A 11. D a MüPában
2024. 11. 15-én lehetőségünk volt megtekinteni az osztállyal a Magyar Nemzeti Táncegyüttes által megteremtett Éljen Petőfi című néptánc előadást a Művészetek Palotájában.
Az utunkat ide igencsak kalandosként lehet jellemezni. A Könyvestől a Müpa könnyen megközelíthető úticél lett volna a hármas metróval a Népligetig, utána pedig az egyes villamoson utazva a Müpa/Nemzeti Színház megállóig. De aznap az egyes villamos úgy döntött, hogy szabadságot vesz ki (felújították az útvonalat) amiről nekünk teljesen elfelejtett szólni (előtte nap még tökéletesen ment a járat és a Google Maps nem írt semmit erről) :). Sietős léptékkel indultunk hát vissza a pótlóbusz megállójához, de csalódottságunkra ez óránként csak kétszer járt és az elsőről már lecsúsztunk, tehát ha a másodikkal mentünk volna, akkor nem értünk volna oda időben az előadásra, tekintettel, hogy már így is egy kicsit meg voltunk csúszva. Nem toporoghattunk tovább, elindultunk végülis vissza a metróhoz, leszálltunk a Nagyvárad térnél, és egy kis várakozás után ugyan, de fel tudtunk kapaszkodni a 23-as villamosra. Ez körülbelül negyed óra utazás után lerakott minket szinte a bejáratánál a Művészetek Palotájának, úgyhogy minden jó, ha a vége jó alapon időben be tudtunk ülni az előadásra.
Leadtuk a kabátokat és táskákat a ruhatárba, és siettünk is be a gyönyörű, monumentális előadóterembe. Nagyon jó helyeink voltak, a középső sorokból tudtuk élvezni az egyórás előadást.
A nyitójelenet eszméletlen volt. 16-18 pár professzionális néptáncos gyönyörű korhű ruhában önfeledten ropta a színpadon. Aztán egy színész által (ki úgy nézett ki, mint a népszerű amerikai színész, Chris Pine) elszavalt leghíresebb Petőfi művekből tudtuk nyomon követni az életét a költőnek. Nagyon tetszett, hogy ezekről irodalom órán már mind beszéltünk, olvastunk, úgyhogy tudtuk esetleg a hátterét a versnek, hogy akkor éppen Petőfinek mit adott az élet, mi mehetett a lelkében - ezáltal szerintem még közelibb élményként tudott megmaradni ez a 60 perc. A darabban volt szó (természetesen) a vándorszínész-életmódról, a szüreti mulatságokról, a szerelemről és a szabadságharcról is.
A művészek eszméletlenül ügyesek voltak, minden tekintetet a színpadra vonzottak a táncuk közben. Nagyon erősek is voltak mindannyian, mert egyenes háttal, mosolygó arccal tudták végig csinálni a darabot. Szerintem nem voltam egyedül, nekem szinte az egész darab alatt borsódzott a hátam, a sok ingertől - az élénk fényektől, a szenvedélyes muzsikától, a táncosok színes ruháitól és csillogó ékszereitől, illetve a csodálatosan vibráló hangulatot keltő tánctól.
Sajnos osztálykép nem készült a délután során (tekintettel a kalandos ideútra, utána pedig elmaradt), de bátran állítom, hogy az osztályunkból sokunknak (nekem is) maradandó élményként szolgált ez az előadás. Köszönjük Pusztai Ágnes Tanárnőnek, amiért elmehettünk a történelemóráról, hogy megtekintsük az előadást, köszönjük még irodalomtanárnőnknek, Percze Annamáriának és osztályfőnökünknek, Pej Zsuzsa Tanárnőnek, hogy megtalálták s megszervezték ezt nekünk.
Lotz Gréta 11.D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése