... mégis beszélnünk kell róla.
Bocsi, de muszáj szólnom:
ennyi volt, vége a szünetnek.
Könyves Kálmán már egy hete zokog a lépcső tetején, hogy vele senki sem törődik.
Ezt nem nézhetjük tovább tétlenül! Gyertek, vigasztaljuk meg, vagy legalábbis zsibongjatok körülötte mind az ötszázan, hadd legyen megint fejfájása a zajtól. Imádni fogja.
Hétfőn legkésőbb 7:55-kor legyél a főbejáraton belül, de még jobb, ha akkor már a termedben ülsz a szokott helyeden, szépen felöltözve, nagyon kíváncsian várva, vajon melyik napon lesz 8. órában matek faktod, vagy tényleg négy magyarórád lesz-e egy héten, esetleg valóban te nőttél-e legtöbbet a nyáron az osztályban. Az első nap 3 osztályfőnöki órával kényeztet titeket, de keddtől már teljes nagyüzem lesz.
Hogy ne legyen teljesen rossz kedved, hoztam egy pocsék verset, hadd nevessél egy kicsit a szomorú hírek után. Mindenkitől elnézést kérek előre is. Még egyszer sem csináltam ilyet, és mint látni fogjátok, ez nem is volt véletlen. Nagy tanulság: soha ne legyél egyszerre náthás és allergiás, mert ez lesz a vége. Szóval...:
Könyves-bánat
(Móra Ferenc után szabadon, de sokkal rosszabbul, mint az eredeti…)
Vége van a nyárnak
Rossz hírecskék járnak
nagy bánata van
a Könyves-diáknak
Szeretne eltűnni,
Messzi útra menni,
De eljött szeptember,
Suliba kell jönni.
Csapkod, ordít, átkoz,
Szalad az anyjához,
Perel, győzköd, érvel,
Felvág nagy eszével.
De minden hiába,
Bár be nem áll szája,
Ha egyszer vége van,
Vége a szép nyárnak.
Mélabúsan ébred,
Szánja magát bőszen,
Elindul hát lassan,
Igyekezést színlel.
Suli elé érve
Felderül a képe,
„Lesz még nyári szünet”,
Ez jut az eszébe.
„Addig meg kibírom”,
gondolja magában,
„Haverokkal buli,
Jöjjön az a suli!”
Sok szeretettel várunk mindenkit hétfőn!
Ne feledjétek: ha ti nem jöttök,
akkor nincs semmi értelme az egésznek!
A Könyves valamennyi régi és új tanára nevében
Pusztai Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése