Hírek Indiából

Tegnap ideiglenesen félbeszakított indiai híradásunkat ma folytatjuk.

Udvardi Imre negyedik beszámolója (saját elmondása szerint) kicsit szakmaibb jellegűre sikerült.

Lássuk!

"Ha babonás lennék, most azt mondanám, hogy a dátum (december 13.) nem hazudtolta meg önmagát. Pedig jól indult minden, átköltöztünk egy tágas, nagyon exkluzív konferenciaterembe, ami már igazán méltónak bizonyult az olimpiához. Ráadásul a nap elején rögtön kaptuk a jó hírt versenyzőink guide-jától, hogy minden rendben van velük. Kipihenve, jó kedvvel kezdtünk hozzá a napi munkához. Az elméleti feladatok megvitatása volt soron, azaz a második IBM. Így hívjuk ezeket az értekezleteket. (A betűk megfejtése: International Board Meeting. )

Minden olimpia hoz valami újat a szervezésben. A jó ötletekre nagyon oda kell figyelnünk nekünk is, hiszen 2019-ben Budapesten lesz az olimpia. Most az az újítás, hogy az ismertetett feladat után számítógépre írjuk a kommenteket, amit a kivetítőn mindenki láthat.(Mert ugyebár „Verba volant, scripta manent” mondaná a művelt francia, ha tudna latinul.)

A megadott idő elteltével aztán ezeket egyenként vitatjuk meg, és szavazzuk be a feladatsorba. Minden feladatnak van egy előadója, egy, az adott terület jeles képviselője.

A 2014-ben működésben lévő indiai műholdak egy plakáton. (Kép forrása itt.)

Az elméleti feladatsornak azért van nagy jelentősége a verseny során, mert itt szerezhető meg az egész versenyben elérhető pontok fele. Nagy tehát a tét, mindig heves vitákra lehet számítani. A rendező ország terjeszti elő az általa elképzelt feladatsort, azok példáit egyenként vitatjuk meg, és szavazással döntünk sorsukról. A nagyon erős csapattal érkező országoknak tehát a nehéz feladatok kitűzése a céljuk. Az adott rendező ország igyekszik csillagászati hagyományait, a büszkeségre okot adó eredményeit a példasorban megjeleníteni. Arra lehetett számítani, hogy az indiaiak nívós feladatokkal állnak ki, hiszen az igazán büszke csillagászati múltjukon kívül mai eredményeikre is méltán büszkék lehetnek. Nem csak a rádiócsillagászat területén vannak kiemelkedő eredményeik, hanem India igyekszik felzárkózni az űrnagyhatalmak mögé is. Számos műholdjuk gazdagítja modern csillagászati ismereteinket.

Napunk tehát nyugodtan indult, a teljes feladatsort nem ismerve, békés mederben zajlott az első feladatok diszkussziója. Az elméleti tételsor három részből állt. Az első öt, könnyűnek mondott feladatban többek között igaz-hamis állítások közül kellet kiválasztani a megfelelőt, a Titán légkörével kapcsolatban kellett kiszámolni a gázrészecskék relatív atomtömegét, a korai univerzum sugárzásának hőmérsékletét, fotonjainak energiáját, gnómónnal (árnyékvető bottal) földrajzi szélességet meghatározni, és mi másról szólhatott volna még feladat,mint a világ legnagyobb, méteres hullámhosszon dolgozó rádiótávcsövéről, ami persze hogy Indiában van.

Ezután öt közepesen nehéznek titulált feladat került terítékre. Cefeida pulzációról, távcsőoptikáról, fotometriáról, gravitációs lencsehatásról, és vajon még miről? Naná, hogy az indiai Mars-misszióról. 

India saját fejlesztésű hordozórakétái a Mars-programhoz. (Kép forrása itt.)

Aminek a rövidítése (MOM, de ez nem a Magyar Optikai Művek, hanem a Mars Orbiter Mission.)

Közben a Nap is járta a maga útját, olyannyira, hogy ránk esteledett, és immár 9 órája rágtuk a feladatsort, néha még a gittet is. ( Reggel 9-kor kezdtünk és egy rövid ebéd, és két még rövidebb kávészünet volt csak a hátunk mögött.)

Pedig ekkor már lehetett volna érzékelni a vihar előszelét. De hát a program éjfélre ígérte a befejezést, gondoltuk addigra csak készen leszünk a hátra levő 3 nehéz feladattal (Long Questions).

Tényleg nehéznek, hosszúnak, és nyakatekertnek bizonyult mindegyik. (Ugye nem kaptuk meg egyszerre őket, ezért lelkesen végigvitatta a grémium mindegyiket, nem látva mi lesz a vége.)

A 11. feladat egy gravitációs hullám jelének elemzéséből kérdezett rá annak periódusidejére, frekvenciájára, és még számos alkérdés is kapcsolódott hozzá. Szívderítő volt hallani observerünk, Bécsy Bence hozzászólását. Róla tudni kell, hogy Dálya Gergővel együtt (volt olimpikonunk, riói bronzérmes) egyetemistaként annak a LIGO-nak nevezett tudós csoportnak a tagja, akik a múlt év szeptemberében felfedezték a gravitációs hullámokat, bizonyítva Einstein 100 éves jóslatát. Az ifjú tudósjelölt szerényen, de a szakavatottak magabiztosságával járult hozzá a feladat életszerűvé tételéhez. Hát, ha valami, akkor ez a csillagászati diákolimpia igazi értelme. A nagyon tehetséges, csillagászat iránt elkötelezett fiatalok korán belekerülnek a csillagászat tudományának nemzetközi vérkeringésébe, olyan indíttatást, impulzust kapnak az olimpiák során, ami megalapozza jövőbeli tudományos karrierjüket. Ismeretségeket, barátságokat kötnek, természetes lesz számukra az együttműködés a világ bármelyik pontjáról jött hasonló gondolkodású társukkal. Bence és Gergő mindketten a hazai diákolimpiai mozgalomban kezdték pályafutásukat, abban a mozgalomban, amelyért egyre többen, egyre többet dolgozunk, egyre több diákot vonzva magunk köré. És az sem mellékes, hogy ezáltal hozzájárulunk a magyar csillagász utánpótlás biztosításához.

A következő kérdéskör napjaink slágertémáját, az exobolygókkal kapcsolatos ismeretek megszerzését boncolgatta. Annak kellett utána járnia a versenyzőknek, hogy különböző módszerek kombinálásával (radiális sebesség, és tranzit módszer) hogyan deríthető ki sok-sok minden a keringő bolygóról, és gazdacsillagáról. A megadott adatokból eldönteni, hogy kőzet- vagy gázbolygóról van-e szó.

A vihar akkor csapott le, amikor megismertük a harmadik feladatot. Természetesen egy indiai műhold, a lágy röntgensugárzást mérő AstroSat körül forgott most a világ. A röntgencsillagászat ugyan nem tradicionális ága az asztronómiának, de ettől még lehetett volna jó a feladat. De rendkívül bonyolult leírással, inkább a műszerezettséggel foglalkozott, még ránézve is elborzadt az ember. Mi lesz, ha ezt meglátják a gyerekek? Biztos elfogja őket a rémület.

(Kép forrása itt.)

Ekkora már teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy ez a feladatsor nem tartható. Még ha valaki előre is ismerné a megoldásokat, és csak azok leírásával kellene foglalkozni gondolkodás nélkül, akkor sem biztos, hogy a végére érne. Persze a házigazdáink hallani sem akartak arról, hogy ezt a szép feladatot elhagyjuk, mi lesz India büszkeségével? És ugye rögtön melléjük állt egy-két ország, mondván: a dolgozat mindenkinek egyaránt nehéz, meg különben is, milyen rosszul esik a feladat kitűzőinek, ha elhagyjuk a feladatukat,

Heves, hosszan tartó vita után, a kikényszerített szavazás eredményeként sutba dobtuk India büszkeségét, és könnyítettünk még egy-két helyen, de így is nehézre, hosszúra sikeredett a dolgozat.

Mire a fordítással, nyomtatással, borítékolással végeztünk, hajnali háromnegyed négy volt. Minden olimpiák leghosszabb IBM-je! Szerencsére a másnapi (azaz aznap reggeli) kezdést 9 helyett 11-re tolták, így egy keveset tudtunk aludni.

Még így is hamarabb végeztünk, mint jó néhány csapat, köszönhetően stábunk szakmai vezetőjének, a first-team leadernek, Dr Kovács Józsefnek, az ELTE Gothard Obszervatórium tudományos főmunkatársának, aki először vezeti a nemzeti csillagászati diákolimpiai csapatot. A profik gyorsaságával, pontosságával fordítja a feladatokat, számítógépén keresztül töltjük fel anyagainkat a rendezők szerverére. Nem sok dolgom akad mellette, Bencével minden dolgot megoldanak.

A mai napra szánt beszámolónak a végére értem, az ételekről szóló beszámoló tovább tolódik. Holnap az adatanalízis feladatainak diszkussziója következik, és este már megkapjuk a csapat észlelési fordulóban megírt dolgozatinak másolatát is. Izgatottan várjuk az eredményeket." (Udvardi Imre)