Micimackó apukájáról

1882-ben ezen a napon született Alan Alexander Milne. Ösztöndíjasként matematikát tanult Cambridge-ben, ám a világ nem tudósként, hanem íróként ismerte meg nevét.

1926-ban jelent meg leghíresebb műve, a Micimackó, melyet eredetileg fia számára írt, a történetben fia játékállatai elevenednek meg. 1928-ban megjelentette a történet folytatását, a Micimackó kuckóját is. Az eredeti kötetek illusztrációit E. H. Shepard készítettek, aki a csekélyértelmű medvebocsot saját fia Growler (Dörmögő) nevű plüssállatáról minátzta.

Christopher Robin eredeti plüssállatai közül Micimackó, Kanga, Malacka, Füles és Tigris egy állandó kiállításon New Yorkban láthatók. Zsebibaba azért nem tartott a társasággal, mert őt még az 1930-as években elvesztették egy almáskertben.

"A Milne Micimackója az egyike legtöbbünk legkedvesebb gyermekkori könyvélményének. A felnőttek pedig ábrándozva, nosztalgikusan lapozgat a gyermekkor soha vissza nem tér világát megidéző oldalakon. Milne szinte minden olyan vonást megszüntet, ami a klasszikus mesékre jellemző, s mivel úgy szünteti meg őket, hogy közben új tartalommal telítődik meg a mese: a jellemző jegyek újratermelődnek. A klasszikus vonások eltűnése s mégis megléte hozza létre a Micimackó abszurd világát. Ez az abszurditás adja meg a meseregény humorát, mely átitatja a műben a jellemeket, a cselekményt, a szereplők gondolkodásmódját. A Micimackó egyik legnagyobb erénye az, hogy nincsen benne tanulság, nevelési-oktatási szándék. Amit belőle lehet "megtanulni", az maradandóbb minden vélt aktuális okító-nevelő tanításnál. A Micimackóban nincs hagyományosan csodás elem. Varázslás azonban mégis van csak másképp: groteszk és abszurd varázslás van. Ez a Micimackó fejének kopogása a lépcsőn, ami a mű formális keretét adja meg. Ettől a kopogástól zuhanunk bele a mese irreális világába, s szintén ettől a kopogástól józanodunk ki a végén.Jól körülhatárolható és letérképezhető erdővé tárgyiasított helyszínen vagyunk. Itt mindenkinek van saját külön kuckója, világa, tartózkodási helye, de megvannak az utak kuckótól-kuckóig is. A játék állatok nincsenek egyedül: lehet gondolni egymásra, föl lehet keresni egymást, igazi egyéniségük csakis közösségben érvényesülhet. Gyermekkorunk vágyainak világa ez, ami így sohasem létezhet, de melynek törvényei szerint élni volna jó. "

(Csajági Bernadett: Micimackó elemzés. Forrás itt.)