A fenti címben a legkisebb túlzás sincs. A csillagászati diákolimpián részt vevő magyar csapatban felkészítő és kísérőtanárként vesz részt (immár 5. alkalommal) kollégánk, Udvardi Imre. Az alábbiakban az ő beszámolóját közöljük. A tanár úr ezután érkező tudósításait is várjuk és amint lehet, közre is adjuk.
Nem mellesleg a csapat diáktagjai között található Tószegi Balázs, aki a Könyves tavaly érettségizett 12. A osztályának volt tanulója. Nagyon drukkolunk neki és az egész csapatnak!
 |
| A magyar csapat. Kék ingben Udvardi Imre, a Könyves tanára. |
Íme az első beszámoló:
"Az immár 6 éves hagyományt folytatva szeretnénk beszámolni, tudósítani a csillagászati diákolimpia magyar csapatának ez évi, indiai útjáról.
Aki az elmúlt években követte az aktuális beszámolókat, egy kicsit más stílussal fog találkozni, ugyanis Hegedűs Tibor helyett én leszek a tudósító. Tibor 2011-óta minden évben csapatvezetőként, ország koordinátorként irányította diákjaink felkészülését, olimpiai szereplését, az idei versenyen ezt a munkát Kovács Józsefnek adta át. 2012 óta tanárként segítettem Tibort ennek a feladatnak az ellátásában, így nekem is immár ez az ötödik olimpiám.
Az idén Indiában, Bhubaneswar-ban kerül megrendezésre ez az egyre terebélyesedő, egyre több országot bekapcsoló diákolimpia. A tavalyi sikertelen szereplésünk után (aki nyomon követte a korábbi évek beszámolóit, talán emlékszik sikertelenségünk okára is) bizakodóbban tekintettünk az idei megmérettetés elé. Több időnk is volt a felkészülésre, hiszen ez idáig csak nyári rendezések voltak. Most az itteni éghajlati viszonyok indokolták a számunkra kissé kellemetlen időpont választást. Csapatunk öt tagja közül három már egyetemista: Lőrincz Szabolcs Csíkszeredáról, Tószegi Balázs Budapestről és Vígh Benjamin Jászberényből. Részükről külön erőfeszítést igényelt, hogy a vizsgaidőszak előtt, a zárthelyi dolgozatokat előre letudva vállalják az olimpiai szereplést. Balázs, és Benjamin már tavaly ott voltak az Indonéziában megrendezett versenyen.( Remélem nem kísérti őket az akkori eredményes szereplésüket meghiúsító ételmérgezés!) Világos Blanka Budapestről, Gémes Antal Hódmezővásárhelyről újoncként vannak jelen, az ennek megfelelő megilletődéssel.
Talán az eddigi legalaposabb felkészülésen vagyunk túl, Piszkéstető, Bakonybél, Baja, Budapest a felkészülés állomásai, no meg persze a Szlovéniában megrendezett miniolimpia is reméljük hozzájárul majd jó szereplésünkhöz.
A csapatvezetés tagja még Bécsy Bence egyetemi hallgató, volt kétszeres olimpikon, az eddigi legeredményesebb versenyzőnk, aki egy bronz, és egy ezüst éremmel büszkélkedhet. Ő még csak mint megfigyelő van jelen, de versenyzői tapasztalata máris sokat segített csapatunknak. És persze nem beszélve arról, hogy ő már mint leendő csapatvezető figyeli az eseményeket.
2019-ben Magyarországé a rendezés joga, már erre készülve van velünk Veszprémi István, aki vendéglátói szakemberként gyűjti a tapasztalatokat. ( Az első két nap után már sejthető, hogy bőven lesz mit!)
December nyolcadikán fél hétkor szállt fel a gépünk Ferihegyről, Münchenben átszállva érkeztünk Delhibe. Nagyon izgultunk, hogy milyen lesz a belépés Indiába, mert a vízum megszerzése egy valóságos rémtörténetre sikeredett. A rendezők ugyanis konferencia vízumot kértek tőlünk beszerezni, azt pedig lehetetlen volt. Két hónapot vett volna igénybe az, hogy a budapesti konzulátus tisztázza az indiai belügyi, titkos szolgálati szervekkel, hogy van-e köztünk terrorista. Az egyszerű e-vízum beszerzése csak 3 nap, de a rendezők végig az eredeti elképzelésükhöz ragaszkodtak. Végül is kénytelenek voltak belátni reménytelen vállalkozásukat, és az utolsó pillanatban zöld utat adtak az egyszerűbb megoldásnak. Így is olyan kérdésekre kellett például válaszolnunk, hogy a nagyszüleinkig felmenőleg járt-e valaki Pakisztánban. Megérkezésünkkor kiderült, hogy volt olyan ország, aki mégis belevágott a lehetetlenbe, és az indulás előtt 12 órával kapták meg az áhított dokumentumot.
Szóval Delhiben nem kötözködtek a beléptetésnél, viszont elképesztő bürokratikus maceratúrán kellett átesnünk. Mintha a világ legféltettebb országába kerültünk volna. Lefényképeztek bennünket, ujjlenyomat a balkéz négy ujjáról külön, ugyanez a jobb kézzel, majd a két hüvelykujjal együtt. (És hogy lép be ide az, akinek nincs ujjlenyomata?)
Öt méterenként ellenőrizték a vízumunkat, az útlevelet, és a beszállókártyánkat. Amin aztán a procedúra végén megszámlálhatatlan mennyiségű pecsét éktelenkedett. Mindenki mindenkit ellenőrzött. Még jó hogy volt 7 óra várakozásunk az átszállásra! Már előre figyelmeztettek bennünket, hogy az indiai készpénz válság miatt célszerű a repülőtéren pénzt váltani, ami újabb több mint egy órás sorban állást jelentett. Ráadásul fel kellett venni a csomagunkat a belföldi átszálláshoz, ami további bürokratikus kínzást jelentett számunkra.
Elcsigázva szálltunk be a Bhubaneswarba menő gépre, amit már az Air India üzemeltetett, Az eddig megszokott kényelmünk, ellátásunk, amit a Lufthansa-gépeken kaptunk, egy csapásra megváltozott. De a két és fél órás utazás, már fél lábbal is kibírhatónak tűnt. Végül is több mint 24 órás út után érkeztünk meg, a leszállás sem volt éppen zökkenőmentes (a szó legszorosabb értelmében), a füstölgő hajtóművet is fel kellett locsolni a leszállásunk pillanatában, amit egy sebtében megérkező traktorról végeztek el. ( Kiderítettük, hogy ugyanezzel a géppel indulunk majd haza.)
A repülőtéren egyből elválasztották tőlünk a versenyzőinket. Ők a várostól 31 kilométerre vannak egy épülőfélben lévő egyetemi campuson. Bennünket pedig egy valaha jobb napokat látott négycsillagos hotelben helyeztek el.
Mindannyiunkat sokkolt a bennünket mindenütt körbevevő szegénység. Európai szemnek nehéz megszokni a látványt. Diákjainknak az első napon akadt problémája bőven, számunkra teljesen érthetetlen például, hogy miért nem lehetnek együtt tanulás céljából a fiaink az egyetlen lány csapattársukkal, ez csak kísérő jelenléte mellett lehet ugyanis.
Még szoknunk kell a nagyon fűszeres indiai ételeket is, pedig állítólag a magyar gyomor hozzászokott az erős ízekhez.
A mai nap aztán találkozhattunk versenyzőinkkel a megnyitó ünnepségen, minek utána sikerült beszélni a kísérőkkel, tisztázni egyet-s mást velük. Megnyugodva várjuk a fordulókat, holnap a diákok kirándulni mennek, mi pedig már készítjük elő az első, megfigyelési forduló feladatait.
Hamarosan további beszámolókkal jelentkezem, és nem csak a versenyről, hanem a városról, az itteni életről, benyomásainkról." (Udvardi Imre)
További képek megtekinthetők itt!
Izgatottan várjuk az újabb híreket!
A csapat minden tagjának sok sikert kívánunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése