2016. november 25., péntek

Miből lesz a Könyves-diák...

A fenti kérdésre látszólag egyszerű a válasz:
Természetesen gólyából, méghozzá Könyves-gólyából lesz a hamisítatlan Könyves-diák. Az evolúciónak ez az egyedül álló módja azonban nem egyszerű és főleg nem rövid folyamat. Amíg valaki megszeppent hatodikosból vagy nyolcadikosból öntudatos Könyves-diák lesz, számtalan akadályt kell legyőznie.
Ha most valaki arra gondol, ebben az egészben a legnehezebb az, hogy meg kell írni jól a felvételit, sőt a hatodikosoknak még szóbelizniük is kell, semmit sem tud a Könyves-diákká válásról. Mert mindez smafu. Semmi. Annyi gondot okoz csak, mint egy tüsszentés.
Amikor megjön az értesítés, hogy felvettek, na akkor kezdődik az igazi megmérettetés. 
Először túl kell élni három napot a tatai gólyatáborban. A felkészületlen gólyák közül többen már a vonattól a táborig tartó gyalogtúra során úgy döntenek, mégis visszamennének általánosba. De az is lehet, hogy inkább az oviba. A valóban Könyves-érett gólyák azonban kitartanak. Mindvégig. A tó körüli, valóban embert és osztályfőnököt próbáló éjszakai túrán, a tatai lakosság türelmét próbára tevő másnapi városi túrán, a táborban zajló, állandó reggeli tornán (ami lehet éjfélkor is), a folyamatos éneklés-táncolás-zsíros kenyér evés megpróbáltatásai közepette, s mindeközben igyekeznek folyamatosan vigyorogni, kreatívan vetélkedni, egymással, az öregdiákokkal és a szúnyogokkal ismerkedni.
Majd eljön a szeptember és az újabb próbák. Mikor melyik épületben kell lenni? Hogy hívják a kémia tanárt? Vagy a töri tanárt? Egyáltalán, van olyan, hogy töri óra? Mikor van a nagyszünet? Melyik könyvet melyik oldalon kell kinyitni? Vagy be kell csukni? És így tovább, megállás nélkül. 
A főnök a Hősök terén
Ez a pihentető időszak azonban nem tart sokáig, mert egyszer csak eljön a gólyasziget ideje, legyen az bárhol, akár a Könyves épületében is mint idén. Bár ez mindössze néhány órás megpróbáltatást jelent, de a végére kiderül, kiből lesz Könyves-diák, és ki az, aki csak az eső elől húzódott be az épületbe. Mert itt nincs kegyelem: amit az öregdiákok vagy a DÖK emberei mondanak, annak meg
kell lennie!
Amikor idáig ér egy osztály, azt hiszi, nyert ügye van, kész, mindenki Könyves-diák lett. Nos, nem. Mert az utolsó próba még hátra van: a gólyaest. Márpedig aki elrontja, vagy félreérti a gólyaeskü szövegét, abból soha nem lesz valódi alattvaló Könyves Kálmán gyönyörű birodalmában. Az ilyen legfeljebb levelező tagozatos lehet, és tuti nem engedik be hétfőtől a portán túlra. Nehogy megfertőzze a többieket.
Ha azonban mindez megvolt, akkor kb. 11 hónappal azután, hogy remegő térdekkel leadtad a jelentkezési lapodat a portán (és először találkoztál Bélával), ország-világ számára egyértelmű lesz, hogy hova is tartozol te valójában. Mától kezdve a legnehezebb feladatod az lesz, hogy minden egyes nap pontosan felidézd annak az eskünek a szövegét, amit anyáék tettek le, s annak minden pontját be is tartasd velük.
Azért tartogat még neked ez az év meglepetéseket. Azt már tudod, milyen a Szepi-tea, mi az összefüggés a gólyatábor és a fogmosás között, hogy milyen szín az a bizonyos segítő-zöld, hogy milyen a pinceklub levegője, hogy melyik tanárod mikor kezd el kiabálni vagy megállíthatatlanul nevetni és hogy mit kell csinálni akkor, ha valaki elordítja magát: INGYIRI-BINGYIRI!!!! 
De sok mindent nem tudsz még. Még nem láttál karácsonyi koncertet, nem élted át a farsangi hetet a Könyvesben, mindössze két tábort tapasztaltál meg, de nem tudod, micsoda hangulata van a KKK-nak (bár a rövidítést talán már ismered) vagy az éjszakai sportnapnak. És így tovább.
Hogy mi a jó hír?
Az, hogy ezeket mind megtapasztalhatod, hiszen családtag vagy, a Könyves-családé.
Ma lettél azzá. Láttuk mindannyian.
Jó volt, nagyon jó volt.
Így már csak egy dolog maradt hátra:
Isten hozott minden új Könyves-diákot!
Készíthetjük a fészket a következő nemzedéknek.
A fészek, avagy Könyves Kálmán birodalma
Ezúton gratulálunk a 7. C és D, valamint a 9. A és B osztály diákjainak, osztályfőnökeiknek, az őket felkészítő, betanító barátoknak, felsőbb éveseknek, a DÖK elképesztően nagyszámú csapatának, a Digitális Média Team tagjainak és mindenkinek, akit esetleg kifelejtettünk volna.
Idén sem vallott szégyent Könyves Kálmán birodalma.
Mert:
"...egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos színt alá."
(Esterházy Péter)

A Könyves valamennyi tanára és diákja nevében
P. Á.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése