1881. március 23-án született Roger Martin du Gard, Nobel-díjas francia író.
Kicsit lassan induló pályájáról sok érdekeset találhattok itt.
A közel 20 éven át íródott Thibault család az író főműve.
1937-ben a Nyugatban jelent meg Gyergyai Albert cikke a szerzőről. Az alábbiakban ebből idézünk (megtartva az eredeti helyesírást):
"S mit mondjunk a «Thibault»-król, a nyugati nagypolgárságnak erről a
döbbenetes summájától, amely máris, úgy ahogy van, a maga tíz kötetével s
eddig még ismeretlen epilógusával, egy megrendült társadalom és egy
csak féligmult korszak maradandó emlékművének látszik s amelyet
nyugodtan állithatunk a «Karamazov-fivérek» s a «Háboru és béke» mellé? A
két Thibault-testvérrel s barátjukkal, Daniel Fontanin-nel a háború
előtti Európának szinte minden zegzugát bejárhatjuk, mind földrajzi,
mind társadalmi, mind szellemi értelemben, mert Antoine, a jó orvos,
Jaques, a tevékeny forradalmár s Daniel az élvező és alkotó müvészlélek a
kor legtöbb tevékenységéhez és egyúttal utópiájához, legtöbb
élvezetéhez, s egyúttal szenvedéséhez is utat talál. Különösen Jacques
sorsa - amely a diákos szökéstől a forradalmár vétanuságáig, a családtól
a nemzetig s a nemzettől az emberiségig ível - mutatja be Du Gard
életábrázoló s regényformáló képességét. Ez az örök lázadó, aki apján s
az iskolán át szenvedélyesen meggyűlöli a fennálló rendet és őreit, s
aki lemondva jólétéről, otthonáról, pályájáról, szegényen s társtalanul
él Svájcban, más hontalan forradalmárok között - mintha nem cak korának
egy jellegzetes típusát, hanem Gide «Tékozló Fiú»-jának, ennek a remek
kis parabolának folytatását, felfokozását, epikai, sőt erkölcsi
beteljesülését is képviselné. Gide Tékozló Fiúja, egyetlen, rövid
lázadás után hamarosan visszatér az otthon rendjébe és jólétébe, hogy
azután maga helyett öcssét küldje új kalandok felé; de őt is, mint Gide
legtöbb hősét, fiatalon, egyféleképp, majdnem elvontan láthatjuk csak,
mint a magáért való kaland, a magáért való Szabadság jelképeit. Martin
Du Gard, a regényíró, ezt a jelképet valósággá, mai valósággá eleveníti,
beleveti a mi korunk harcai és ábrándaji közé s eredetileg ösztönös és
csak egyéni lázongását milliók lázadásának szolgálatába állítja,
névtelen tömegek szószólójává emelve a kevély műkedvelőt s ezerarcú
korképpé terebélyesitve a parabolát."
(Nyugat, 1937, 12. szám. Forrás: itt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése