Színházba járni jó.
Mert élő, alakuló, előttünk születő művészet. Egyszeri és megismételhetetlen.
Épp ezért értékes. És mert, ha jól választottunk, akkor remekművet láthatunk.
(Az én saját értelmezésemben a remekmű
az, ami megszólít engem bármennyi idő is telt el keletkezése óta, mond nekem
valamit a Világról, az Emberről. Hiszen mi emberek ugyanolyanok vagyunk: csak a
díszlet és a jelmez változik.)
Kedvenc színházamban, az Örkény Színházban Slavomir Mrozek Tangó című művét
láttam legutóbb. 1964-ben keletkezett, Magyarországon a hetvenes években több
színház is műsorra tűzte, hiszen a történet a 20. század központi témája: az
elidegenedés, a személyiség válsága és kiútkeresése, ez esetben a lázadáson
keresztül, a korszak kedvence volt (lsd. 68-as diáklázadások). És itt meg is érkeztünk: a lázadás kérdésköre örök, hiszen minden
nemzedék előbb-utóbb lázad a mindenkori fennálló viszonyok ellen (részben vagy
egészben), és az egyén is lázad valamikor (előbb vagy utóbb) szülei, tanárai,
vagy a rákényszerített dolgok ellen.
Ahogy a színház honlapján olvashatjuk: „Lehet-e
erőszakkal halott, muzeális értékeket újraéleszteni? Hogyan lehet történelmet
írni akkor, amikor azt hisszük, már minden megtörtént? Az egyetemista Artúr,
mint minden ifjú: lázad. Hogy megvívja saját harcát, a családján kísérletezik.
Házi diktatúrát hoz létre, szüleit, nagyszüleit bebörtönzi: megfordítja az idő kerekét, előkotorja a
nagyszülők hagyományait, szóhasználatát, értékeit, ruha- és kelléktárát.
Hamlet-parafrázisában Mrozek szertelen, gyermeki humorral láttatja az európai
polgári kultúra vergődését és kiúttalanságát.”
Különös forradalom ez tehát: múltba néző, régi értékeket visszavágyó.
Rendet, értékrendet óhajtó, a szülők kötöttségeket nem tűrő művészlétét elutasító
lázadás. A szabadságot korlátozó rendteremtés. Az eredmény...a darab végén
kiderül....
A darabot Bagossy László rendezte. Az Örkény színészei (Mácsai Pál, Csuja Imre,
Szandtner Anna, Für Anikó, Debreczeny Csaba, Máthé Zsolt, Pogány Judit) most is remekeltek, a
darab végig pörgős, feszült. Egyszerűen nagyon jó.
Aztán – a szórakoztató este után - eltöprenghetünk
a lázadás lélektanán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése