Rembrandt és kortársai Budapesten

Rembrandt és a holland arany évszázad festészete címmel látható időszaki kiállítás a Szépművészeti Múzeumban február 15-ig. A Szépművészeti Múzeum ezzel a nagyszabású kiállítással búcsúzik közel három évre a múzeumlátogató közönségtől, mivel tavasszal hatalmas átalakítások kezdődnek  az épületben.

Sweerts: Fiú turbánnal

A holland festészet egyik legtermékenyebb korszakát bemutató tárlaton több mint 100 festő 178 alkotása tekinthető meg, melyeket a világ közel 50 múzeumából gyűjtötték egybe. A címadó Rembrandttól több mint húsz alkotást lehet látni a kiállításon, de megtekinthető három Vermeer-vászon is, ami külön szenzáció, mivel ezek még soha sem voltak láthatóak Magyarországon. 

Rembrandt: Bűnbánó Szent Péter

 Érdekes a kiállítás koncepciója. Mindenki a Rembrandtokat akarja látni, de ezt ki kell érdemelni, mivel ezek az alkotások a középső termekben helyezkednek el. Addig végigsétálhatunk a 16-17. századi Németalföld véres szabadságharcának eseményeit bemutató képek és az Orániai család tagjairól készült portrék között. Megismerkedünk a portréfestészet kiemelkedő alkotóival, és a portréfestészet fellendülése mögött húzódó társadalmi és gazdasági jelenségekkel. Látunk csendéleteket, családi és utcai jeleneket, tengeri ütközeteket vagy tulipánokat, s betekintést nyerhetünk a korabeli vallási életbe is. (Nagyon érdekes például abba belegondolni és kicsit belehelyezkedni, hogy milyen is lehetett a protestáns Hollandiában katolikusként élni.) S amikor már egy kissé ismerni véljük ezt a környezetet, megérkezünk Rembrandt és Vermeer világába. Hatásos dramaturgia, mivel felismerjük a már látott képek néhány jellegzetes vonását, ami a korabeli élet jelenségeiből adódik, de felismerhetjük a többiektől eltérő, újító eljárásokat is. Ez már csak azért sem túl nehéz feladat, mert a kiállított alkotások több mint feléhez nagyon részletes, érdekes jegyzeteket készítettek, melyek magyarul és angolul is olvashatók.

Rembrandt időskori önarcképe

A kiállítás azonban nem hibátlan. Először is mivel ezek az alkotások különösen nagy  odafigyelést igényelnek, szükségképpen a múzeum legkorszerűbb kiállítóterébe kerültek. Itt azonban helyenként nagyon szűk a tér. Különösen igaz ez a tárlat első termeiben. Furcsa volt számomra, hogy a festmények előtt csak néhány helyen jelölték ki, milyen közel lehet menni egy-egy alkotáshoz. Ha valaki túl közel lépett egy műhöz, a világon semmi sem történt. Nem volt hangjelzés, és a teremőr is csak akkor szólt, ha történetesen éppen odanézett.

A kiállítást nagyszabásúra tervezték, s ez egy kissé talán túl jól is sikerült. Hatalmas mennyiség a majdnem 200 alkotás, ezek befogadása 1,5-2 óra alatt lehetetlen, főleg, ha az ember a szövegeket is szeretné elolvasni. Valahogy az volt az érzésem, tipikus példája ez annak a régi bölcsességnek, hogy a kevesebb néha több.

Mindezek ellenére kár lett volna kihagyni ezt a kiállítást, mert az összhatása nagyon is kellemes. Talán úgy élhető át legjobban, ha az ember csak bóklászik a képek között, hagyja, hogy némelyik megszólítsa, és ezekben igyekszik elmélyülni. A két Vermeer-kép például hihetetlenül gyönyörű, egészen elképesztő szemtől szembe állni velük, vagy az idős Rembrandt önarcképe előtt állva úgy érezni, minket néz, és fejben már a mi portrénkat festi.

A kiállított festmények között bizonyára mindenki megtalálja a neki különösen tetszőeket. Én most csak egyről ejtenék pár szót, s ezt is csak a magyar vonatkozása miatt választottam. 

Ferdinand Bol: Michiel de Ruyter admirális

A kiállítás első részében, mely Hollandia megszületéséről szól, látható egy Ferdinand Bol alkotás, mely Michiel de Ruyter admirálist ábrázolja. A képen egy idősödő férfi látható, nyakában a Szent Mihály-rend láncával, kezében egy marsallbottal, háttérben a flottával. Az admirális egy földgömbre támaszkodik, az asztalon egy térkép és két osztókörző hever, melyek közül az egyik a térképen Vlissingen városa felé mutat, ami az admirális szülővárosa. Kétségkívül impozáns alkotás, de hol itt a magyar vonatkozás? A kapcsolat a férfi személyében keresendő.

Az addigra már nemzeti hőssé vált Ruyter 1676-ban utasítást kapott, hogy próbáljon meg kiszabadítani néhány gályarabot, akiket protestáns meggyőződésük miatt ítéltek és adtak el. 1676. február 11-én az admirális sikerrel járt, ennek eredményeképpen 26 magyar protestáns prédikátort szabadított ki, akiket felségsértés, árulás és a katolikus egyház megsértésének vádjával ítéltek gályarabságra. Európa protestáns országai többször megpróbálkoztak a kiszabadításukkal, de ez végül csak Ruyternek sikerült. A legenda szerint az admirális ezekkel a szavakkal fogadta a hajója fedélzetére lépő magyar prédikátorokat:  

„Sok győzelmet vívtam életemben mindenrendű ellenségeim felett, de ez az én legfényesebb diadalom, amellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabadítottam.” 

A  kiállításról a múzeum honlapján is olvashattok itt.

A kiállítás előkészületeiről itt olvashattok.

A Szépművészeti Múzeum bezárásig hátralévő programjairól itt olvashattok. (Különösen érdekesnek ígérkezik a február 14-15. éjszakájára meghirdetett Éjszaka a múzeumban elnevezésű rendezvény.)