Színházba járni jó

Színházba járni jó. 

Arthur Miller: Az ügynök halála. Örkény színház.

Egykor mindnyájan gyerekek voltunk. Ilyenek, meg olyanok. Voltak szüleink. Ilyenek, meg olyanok. Aztán felnőttek leszünk, mindenfélék. Gyerekeink lesznek, ilyenek, meg olyanok. Mi meg szülőkké válunk: ilyenekké, meg olyanokká. Szeretjük őket – így, meg úgy. Azt akarjuk, hogy boldogok legyenek. Így.  És ők is szeretnek minket – így, meg úgy. És meg akarnak felelni nekünk – úgy. Ebből a sok kívánságból, akaratból, szeretetből, „értedharagszomból”, „dehátmiértnemértedből” áll össze az életünk. Így vagy úgy. Vajon, megértjük? Így vagy úgy? Végül megértjük?

Willy Loman lassan csak a múltban él. Nagy tervei, vágyai bűvöletében. S abban az illúzióban, hogy ma, ma minden megváltozik. Biztosan. De ma már nem keres, a törlesztő részletek fojtogatják. Azonban a vágyak, az álmok tovább élnek fiaiban. 

S az álmait ők fogják valóra váltani. S fiai folytatják majd, amit ő nem tudott megtenni. Fiai zseniálisak és sikeresek lesznek. 

Nekik sikerül majd. Biztosan. Így vagy úgy. 

Nekik sikerül majd? Biztosan? Így vagy úgy?

A rendezés ritmusa hibátlan (Mácsai Pál). Az új fordítás szövege megerősíti a darab halhatatlanságát (Hamvai Kornél). A színészek – köztük az egyetemi hallgatóké – fantasztikus játéka lenyűgöző (Gálffi László, Kerekes Éva, Molnár Áron, Ficza István, Patkós Márton, Kerekes Viktória, Epres Attila, Csuja Imre, Dóra Béla, Novkov Máté, Kókai Tünde). Az élő zene most is különleges hangulatot teremt. 

Igazi színházi este volt. 

Lenyűgöző. 

Gondolatébresztő. 

Varázslatos.