Csütörtökön (október 9-én) 13 órakor a Svéd Királyi Akadémián bejelentették,
hogy a 69 éves Patrick Modiano veheti át decemberben a 2014-es irodalmi
Nobel-díjat.
Modiano holland illetve olaszországi zsidó szülők gyermekeként született. A
Thônes-i Szent József kollégiumban, majd a párizsi VI. Henrik
gimnáziumban tanult és itt tette le az érettségi vizsgát. Nem
szándékozott továbbtanulni, csak az irodalom érdekelte. Ennek
megfelelően 1967-től kizárólag az irodalomnak él hivatásos
regényíróként. Eleinte Modiano figyelme két fő témára irányult: az egyik
az önazonosság keresése, a káosz megértésének lehetetlensége és a
társadalom változásai. Ezért aztán az elbeszélőt majdnem mindig
megfigyelőként ábrázolja, aki magyarázatot próbál találni az előtte
feltáruló eseményekre, és aki ezután a részletekből fel tudja építeni
saját öntudatát, meg tudja határozni saját magát. A másik fő témája a
német megszállásra vonatkozik. Jóllehet mivel ő csak 1945-ben született
nem ismerhette személyesen azt az időszakot, mégis szünet nélkül a
szülei életének körberajzolására törekszik.
1972-ben megkapta a Francia Akadémia regényeknek járó irodalmi díját a
Les Boulevards de ceinture című alkotásáért, 1978-ban pedig a
legrangosabb francia dijat, a Goncourt-díjat is odaítélték neki a Rue
des boutiques obscures-ért.
Az irodalmi Nobel-díjat az a szerző veheti át, „aki az irodalomhoz a
legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá”.
Patrick Modianót, akinek a neve 2014. október 9-én 13 órakor
elhangzott a Svéd Királyi Akadémián, az indoklás szerint az emlékezés művészetéért tüntették ki, amellyel megidézte a
legfelfoghatatlanabb emberi sorsokat és feltárta a náci megszállás
mindennapjait.
Az újdonsült irodalmi Nobel-díjasnak magyarul eddig négy kötete jelent meg: a Sötét boltok utcája (Bp.: Magvető, 1980.), az Augusztusi vasárnapok (Bp.: Elek és Társa Kiadó, 1996.), a Dora Bruder (Bp.: Vince Kiadó, 2006.) és a A Kis Bizsu
(Tarandus Kiadó 2014.). Modiano a francia nouveau roman és az
egzisztencialista regény egyik nagy hatású képviselője. Regényei témája a
holocaust utáni nemzedék én- és múltkeresése. Kíméletlen és egyben
megbocsátó a háborúval, a múlttal, a gyermekkorral és a szülőkkel
kapcsolatban. A második világháború utáni fiatalság öröksége az a
nehezen meghatározható, talán a tisztázás helyett a felejtésbe fojtott,
meg nem értett számos probléma, amely jó néhányukat morális, olykor
lelki vagy fizikai életképtelenségre ítélte" - írta róla Rőhrig Eszter a
2012-ben.
(Forrás, illetve Modianó egyik művének részlete megtalálható itt.)
Nem olvastam még semmit tőle, de nagyon sürgető vágyat érzek, hogy megtegyem. Tanárként az alábbi mondat keltette fel a figyelmem.
VálaszTörlésNem szándékozott továbbtanulni, csak az irodalom érdekelte. Modiano figyelme két fő témára irányult: az egyik az önazonosság keresése, a káosz megértésének lehetetlensége és a társadalom változásai.
Csuda dolog ez: csak az irodalom.
Olvasóként pedig ez:
Modiano figyelme két fő témára irányult: az egyik az önazonosság keresése, a káosz megértésének lehetetlensége és a társadalom változásai.
Ezután azonnal elolvastam a publikált részleteket, és azonnal tudtam: ez jó lesz. Például ezért:
« Minél hosszabban nézett zöld szemével, annál világosabban láttam önmagamat. Egyszerű : hol volt, hol nem volt egyszer egy alig tizenkilenc éves, gesztenyebarna hajú lány, aki itt üldögélt ezen a kávéházi ülésen a place Blanche-on. Egy méter hatvan centi magas, tört fehér, csavartmintás pulóver van rajta. Egy darabig még marad, aztán mindennek vége lesz. Itt maradsz, mert még egyszer utoljára vissza akartál menni az időben, hogy megpróbáld megérteni őt, az anyádat. Itt, a place Blanche elektromos lámpafénye alatt kezdődött minden. Még egyszer utoljára visszatértél a Szülőhazádba, a kezdőponthoz, hogy megtudd, vajon történhetett volna-e másképpen. »