Ehető erdő program - a PR és a megvalósítás

"Minél jobban csodáljuk 

és minél mélyebben megértjük a természetet, 

annál több remény van arra, 

hogy megmentsük - és vele magunkat is." 

(David Attenborough)

Aligha lehetne a mai témánkat méltóbb idézettel kezdeni, mint a fenti: benne van az egyik legalapvetőbb ökológiai felismerés, ami sok magyarázatra nem is igen szorul. 

Ahogy nyilván az sem igényel hosszabb magyarázatot, miért olyan fontos a magyarországi erdők védelme, megismerése, a természet adta lehetőségek minél szélesebb körű megismerése, tudatos felhasználása, vagy az embernek a természethez való közeledése. Ezért hangzik olyan jól, sőt egyenesen felvillanyozóan az Ehető Erdő Program (a honlapjuk ITT található). A honlap ígérete szerint "eljuthatnak a Bükkben található Ehető Erdő megállóba, ahol a résztvevők vadnövénykutató túrán fedezhetik fel a minket körülölelő bükki erdő ehető részeit szakmai vezetés, erdei stand up keretén belül. [...] Az erdei kisvonatozás során megismerkedhetnek a különböző vadzöldség, vadgyümölcs, gomba gyűjtés rejtelmeivel és felhasználási módjaival." A leírás további részéből az is kiderül, hogy [a program bejutott] "a Green Destinations Top 100 dobogós fenntartható turisztikai kezdeményezései közé, és elnyerte az első helyezést." (Erről a díjról és a helyezésről ITT olvashatsz.)

A kép forrása ITT.

A program nagyon vonzó elemeket tartalmaz már első olvasásra is: kisvasúttal utazhatunk a Bükkbe, majd onnan leszállva egy túra során megismerkedhetünk az erdőben található ehető növényekkel. Visszatérve a kiinduló állomásra, ha akarunk, résztvehetünk egy 4 fogásos fine dining étkezésen is, ahol az erdőben megismert ízekkel találkozhatunk. A program kitalálói, szervezői mindezt kifejezetten ajánlják "gasztronómia iránt érdeklődőknek; tudatos utazóknak; természetkedvelőknek; baráti társaságoknak; családoknak; pároknak; céges csapatépítésre; szakmai csoportoknak; fenntartható turizmus iránt elkötelezett döntéshozóknak; edukációs programot kereső intézményeknek".

A program 30-nál is több aktív helyi szervezet, vállalkozás együttműködéséből született meg, és mivel ebből az egyik a Bükki Nemzeti Park Erdőgazdálkodása, ez már eleve garantálni látszik a valódi szakmaiságot.

A program nagyon jól hangzik, kiváló a honlapjuk, minden információ pontosan és könnyen megtalálható rajta. A téma pedig nagyon vonzó, napjainkban pedig különösen is időszerűnek tűnik, nem véletlen hát a nemzetközi elismertsége sem.

Éppen ezért csadás maga a megvalósítás. Előre szeretném bocsátani, hogy a fentieket fentartva a magánvéleményem következik, és mint tudjuk, az ízlések pont olyan változatosak mint a nyaklevesek.

Amikor megérkezel a kisvasút végállomására, a gyülekezőre, el sem tudod téveszteni, ki körül kell gyülekezni, mivel feltűnik egy erdész. De azért nem vagy benne biztos, hogy erdész-e tényleg, vagy valami komédia szereplőválogatására érkezett: kicsit egy tiroli jódliénekes és Hófehérke vadászának keveréke, vállán egy hangszóróval. (Hangszóró és erdő. Hát... Nekem valahogy üti egymást a kettő.) Különösen azért bántó ezt a belépő, mert aki a jelmez alatt van, tényleg szakember, sőt, maga Bózsó Gyula, ennek az egész programnak a kitalálója, valóban szakember és pillanatok alatt kiderül, hogy nagyon is ért ahhoz, amiről beszél. Mivel a leírás egyfajta stand up-ot ígért, ennek is megpróbál eleget tenni kezdettől fogva, de erről majd később.

Az erdész a hangszóróval
(A kép forrás ITT.)

A kisvonatozás rövid, de kellemes egy olyan vágányon, amin a hivatalos járatok nem közlekednek, tényleg úgy érzed, bevittek az erdő közepére. Innen indul a túra. Bár én azért túrának nem nevezném. Egy átlagos vasárnap többet gyalogolsz a lakásban, mint ennek a sétának a során. Ez elvileg persze nem lenne gond, hiszen nem teljesítménytúrára jelentkeztél. De azért ez a véglet is túlzás. 4-5 helyen álltok meg, és amit a kezedbe adnak, hogy megkóstolj, azoktól tényleg máshogy nézed az erdő aljnövényzetét, a bokrokat, fákat. Ráadásul, ha szerinted is a világ legkifejezőbb nyelve a magyar, akkor ennek itt újabb ékes bizonyítékát kapod, mert olyan növényeket régcsálsz, látsz, vagy tapintasz, mint podagrafű, medvesóska, szagosmüge, erdei tisztesfű, hagymaszagú kányazsombor, madárberkenye, kígyóhagyma, kis téli zöld meténg vagy az egybibés galagonya. Gyönyörűek, nem?

De a szöveg többi része! Amikor az ehető erdőről van szó, azt érzed, holnapig elhallgatnád, mert olyan valakit hallgatsz, akinek minden szavából érződik, hogy imádja a munkáját, az erdőt. Csakhogy stan up-ot is ígértek és ennek is meg kell felelni. Az mellékes, hogy magukról a poénokról ki mit gondol, de két dolog nagyon zavaró. Egyrészt az arányok. Túl sok a nem témához kapcsolódó szöveg, főleg mert némelyik még annál is messzebb a témától mint Makó Jeruzsálemtől. A másik azért mégis a stílus: rettentően disszonáns a téma és ez az erőltetett poénkodás. Óriási maga az ötlet, a Bükk fantasztikus hely, önmagában elvinné a programot, ezért olyan hihetetlenül hangulatromboló az összehatása annak, amit hallasz és annak, amit látsz.

A visszaúton megkóstolhatsz különböző mézeket, lekvárokat, egyéb készítményeket, amik legnagyobb részt olyan dolgokből készültek, amiket láttál. Ha befizettél az ebédre is, az valóban fine dining. Kétségtelenül érdekes tapasztalat és az ételek nagyon finomak.

A programot úgy hírdetik (mint fentebb már idéztem), hogy többek között családoknak is kifejezetten ajánlott. Ha valaki csak a túrát választja, ez akkor sem biztos, hogy így igaz. A kisebb gyerekeknek szörnyen unalmas a sok egy helyben álldogálás, miközben a szöveg nekik nem sokat mond. Mondjuk a poénok egy jelentős része meg nem is nekik való, de ezt csak mellékesen jegyzem meg. Ha a gyerekek 10-12 évesek, kifejezetten érdeklődők, akkor valóban élvezetes lehet számukra, de a kisebbeknek ez nem elég ingergazdag, sem a figyelmüket, sem az energiáikat nem köti le.

Nagyon sok érdekes dolgok hallottunk, gyönyörű helyen jártuk (hiszen ez a Bükk!), nagyon fontosnak tartottuk a témát és jó volt látni elkötelezett embereket, főleg úgy, hogy tudjuk, ez a program közösséget teremtett, összefogással jött létre és rendkívül edukatív (lehetne). Éppen ezért volt olyan szomorú az összhatás: mint egy szakmai konferencia és egy elfuserált termékbemutató véletlen találkozásából született valami. Kellene még dolgozni rajta, mert nagyon megérné.