek. Az elegáns környék lakói azonban lenézték az új szórakozási lehetőséget, ezért a vállalkozás érdeklődés hiányában bezárt. A filmvetítések azonban elterjedtek a kávéházakban, és 1911-ben már 100 filmszínház működött Budapesten.

A  Lumiére-cég munkatársai 1896-ban több felvételt is készítettek az ünnepségek során, melyek egy rész fennmaradt. Például ez a néhány másodperces kis képsorozat is.

A Royal Szálló egy 1896-os plakáton

A Lumiére-testvérek

A tánc egy művészeti ág, amely a test – jellemzően ritmikus, zenére történő – mozgásával fejez ki érzelmeket, épít társadalmi kapcsolatokat, de spirituális tartalommal is bírhat.

A tánc az emberek közötti nonverbális kommunikáció eszközének is tekinthető - írja a wikipédia. Igen, ez mind.

És mennyivel több!

...és ez is tánc! de még milyen...

A jégcsata

771 évvel ezelőtt, 1242. április 5-én vívták a Csúd-tavi ún. jégcsatát, mely ütközetben Alekszander Nyevszkij novgorodi fejedelem legyőzte a Német Lovagrend, a Kardtestvérek rendje és Dánia által küldött keresztes hadsereget.

 "A győztes novgorodi fejedelem a csatát nagy veszteségek árán nyerte meg, ám diadala sorsfordító jelentőségűnek bizonyult: ez volt a Német Lovagrend egyik legnagyobb veresége, melyet követően nem támadott többet orosz területeket. Oroszország történelme legnagyobb győzelmei között tartja számon a Csúd-tavi jégcsatát, melynek a második világháború idején jelentős szerepe volt a németellenes szovjet propagandában is."

(Forrás és további részletek a Rubicon honlapján itt.)

Az 1242-es eseményeket Szergej Mihajlovics Eisenstein filmesítette meg Jégmezők lovagja (eredeti címe:  Александр Невский) című alkotásában. A film elérhető itt.

Csatajelenetek a filmből

Filmajánló

2012 egyik sokak által látott és kedvelt francia filmje az "Intouchables" (Életrevalók) volt. Mint mindig, a franciák ezúttal is úgy mutatnak be az életből egy kis darabot, hogy a nehezen megfogalmazható dolgok kimondhatóvá válnak. Az alaptörténet (megtörtént eset alapján) egy nagyon gazdag, kerekesszékhez kötött fehér férfi és egy szegény, börtönviselt fekete férfi között kibontakozó barátság. A helyszín Párizs. Láthatjuk, hogyan működik a francia szociális rendszer, hogyan élnek a franciák, és közben sokat  nevetünk. A végén meg ott a gombóc a torkunkban.