A gólyák a Könyvesben

Közönséges gólya

Gólyát mindenki látott már. Szép nagy madár piros csőrrel, aki valamiért imád egy lábon álldogálni egy villanyoszlop tetején. Augusztus és szeptember folyamán aztán csapatokban elhagyja a Kárpát-medencét, és csak a tavasz közeledtével, március felé tér vissza. 

Egy közönséges gólya.

És a Könyves-gólya? Nos, ez már egy másik történet.

A rendszertani neve először is kb. ez lehet: Ciconiidae Könyvesensis. A viselkedése és a szokásai azonban teljesen eltérnek a többi fajétól, amelyek még rajta kívül megtalálhatóak a gólyafélék családjában. 

Először is abszolút máshogy vándorol. Augusztusban, amikor a többiek készülnek elhagyni Magyarországot, a Könyves-gólyák nagy csapatokban gyülekeznek a Déli-pályaudvar környékén, és együtt indulnak hosszú vándorútra egészen Tatáig. Ott azonban csak pár napig tollászkodnak, hamarosan visszatérnek, és letelepszenek végleges fészkükben, a Könyvesben. A tudósoknak már ez a szokatlan viselkedés is megfejthetetlen problémát okoz, de van más furcsaság is a Ciconiidae Könyvesensis viselkedésében.

Ősz közepe felé ugyanis két elképesztő szokásukat is feljegyezték. Egyrészt ilyen tájban kitör belőlük a magamutogatás ősi ösztöne, s egymást lepipálva rituális táncokat lejtenek vagy mások számára csak nagyjából érthető jeleneteket adnak elő az őket bámuló emberek tömege előtt. Ilyenkor mindig hallatják az erre a fajra olyan nagyon jellemző fülsiketítő ordításukat, s ezt jól láthatóan élvezik is.

A másik szokásuk (ha lehet) még ennél is furcsább. Ezek a gólyák valamiért késő ősszel is vándorolnak, méghozzá az elmúlt öt év tudományos megfigyelései szerint mindig a Margit-szigetre. Amit itt művelnek, az teljesen elképesztő. Már az idevezető úton is furcsa dolgaik vannak. Először is ki látott már gólyát a metrón? Pláne olyanokat, akik minden felszálló utast megtapsolnak? Ki látott már szárazföldön úszó gólyát a hídon? És sorolhatnánk még.. Nos ez a nagy csapat furcsa madár bebarangolja a sziget minden zegét-zugát, és közben folyamatosan hallatja semmi mással össze nem téveszthető rikoltó hangját. A legérdekesebb azonban az, hogy mindezek után hova tűnnek minden évben ezek a példányok. Mert a szigetet elhagyó gólyákat hiába keresik a természettudósok minden elképzelhető módon, egyet se láttak még kijönni. Csak egy csapat Könyves-diákot, akik biztosan találkoztak a Ciconiidae Könyvesensis példányaival, ugyanis pontosan ugyanúgy üvöltenek mind ők. És ugyanúgy élvezik! Mi pedig várhatjuk az augusztust, hogy a Ciconiidae Könyvesensis újabb példányainak vonulását figyelhessük meg a Déliben, s folytatódjon a természet örök körforgása.

A Könyves-gólyák idei csapatának egy része

 Ezúton szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, aki az augusztus óta tartó időszakban segítette, terelgette a gólyákat, velük kedvesen és barátságosan bánt, aki megszervezte, lebonyolította, lefilmezte, lefotózta, bármilyen formában megörökítette ezt az időszakot! Csodálatos 3 hónap volt, s remélhetőleg a Könyves a 4 fantasztikus gólyaosztály helyett most már 4 osztálynyi fantasztikus valódi Könyves-diákkal gazdagodott.

(A gólyaság időszakának fotóit folyamatosan gyűjtjük. Pillanatnyilag ezeken a linkeken lehet belőlük szemezgetni:gólyatáborBA, gólyaműsorBA, gólyaságPÁ, gólyatáborPÁ. Ha lesznek új linkek, azt is megosztjuk. Jó nézegetést!)