Rendhagyó Irodalomóra Kemény Zsófival

 

Tarpay Patrik beszámolója a beszélgetésről

    Egy esős, kompetenciamérős hétfő volt, amikor ellátogatott hozzánk, a Könyvesbe Kemény Zsófi, slammer, író, költő. Családias és kellemes hangulatban beszélgethettünk a fiatal polihisztorral. Tökéletesen illő ez a szó, hiszen Kemény Zsófi mindenféle kreatív, művészi tevékenységben jeleskedik: tizenéves korától ír verseket, regényeket, zenél, nyer országos Slam Poetry bajnokságokat; műsort vezet, illetve a nemrég megjelent Cicaverzum forgatókönyvírója is. Eddig két verseskötete (Nyílt láng használata, Most vagyok soha) és három regénye (Én még sosem, Rabok tovább, Az aranykor fénykora) jelent meg, illetve az Értetek teszem című könyvét közösen írta Kondor Vilmossal, a kortárs magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb krimiírójával. Mindemellett számos antológiának állandó résztvevője és összeállítója is.

    Személyesebb rajongói kötődésem is van Zsófihoz, hiszen mióta 2022-ben rátaláltam egy Slam Poetry fellépésére, megszállottja lettem munkásságának, és a tavaly júniusi Ünnepi Könyvhét keretei közt beszéltem meg vele ezt a márciusi alkalmat iskolánkba. Az „interjút” ugyanannak kapcsán kezdtem, ami által felfedeztem őt. Így emlékezett vissza azokra az időkre: „A slammelés igen közel áll a szívemhez, hiszen ott kezdődött minden, ott ismertem meg számos kollégámat (és egyben barátaimat is), akikhez máig szoros szálak fűznek és akiknek örökké hálás leszek. A közösséget egy befogadó, szerető családként – amolyan ,,kikeltetőként” – tudnám jellemezni, akik nem kiközösítenek azért, mert különcnek érzed magad, hanem megtapsolnak, mert kiállsz a színpadra és elmondod mindezt. Nem sokan tudják, de Juhász Marci is slammerként kezdte, akit a média ma már Dzsúdlóként ismer. Ha jól emlékszem, Schwarz Ádám is slammelt, mielőtt Beton.Hofi lett belőle”. Zsófi beavatott minket abba is, hogy jelenleg egy trap albumon és egy új regény vázlatán dolgozik.

    Ezután a lírai tevékenysége bevezetéseként felolvasta Bozótirtás című költeményét az újabb verseskötetéből. Kapva az alkalmon, megkérdeztem, hogy az imént említett könyvének borítóképén látható festmény hogyan kötődik Zsófihoz. A következőt válaszolta: „Egyszer egy barátom mutatott egy képet Batthyány Gyulától, amely egy magas, vékony nőt ábrázolt; barna haja volt és kutyája. Ezután találtam rá a Fiatal udvaroncra és akkor azt hittem, hogy az udvaronc a női udvari bolondot jelenti. Ennél jobban azonosulni sem tudnék vele!”. Ezt követően kitértünk a különböző műnemek alkotási folyamatai közti különbségekre és azonosságokra, hiszen fontos megemlíteni, hogy vendégünk költészetére jellemző az erős vershelyzet és mind regényeiben, mind verseiben megjelenik a könnyen elképzelhető, találékony, vizuális fogalmazás.

               A következő kérdéseink Zsófi epikai tevékenysége felé irányultak. Túlnyomó mértékben a legutóbbi kísérleti regényéről, Az aranykor fénykoráról beszélgettünk, hiszen számtalan aspektusból lenyűgöző alkotás. A történet a személyiségek függőségekben való feloldódásáról, a szorongásról, a látszani akarásról és persze az ezeket átélő, húszas éveiket taposó (helyenként nihilista) karakterekről szól. Nem túlzás azt állítani, hogy ez a mű egy kuriózum, hiszen a szereplők a jelenünk Y generációjáról mutatnak kritikát olyan közelről, amilyen közelről csak lehetséges; mindemellett az elbeszélés több különálló, mégis sokszor összebogozódó szálon, sőt három idősíkon is fut. Az események igeidejűségeire Kemény Zsófi kreatív és fantasztikus trükköket talált ki, például van egy olyan szereplő, akinek története jövő időben van megírva.

    Az utolsó nagy témakörünk a film és a televízió világa, azon belül is Zsófi szakterülete, a forgatókönyvírás volt. Bepillantást nyertünk a közelmúltban megjelent Cicaverzum c. nagyjátékfilm forgatásának hangulatába, körülményeibe, ezek mellett szintén rávilágítást kaptunk a forgatókönyvírás szépségeire és szépséghibáira is. Az utóbbiról így nyilatkozott Zsófi: „A forgatókönyvírás nem egy kegyes dolog. Valamiért nem tudatosult még az emberekben, hogy ez is valakinek a munkája, mint például a fénytechnikusoknak a világítás és a lámpák beállítása. Abba senki sem köt bele, viszont a forgatókönyvbe mindenki úgy érzi, hogy jogosultsága van beleszólni”. Ezeken kívül a művésznő szintén mesélt a gyerekkori, színfalak mögötti élményeiről, melyek édesanyjának köszönhetőek, aki a Barátok közt dramaturgja volt. Említett példákat a múltbéli sorozatokban való háttérbeli szerepéről is, sőt beszélt jövőbeli filmes terveiről, kiadókkal folytatott közös munkájáról is.

               Ez a Rendhagyó Irodalomóra rendkívül megragadó és inspiráló volt. Nagyon hálás vagyok a lehetőségért, hiszen Kemény Zsófi egy igazán különleges, intelligens és magával ragadó személyiség, akivel nagyon kellemes és felemelő érzés volt beszélgetni.