Beismerem, a cím nem kicsit megtévesztő, mégis van benne sok igazság. Mert II. Lajos tényleg eltűnt. Leaglábbis egy kis időre lelépett a Nemzeti Galériából.
![]() |
| A Nemzeti Galéria épülete a Várban |
Az osztályommal jártunk a Várban, hogy kolléganőmmel (Szász Regina tanárnővel) megmutassuk nekik a történelmi festményeket, és némi kis keresgélésre is késztessük őket egy feladatlappal. Napokkal előtte meséltük nekik, mi minden lesz a kiállításon. Külön kiemeltük, hogy milyen érdekes lesz majd éppen a mohácsi csata 500. évfordulójának évében látni Székely Bertalan festményét II. Lajos holttestének megtalálásáról.
Ám a kép nem volt sehol. A teremben, ahol meg szokta találni az ember, más, hasonló témájú Székely Bertalan-képek vannak és köztük egy tenyérnél nem sokkal nagyobb fotó az ominózus, általunk olyan nagyon várt festményről. Gondos kiállításrendezők szépen ráírták a fotóra, hogy "reprodukció", nehogy az óvatlan látogató azt találja hinni, hogy ez maga a festmény. Köszönjük szépen a figyelmes gondoskodást.
Ám ha már erre volt gondja valakinek, igazán odaírhatott volna alá még egy sort arról, hol van maga a festmény. Kérdeztük először a teremőr nénit, de nem tudott a kép hollétéről. Viszont ő legalább pontosan tudta, melyik festményről beszélünk. Nem így az információs pultnál, ahol tovább érdeklődtünk. A két hölgy nagyon kedvesen próbált segíteni, de láthatóan nem igen tudták, miről beszélünk. Végül miután megmutattuk a telefonunkon, miről van szó, közölték, hogy ez a kép nem látható a kiállításon.
És ilyenkor az ember nem tudja, hogy most idegbajt kapjon, vagy nevessen. Az úrinő-modor mellett döntöttünk: mondtuk, köszi, tudjuk, láttuk (illetve nem láttuk), azért kérdezzük. Akkor megnézték valami belső adatbázsban, így derült ki, hogy a kép nincs a múzeumban. Logikus volt a következő kérdésünk, hogy akkor hol van. Nos ezt nem tudták megmondani. Nem kicsit kerekedett el a szemünk ennek a mondatnak a hallatára. Kínomban annyit bírtam kinyögni, hogy akkor ugyan tegyék már meg, hogy szólnak a raktárosnak, hogy lába kelt egy Székely Bertalan-képnek, hátha akkor előkerül. Ezek után távoztunk.
Engem viszont csak nem hagyott nyugodni a dolog. Nagyon szeretem ezt a képet, mindig is szerettem, bár őszintén szólva, bajban lennék, ha meg kellene mondanom, pontosan miért. Van egy halvány gyerekkori emlékem, bár inkább csak mesélték nekem. A sztori szerint (valószínűleg akkor láthattam először ezt a festményt) állítólag folyton a kép sarkát néztem, és azt vártam, mikor kezdenek el kihullani a göröngyök a keretből. Teljesen elbűvölt. Szóval miután elmaradt az újabb nagy találkozás (az idei) fent a Várban, tudni akartam, hova tűnt, ezért emailben érdeklődtem a Galériánál.
Bevallom, nem igazán számítottam válaszra. De kaptam. Hamar (két napon belül) egy nagyon részletes, kedves válasz érkezett. II. Lajos nem ment messze, csak a Múzeum körútig, ahol a Nemzeti Múzeum jövő héten nyíló új, időszaki kiállításán lesz vendégszereplő, de a nagy fellépés előtt még egy kicsit rendbe akarták hozni, ezért már korábban átvitték oda a Várból.
Furcsa történtet kerekedett egy hétköznapi múzeumlátogatásból. Egy egyszerű infomáció keresése többkörnyi érdeklődést hozott magával, amit egyetlen egy felirattal el lehetett volna intézni. Mégsem hagyott teljesen rossz szájízt bennem a eset. Igaz, csalódottak voltunk, hogy nem volt ott II. Lajos, ahol vártuk, de ennek kapcsán több kedves, segíteni akaró emberrel beszéltünk, leveleztünk és végülis megkaptuk a választ, amit kerestünk.
De nem ez a legjobb az egészben. A legjobb az, hogy megtaláltuk II. Lajost, és a jövő héten végre ismét találkozhatunk vele. Hátha vannak még göröngyök abban a sarokban.
(A Nemzeti Múzeum november 23-án nyíló új időszaki kiállítása a Jagell korról április elejéig lesz látogatható. A részleteket megtalálod itt: Fénytörés.)

