Kevés olvasottabb költője van (ha van egyáltalán) a magyar irodalomnak József Attilánál; aki 120 évvel ezelőtt 1905. április 11-én született Budapesten.
Élete során ugyanakkor fájón hiányzott életéből az olvasók elismerése, visszajelző szeretete.
Erről is ír Zelk Zoltán "Szép a réz kerek virága" című esszéjében, melyet az alábbi linken letölthető Jelenkor lapszám közölt először: https://www.jelenkor.net/userfiles/archivum/1980-4.pdf
A magyar költészet napját 1964 óta ünnepeljük április 11-én.
József Attila
Születésnapomra
meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.
Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!
Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.
De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.
Intelme gyorsan, nyersen ért
a "Nincsen apám" versemért,
a hont
kivont
szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:
"Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén" -
gagyog
s ragyog.
Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!
1937. ápr. 11.
32. születésnapja egyben az utolsó is volt, hiszen 1937 decemberében Balatonszárszón (fájdalmasan fiatalon) meghalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése