A Majális festőjéről

1920. február 2-án jernyei kúriájában meghalt Szinyei Merse Pál, a 19-20. század fordulójának egyik legnagyobb hatású művésze, a magyar plein air festészet megteremtője.

 

"Aki a Szépművészeti Múzeum gyönyörű Szinyei-termében boldog órákat töltött és gyönyörködését magyarázni próbálja, de nem csupán a történet szempontjaival vizsgálódik és mércsikél, hanem valóban érzi is, hogy nagy egyéniség varázsa alá került, aki az időt túlélő hősöket keres, sokkal közelébb fog jutni Szinyei egyéniségéhez. Páratlanul friss és fiatal alkatóra ismer, aki az ellenállhatatlan hódítók örök fiatalságával, meglepetésszerűen szökken fel a derűs világbatekintés emberfeletti, kristályos levegőjű hegytetőire.

Szinyei végigjárta ugyan korának tradiciókban gyökerező iskoláit és érintkezésbe jutott fiatalságának némely szintén európai jelentőségű festőjével, de az a sok mindenféle, amit a kifejezés formáiként tanult, s amit környezete ideig-óráig követésre méltónak kínált neki, majdnem nyomtalanul pergett le róla. Közéje és a magyar felvidéki táj közé, melynek emlékét kitörölhetetlenül őrizte emlékezetében, nem lopakodott képzőművészeti visszaemlékezések fátyola. Festményein e táj lelke szólalt meg. Élete a táj lelkéből sarjadzott, képzeletét ez gyujtotta lángra. Fiatal korából vannak kitünő arcképei is, de mégsem az emberfestés mestere, igazi éltető eleme a tájék. Sőt ami emberi forma foglalkoztatta, legtöbbnyire az sem önmagában érdekelte, hozzá is a tájékon át jut el, annak részévé teszi: az emberi megjelenés csak egyik színes virága a rétnek, mezőnek, erdőnek. Kompozicióinak - mert a fiatal Szinyei inkább megfest és nem lefest - a tájék nem csupán háttere, nem is milieu, hanem az alkotás alapeleme, viszont az alak sem puszta benépesítése a tájnak, az ember és a természet nála nem mesterséges összekapcsolásban élnek, hanem egyazon gyönyörű világot jelentik. Abszolút derűvel felfogott egységet alkotnak: az életnek a végtelenségig kitáruló szépségét."

(Farkas Zoltán: Szinyei-Merse Pál művészete, Nyugat, 1930. 5. szám)

Majális című alkotása 1873-ban született, de csak 1901-ben hozott sikert és elismerést a festőnek