Búcsú a Kilences Vetélkedőtől

Ma, fényűző külsőségek között zajlott le a Díszteremben a Könyves idei legnagyobb vállalkozásának, a

Kilences Vetélkedőnek a döntője.

A versenyebe eredetileg benevező 9 csapat mindegyike képviseltette magát ezen a rangos eseményen, melynek lényege az volt, hogy jól érezve magunkat, nagyon sokat nevetve végül is eldöntsük, ki viszi el a fődíjat, ki nyeri az első milyen jellegű vetélkedőnket.

Az a bizonyos szivacskardozás

Első körben a DÖK mindig mindenre szívesen vállalkozó, kreatív különítménye állította nem mindennapi kihívások elé a csapatokat. Hiszen aki próbált már szivacskarddal vívni, annak sok új kihívást már nem tartogathat az élet! Majd ezt követően egy vicces feladatlap és egy képfelismerő játék tette próbára az agysejteket, no meg a türelmet.

De minden véget ér egyszer, 

így a döntőnek is csak vége lett.

A végeredmény a következő lett (a pontos pontszámokat pótolni fogjuk, de az sajnos az iskolai gépen maradt):

A zsűri döntése értelmében I., II., III. és IV. helyezéseket adtunk, mert bárki, aki csak akár egyetlen egy fordulóban is részt vett, az időt, kreativitást és munkát szánt rá. 

Nem keveset.

I. helyezett lett az Angyalpor csapata, 

a 10. A osztály képviseletében.

A győzelem pillanata!

II. helyezett lett az Aszfalt csapata a 9. C osztály képviseletében.

III. helyezett lett a Könyves Kálmán Hódítói csapata a 8. D osztály képviseletében.

IV. helyezett lett a

Kakaógengszterek csapata (12. D),

a Szinimanók csapata (10. C)

az Abittibi csapat (11. A),

a Tárnokmesterek csapata (11. B és 9. C),

a Bözsi néni vetélkedik csapata (9. D) és

a Forr a dal már csapata (10. B)

A csapatok mindegyikének szívből gratulálunk! 

A Kakaógengszterek

Gratulálunk a Kakaógengsztereknek, akik idén érettségizni fognak, de találtak időt arra, hogy ma egy kicsit velünk legyenek, jól érezzék magukat, remek hangulatot csináljanak, és ennek a megtisztelő voltát igenis át kell éreznie mindenkinek. (Most nem poénkodom.)

Gratulálunk a Bözsi néni vetélkedik csapatának, akik ma egy matematika verseny után jöttek el és vettek részt ezen a vetélkedőn, ami a matek világa után finoman szólva is csak egy élvezetes marhaság volt. De ott voltak, és derekasan helyt álltak.

Gratulálunk a Szinimanók és a Forr a dal már csapatának, akik mindössze 1-1 emberrel tudták ma képviseltetni magukat, de nem adták fel, nem léptek vissza, hanem ott voltak velünk a nagyon hideg Díszteremeben, mindent megcsináltak, és méltán nyerték el maguknak és csapatuknak a megérdemelt jutalmat.

Gratulálunk a Tárnokmesterek csapatának, akik a legjobb példa arra, hogy a reménytelen helyzetből is lehet kiutat találni, hiszen, amikor néhány forduló után a felbomlás szélére került a csapat, addig kerestek, amíg megtalálták a megoldást két kilencedikes lány személyében, végigküzdötték az összes fordulót és végül nagyon megközelítették a dobogót.

Gratulálunk az Abittibi csapatnak, akik hihetetlen lelkesedéssel, óriási fantáziával küzdötték végig az elmúlt kilenc hónapot, s bár a végére kicsit elfáradtak, nagyon szép helyezést értek el.

Gratulálunk a Könyves Kálmán Hódítói csapatnak a dobogós helyezéshez, hiszen ők voltak ebben a vetélkedőben a legfiatalabbak, de egyetlen percig sem tűntek kevésbé esélyesnek mint a többiek, s ma ennek meg is lett az eredménye.

Gratulálunk az Aszfalt csapatának, akik végig pontosan és kreatívan dolgoztak, jól találták meg azokat a lehetőségeket és segítségeket, amelyeket fel kellett vagy lehetett használni.

Végül természetesen gratulálunk az Angyalpor csapatának, akik a leghamarabb és legjobban megértették, hogy ez a vetélkedő arról szól, hol és hogyan kell információkat keresni, ötletesen és nagyon bátran használták fel a segítségül hívható barátokat, osztálytársakat, s a végén az esélyesség súlya sem tudta lehúzni őket a dobogó legtetejéről.
(A döntőn készült további képek megtekinthetők itt.)

És most nagyon komolyan szeretnék néhány szót írni.

Annyiszor beszéltünk már arról, hogy a Könyves egy olyan hely, amilyen nincs még egy a világon, hogy Könyves-diáknak és -tanárnak lenni kiváltság, hogy aki ide egyszer belépett, soha többé nem fogja érteni, hogyan tudott ezen a világon kívül létezni. De hogy ezek a szavak valójában mit is jelentenek, azt pontosan az olyan események és napok mutatják meg, mint a Kilences Vetélkedő egész sorsa és a mai lezárása. 

Az egész egy kósza ötletből indult, valójában csak egy futó gondolat volt. De bekerült ebbe az alkotó és termékeny közegbe, ami a Könyves, és már élt is, mielőtt igazán végiggondolhattuk volna. És elkezdtek köré gyűlni sokan, hogy óvják, kitalálják, életben tartsák és végigküzdjék ezt az egészet. Jött 36 diák, akik csapatokat alkottat, majd az idők során maguk köré építve a maguk segítő hátterét, szerény számítások szerint kb. 90-100 embert vontak bele ebben az egész folyamatba. Ha úgy veszem, a semmiért. Mert néhány őrült akkor, ott februárban a Díszteremben azt mondta, hogy ez jó lesz. És ennyi elég is volt.

Aztán jöttek azok, akik nélkül ezt soha nem lehetett volna végigcsinálni. Jöttek a kollégák, akiknek a hátára a már meglévő púp-erdőre még rápakolódott egy vetélkedő, amiről fogalmunk sem volt, hogy pontosan hogyan is fog kinézni, amelyiknek 1-1 fordulója előtt még abban sem voltunk biztosak, hogy miről is fog szólni a következő feladat, aminek a megoldásai felett délutánokat ült nem egy ember, hogy eldöntse, ki volt a legkreatívabb vagy a legpontosabb abban a hónapban.

És mindez azért mert nekem egyszer átsuhant a fejemen egy gondolat, 

amiről beszélgetni szerettem volna másokkal. 

Na, ez a Könyves! Egy nagy halom, jó szándékú, mindenre elszánt, egymást soha el nem hagyó, mindenek felett és mindenek ellenére győzeledmeskedni akaró és tudó ember (tanár és diák) gyülekezete. 

Amíg ez így marad, addig a Könyves legyőzhetetlen!

Hálás szívvel mondok köszönetet minden tanítványuknak, akik résztvevői voltak ennek a kalandnak akár versenyzőként, akár a DÖK elpusztíthatatlan csapatának tagjaként.

És ugyancsak hálás szívvel mondok köszönetet mindenkinek, aki első szóra jött, 

és segített végigcsinálni ezt a kalandot: 

a humán munkaközösségből Berecz Andreának, Szakonyiné Cseri Bogátának, 

P. Szabó Melindának és Farkas Ritának; 

a reál tantárgyak világából Csiki-Faludi Andreának és Farkas Bernadettnek,

a Könyves Digitális Média Teamjének a mai segítségéért, Zsolnai Dórinak külön is a mai fotókért;

a DÖK-ösök csapatának és Monoki Ádámnak, akitől nem lehet lehetetlent kérni, 

mert ezt a szót talán nem is ismeri.

 Végül de nem utolsó sorban köszönöm mindannyiunk nevében a Könyves Kálmán Gimnázium Alapítványának a támogatást, és Szepesváry László igazgató úrnak, hogy minden lehetőséget megadott ennek az őrült vállalkozásnak a megvalósításához.

Megígérhetem, most egy ideig biztosan nem kell hasonló horderejű őrültséget koordinálni a Könyvesben.

Pedig ez a mai nap mindent megért. Komolyan.

Szeretettel és köszönettel

Pusztai Ágnes