Október 6-án

"Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztűl; engem, ki nem borúlhatok le a magyar Golgota porába, engem October 6ka térdeimre borúlva fog hontalanságom remete lakában látni a mint az engem kitagadott Haza felé nyujtva agg karjaimat a hála hő érzelmével áldom a vértanúk szent emlékét hűségükért a Haza iránt, 's a magasztos példáért, melyet az utódóknak adtanak; 's buzgó imával kérem a magyarok Istenét hogy tegye diadalmassá a velőkig ható szózatot, mely Hungária ajkairol a magyar nemzethez zeng. Úgy legyen. Amen!" (Kossuth Lajos, 1890)

A szabadságharc leverése után megkezdődött a Haynau vezette - egy éven át tartó - véres megtorlás. Ennek első lépése volt a tábornokok aradi, és Batthyány Lajos miniszterelnök pesti kivégzése 1849 október 6-án. [...] 

Lőpor és golyó általi halállal halt (reggel fél hatkor): Lázár Vilmos, Gróf Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő tábornok, Schweidel József. 12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, parancsnokuk kardjával intett és a lövések eldördültek. Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, és mindhárman újra tüzeltek. Kötél általi halállal halt (reggel hat óra után): lovag Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezićh Károly, Nagysándor József, Gróf Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János, Gróf Vécsey Károly. [...]

A kivégzést követően elrettentésül az elítéltek holttetemét közszemlére tették ki. Október 6-án este az agyonlőtt tábornokokat a sáncárokban, a felakasztott vértanúkat pedig a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottak testét levetkőztetve a bitófa tövébe helyezték, majd melléjük döntötték a bitófák oszlopait. (Forrás itt.)

 

Az ítélethozatalról és a kivégzésekről olvashattok a Rubikon honlapján is itt.

Hernádi Zsolt tanulmányát, melyet az aradi vértanúk asszonyairól írt, itt találjátok meg.

A Magyar Hadtörténeti Múzeum számtalan személyes tárgyat őriz a szabadságharc utáni időszakból. Található ezek között egy apró színes gyöngyszemekből fűzött, bőrrel bélelt  karkötő, melynek zárószerkezetét részben egy 1849. évi ezüst hatkrajcárosból alakították ki. Hossza 188 mm, szélessége 43 mm. A karkötőt fiatalon, alig tíz évesen, Reök Emília készítette.(Későbbi férje, Hofmann Gula anyai nagynénje volt Buchwald Franciska, akit Ruszkabánya főterén Haynau megvesszőztetett.) A karkötőn fekete mezőben nefelejcs koszorú keretezi a középütt sorakozó arany színű kilenc betűt. A kilenc betűben tizenhárom aradi vértanú neve rejlik.

Jól olvashatók a betűk: PVDTNAKLS

A karkötőn látható összeolvashatatlan betűk a kortársak számára, mind magyar mind német nyelven közismert utalást rejtettek.

Pokol Vigye Dinasztia Tetteit, Nemzetünk Átka Kísérje Léptöket Sírjukig

vagy

Pannonia Vergiss Deine Toten Nicht, Als Kläger Leben Sie

(Pannónia ne feledd halottaidat, mint vádlók élnek ők)

(Forrás és további információk itt találhatók.)