A gőte után itt egy hangya is

Amikor először olvastam a híres angol gyerekkönyv-író, Beatrix Potter meséiben Johann Wolfgang úrról, a gőtéről, napokig jó kedvem volt, annyira szellemesnek találtam az elnevezést, még akkor is, ha ez "csak" a fordító leleményességét dicsérte.* Mert ebben az esetben a szellemességen túl sok-sok igazság is van a név mögött.

Johann Wolfgang úr, a gőte és Pecás Jeremiás

Johann Wolfgang Goethe, a weimari klasszika egyik mestere (nem a gőte!) nemcsak író volt, hanem igazi, minden iránt érdeklődő természetbúvár is. (Valahogy úgy, ahogy később majd Jókai Mór vagy Jules Verne.)

Goethe hagyatéka elképesztően nagy. Az irodalmi alkotásain kívül nem elhanyagolható mennyiségű optikai, botanikai, zoológiai és ásványtani tanulmány is kikerült tollából. De az általa hátrahagyottak közé sorolható 18 ezer (!) darabos geológiai gyűjteménye is, ami mindig szolgál váratlan meglepetésekkel a tudósok számára.

A legújabb szenzációról a jénai Friedrich Schiller Egyetem kutatócsoportja számolt be a Scientific Reports című folyóiratban. A Weimarban lévő Goethe Múzeumban őrzik a tudós-költő hagyatékából azt a 40 dabaros borostyánkő-gyűjteményt, ami váratlan meglepetést tartogatott a kutatóknak. A Baltikumból származó kövek között 3 olyan is volt, amelyben ősi élőlények maradványait fedezték fel. Az egyiket most azonosították: egy kihalt ősi hangya jól konzerválódott példánya rejtőzik a kő mélyén. Bár a Ctenobethylus goepperti fajba tartozó állat a 19. század óta ismert a kutató körében, mégis szenzációs a mostani felfedezés, mert a modern eljárásoknak köszönhetően minden eddiginél részletesebb betekintést kaphattak az állat felépítésébe, testének részleteibe.

Bár Goethét a borostyánok leginkább optikai tulajdonságaik miatt érdekelték, bizonyára örömmel fogadta volna a felfedezés tényét. Meggyőződéssel vallotta, hogy a tudományos gyűjtemények lényege nem a birtoklás, hanem a tudomány szolgálata. Ez a mindössze 3,5 mm-es kis hangya most teljesítette eme tudományos kötelességét.

Ha jó a szemed, a bal szélen láthatod a rejtőzködő kis hangyát.

(A kép forrása itt: hangya-portré.)

A végére két megjegyzés:

Milyen szép szimbólum, hogy a Goethe-féle gyűjteményben lévő lelet leírását a Schiller Egyetem tudósai teszik közzé! Goethe és Schiller azonkívül, hogy a weimari klasszika mesterei voltak és kettős szobruk ott áll Weimar főterén, nagyon jó, közeli barátok voltak. Annyira, hogy amikor a jóval fiatalabb Schiller meghalt, alig merték ezt a hírt közölni, az idős és betegeskedő Goethével.

Goethe és Schiller Weimarban

Ha igaz is, hogy a borostyánban lévő esetleges zárványok látszólag nem mozgatták meg Goethe fantáziáját, a hangyák azért igen. Leghíresebb művében, a Faustban több mint 10 alkalommal beszél róluk, sőt egy helyen még szerepelnek is!

HANGYÁK (óriási fajtájúak)

Aranyról van szó?
Egykor tömegével
ástuk el azt a szirtodúkban éjjel;
de az arimaszposz-nép fölfedezte,
s rajtunk nevet most, mert elvitte messze. (Fordította: Jékely Zoltán Kálnoky László)

[Ez a bejegyzés a National Geographic február 18-ai beszámolója alapján készült. Sok további érdekes részletet tudhattok meg belőle. Ha érdekel, katt ide: Goethe hangyája.]

* Beatrix Potter könyvei közül a Pecás Jeremiás kalandjai címűben szerepel Gőte úr.
"– Megyek gilisztázni, aztán fogok egy pár csellét vacsorára. Ha ötnél többet fogok, meghívom Teknős Ptolemaiosz tanácsnok urat és Johann Wolfgang urat, a Gőtét."
Az eredetiben Sir Isaac Newtonnak hívják a gőtét, aminek az egyik angol neve az, hogy newt, ami a tarajos gőtét jelenti. Vagyis angolul is szóvicc, csak másik.