Markus Zusak: A
könyvtolvaj (Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest, 2010)
Van egy angol közmondás: „Ne
a borítója alapján ítéld meg a könyvet.” (Do not judge the book by its
cover.) Igen bölcs tanács akár átvitten, akár szó szerint értelmezzük. Én
nagyon szeretek könyvesboltban turkálni, bár néha szinte agyonnyom a hihetetlen
mennyiségű kínálat. Amikor egy hangárnyi könyvön verekszel át, sokféleképpen
válogatsz a könyvek között.
Bevallom, én a véletlenre szoktam bízni: bóklászom, nézelődöm,
aztán valamin megakad a szemem. Nem emlékszem olyan esetre, hogy kifejezetten a
borító miatt figyeltem volna fel egy könyvre. Legalábbis idén tavaszig nem volt
ilyen emlékem. De most az egyszer mégiscsak a borító volt az, ami miatt először
vettem le A könyvtolvajt a polcról.
Olyan bizarr volt az összhatása: egy szép, fiatal (kis)lány, kezében könyvvel,
a háta mögött egy égő utca, s hozzá a cím: könyvtolvaj.
El se tudtam képzelni, hogy kapcsolódhatnak össze ezek egy történetbe.
Amikor
először vettem kézbe, és elolvastam a hátán a rövid ismertetőt, visszatettem. Ki
tudja már hányféleképpen írták meg a II. világháború különböző borzalmait,
semmi kedvem nem volt egy újabb nyomasztó történethez. Otthagytam. De azért nem
ment ki a fejemből, úgyhogy amikor legközelebb megint arra jártam, már
egyenesen ezért a könyvért mentem be a boltba.
Megvettem. Aztán hetekig szemeztem a kötettel, és azon
töprengtem: kellett ez nekem? Ritkán vagyok így könyvvel: szinte féltem
belekezdeni. Végül üzletet kötöttem magammal: majd a nyári szünetben, addig nem
gyötröm magam vele. Nos, szavamnak álltam, elolvastam. Nem állítom, hogy nem
írtak ennél színvonalasabb regényt, vagy hogy nincs ennél szebb magyar
fordítás, azt sem állítom, hogy valami egészen új nézőpontot kaptam ezzel az
iszonyatos történelmi korszakkal kapcsolatban, de az igaz: kár lett volna
kihagyni.
A történet több szálon fut ugyan, de tulajdonképpen csak a
főhősé, Lieselé érdekes. A „mese” legnagyobb része egy német kisváros utcáin
játszódik, s ugyanazokat a borzalmakat meséli el, amit már annyiszor olvastunk. (Bár tudjuk jól, vannak dologok, amikről nem lehet eleget beszélni és olvasni.)
Akkor mégis mitől más ez a könyv?
Először is, mert nagyon érdekes az elbeszélő „személye”
és nézőpontja. (Nem árulom el, ki az, mert félek, megfosztanám a jövendő
olvasókat egy nagyon fontos élménytől, ami nagy kár lenne.) A másik, amiért érdekes
olvasmány volt, az a könyvek szerepe a történetben. Mert könyvtolvaj ugyan csak
egy van az eseményekben, de a könyvek, amiket lop vagy kap nemcsak az ő életére
vannak hatással, hanem arra az egész kis világra, amiben Liesel él. S ahogy
haladunk előre a történetben, azon kezdünk töprengeni: lehet-e bűn ebben a
bűnnel teli világban az, ha valaki könyvet lop. Mert a bűn és az ártatlanság
fogalma hirtelen nagyon viszonylagosnak tűnik, s talán éppen ez az elem a
leginkább korfestő ebben a történetben.
A regény lapjain megelevenedő figurák bár nagyon emberiek
tele hibákkal, kisebb-nagyobb bűnökkel, mégis a legtöbbjükben van valami
meseszerű. Időről időre szinte elandalít minket a történet, ám ekkor mindig
közbeszól a valóság, a zord, elborzasztó, elviselhetetlen valóság, amivel
kapcsolatban végül mindenkinek meg kell hoznia a maga döntéseit: ki kit enged
el, ki kit vesz magához, ki kivel száll szembe, ki mit hajlandó feláldozni és
kiért, s ki hogy tudja túlélni a túlélhetetlen fájdalmat, borzalmat. A regény
vége nagyjából sejthető olvasás közben, mivel a szerző állandóan előre utalgat,
mégis képes katarzist okozni.
A történet végén kissé elveszettnek érzi magát az ember:
rengeteg kérdése lenne, amire nem kap választ, s a mű befejező mondata után
kissé kínosan érzi magát: lehet, hogy végig nem arra koncentrált, amire kellett
volna?
Nos, én nem tudom megmondani, mire kell koncentrálni A könyvtolvajt lapozgatva, talán csak
hagyni kell, hogy vigyen magával a történet. S ha a végén hiányérzeted van, hát
lapozz vissza egy-egy részhez, talán ott vannak a válaszok.
Szívből ajánlom ezt a művet mindenkinek, aki szereti a
fordulatos, de kissé elgondolkodtató történeteket.
(A borítón szereplő információk szerint a könyvből film is
készült. Nem láttam, így konkrét véleményem nincs róla, de a kötet után nem
hiszem, hogy a mozi bármit is hozzá tudna tenni az olvasottakhoz. A látványhoz
biztosan, a történethez aligha.)
Kritika a könyvről: http://www.origo.hu/archivum/20101126-markus-zusak-a-konyvtolvaj-kritika.html
Interjú a szerzővel: http://www.prae.hu/index.php?route=article/article&aid=6949
A történet filmváltozatáról (valaki más tollából) holnap olvashattok ismertetőt itt a Könyves-polcon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése