Április 11-e a magyar költészet napja, mert 1905-ben ezen a napon született Józaef Attila. Ő tehát éppen ma lenne 120 éves (ahogy ebben az évben a Könyves Kálmán Gimnázium is).
Ma, amikor eszembe jutott, milyen nap is van, azon kezdtem el gondolkodni, miért is olvasunk verseket. Miért szeretünk verseket olvasni?
A kérdés persze költői (milyen szép áthallás, nem?), hiszen erre mindenkinek más a válasza, sőt nekem is változó attól, függően, mit olvasok, mikor vagy miért.
Részemről az egyik soha sem változó válasz: a nyelv csodája. Ami ebben a gyönyörű és fantasztikusan összetett magyar nyelvben megbúvik. Ezért olvasok Arany Jánost, Berzsenyi Dánielt, József Attilát, Ady Endrét, Kányádi Sándort, Áprily Lajost, Nemes Nagy Ágnest.
És még ki tudja ki mindenkit.
Emlékszem még az első nagy rácsodálkozásaimra, amikor már kicsit nyiladozó értelemmel kezdtem olvasni. Ezért lesz nekem soha nem múló ledves költőm Arany János. A Toldit legalább ötször olvastam egymás után, annyira elvarázsolt. És ugyanezért soha nem múló kedvencem Ady vagy Kányádi.
Meg még ki tudja, ki mindenki.
Aztán ott vannak azok, akiket azért szeretek olvasni, mert kihívás volt elmerülni a szövegeikben, megérteni vagy legalábbis megsejteni valamit a szövegelből. Még mindig izgalmas kaland, amikor József Attilát olvasok, vagy Nemes Nagy Ágnest.
Meg még ki tudja, ki mindenkit.
Olvassatok verseket, mert verset olvasni jó, mert rólunk és nekünk szólnak. Mert segítenek megérteni a világot, saját magunkat. Mert néha az egyetlen vigasztalóink csak ők, a versek. Szóvel ezért olvassatok verseket.
Meg ki tudja még mi mindenért.
Mindenért.
Bármiért.
A mai napon két verset választottam: egy József Attilát és Áprily Lajost.
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése