Tintoretto halála

1594. május 31-én meghalt Jacopo Tintoretto, a velencei reneszánsz festészet egyik kiemelkedő képviselője, a híres velencei aranykor festőtriászának (Tiziano, Veronese, Tintoretto) tagja.

"Általában talán azt lehetne mondani, hogy Tintoretto a folytonosság, a végtelenség festője. Végtelen a táj, melyben Egyiptomi Mária ül, végtelen a folyó és a pára Krisztus keresztelésén, végtelen a fény és végtelen az örökkévaló Isten országa. De a tér végtelenségén kívül az időét is meg tudja értetni. Épen avval, amit mondtam már, hogy nem pózolnak az alakok. Alig volt művész, aki oly rengeteg fáradságot fordított volna arra, hogy a mozdulatok legteljesebb kifejező képességét kifürkéssze. Noha használt modelleket is, nagyobbrészt emlékezeti képekkel dolgozik. A mozdulatokból hiányzik minden erőltetettség, minden kérdő kitekintés a szemlélő felé. Tintoretto alakjai teljes nemtörődömséggel végzik azt a funkciót, melyet tőlük szerepük megkíván. Hajszálra azt teszik, amit tenniök kell, sem többet, sem kevesebbet s épen ezért mozdulataikban benne érezzük az elmúlt és a következő mozdulatok végtelen sokaságát. Mert Tintoretto oly fölényesen ismeri a mozgás törvényeit, hogy alakjai nem azt a mozgást végzik, melyet az adott helyzetben az életben végeznének, épúgy, mint a tér sem olyan, mint a valóságban, hanem felfokozott mozgást végeznek, azt, amely az összes képzelhető mozdulatok közül nem a legreálisabb, de a legkifejezőbb."

(Dr. Hoffmann Edith: Tintoretto. Forrás itt.)

Az utolsó vacsora

Zsuzsanna és a vének

Balassi Bálint haláláról

1594. május 30-án hosszas szenvedés után meghalt Balassi Bálint magyar költő. A tizenöt éves háború idején Ersztergom ostromakor sebesült meg, egy szakállas golyó mindkét combját elroncsolta még május 19-én. Haláláról csak néhány korabeli feljegyzés maradt ránk:

„Anno 1594 die 19. Maii minden két combját lőtték által, és az barbélyok gondviseletlenségek mia holt meg 30. eius és vitettem Újvárra.” (Balassa András)

„Anno 1594 die 19. Maii Esztergom vára vívásakor, midőn ostromnak mentenek az vízvárnak, lőtték meg Balassa Bálint Uramot az ostromon. Minden két combján átalment az golóbis, de csontot és ízet nem sértett. Vesztette az barbély, Mátyás hercegé, nem akarván szót fogadni az magyar barbélyoknak és holt meg hertelen die 30 eiusdem.”  (Balassa Zsigmond)

Emléktábla Balassi megsebesülésének helyén, az esztergomi Kis-Duna sétányon

 A Kriván havasa alatti Hibbe kegyúri templomában temették el, ahol öccsével, a nem sokkal őutána elhunyt Ferenccel együtt, apja és anyja mellett nyugszik. 

A hibbei templom

"Óh, végbelieknek, ifjú vitézeknek dicséretes serege!
Kiknek ez világon szerteszerént vagyon mindeneknél jó neve,
Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel áldjon Isten mezőkbe!"

(Balassi Bálint: Egy katonaének - részlet)

Bizánc eleste

1453. május 29-én elesett Bizánc, 

s ezzel véget ért a Bizánci Birodalom több mint ezeréves története.

"Május 28-án, a végső ostrom előtt a város falain litániát tartottak, a Hagia Sophiában keresztény misét mondtak – mint kiderült, a legutolsót – a császár pedig a vár védői között, a Szent Romanosz kapunál töltötte az éjszakát. Másnap hajnalban indult meg a végső roham, ami a bizánciak számára végzetesen alakult: a legendás Giustiniani életét vesztette, és a zűrzavarban emberei nyitva hagyták a város egyik kisebb kapuját – a Kerkoportát – ahol a törökök bejutottak a városba. Ezzel egy időben, a frontális támadás során XI. Konstantin is hősi halált halt, ezután pedig Mehmed csapatai elfoglalták a várost, és hatalmas vérengzést rendeztek. A gyilkolás állítólag olyan méreteket öltött, hogy a mecsetté átalakított Hagia Sophiából később három napon át hordták ki a hullákat.

Az uralmát rablással és terrorral nyitó szultán ugyanakkor hosszú távon toleráns uralkodónak mutatkozott. Miután megszilárdította hatalmát, visszahívta az ostrom előtt és alatt elmenekülő polgárokat, a túlélő lakosok tulajdonát visszaadta, és különlegesen türelmesnek mutatkozott azok vallása és életformája iránt. II. Mehmed birodalma új fővárosában, Konstantinápolyban hamarosan jelentős építkezésekbe kezdett –  az Aranymecset kialakítása, a Héttorony építtetése – melyeket utódai is bőkezűen finanszíroztak. Bizánc bukása hatalmas csapás volt a keresztény világ számára, elsősorban szimbolikus okokból, másodsorban pedig azért, mert Európa legnagyobb városa korábban hatalmas erőket kötött le, és ezek most már Európát, közvetlenül pedig Magyarországot fenyegették. Mehmed Bizánc elfoglalása után – a római császárok örökösének nyilvánítva magát – már Nándorfehérvár, Buda és Bécs elfoglalását tervezte, igaz, az első kísérlet során Hunyadi János még sikerrel állta útját." (Forrás itt.)

Bizánc ostroma egy 1499-es miniatúrán

Hérodotosz és a napfogyatkozás

A Kr. e. 585. május 28-án bekövetkezett napfogyatkozásról így emlékezett meg Hérodotosz, a történetírás atyja, amikor a görög–perzsa háborúk históriáját taglaló művében az előzmények között a perzsákat egykor rabságban tartó médek királya, Küaxarész és a lüd uralkodó, Alüattész háborúját ismertette:

„Dúlt a háború anélkül, hogy egyik a másik fölébe kerekedett volna, amikor is a hatodik évben egy ütközet alkalmával a nappal éjszakává változott. A milétoszi Thalész előre megjósolta az iónoknak, hogy a nap eltűnik majd, sőt az évét is megmondta, amelyben azután a jelenség valóban be is következett. Mikor a lüdek és a médek látták, hogy a nappal éjszakává változik, abbahagyták a harcot, s mindkét oldalon hajlottak már a békekötésre.”

(Idézi Kertész István Ókori napfogyatkozások című írásában itt.)

(A teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy Hérodotosz egészen pontosan úgy adta meg az összecsapás és a napfogyatkozás évét, hogy a 48. olimpiai játékok 4. éve.)

Az i. e. 585. május 28-ai fogyatkozás 
teljességi sávja Kis-Ázsiában

A kép forrása itt található.

A Golden Gate születés

1937. május 27-én adták át a forgalomnak a Golden Gate hidat San Franciscóban.

Angelo Rossi, San Francisco polgármestere átvágja a láncot a híd ünnepélyes átadásán.

"Korábban sokan lehetetlennek tartották a híd megépítését. Az építkezésen dolgozó  munkások közül sokan szenvedtek baleset, mire elkészült a 2730 méter hosszú híd. Tervezője Joseph Strauss mérnök volt, tanácsadónak Irving Morrow építészt hívta meg, aki a konstrukciót az art-deco stíluselemeivel egészítette ki. Húsz éven át a világ legnagyobb fesztávú hídjának számított, a hídfők közötti távolság 1280 méter. Még magas vízállás esetén is 227 méteres magasságig emelkednek ki a pillérek a vízszint fölé. A pillérek között feszülő drótkötelek mindegyike 91 centiméter átmérőjű, és 27 572 huzalszálból áll. A pilléreknek kötelenként 95 millió kilogramm függőleges irányú terhet kell elbírnia. Már eredetileg is narancsszínűre festették a hidat. Az acélszerkezeteknél szívesen használják a vörös vagy narancsszínű festékeket, mert ólomtartalmuk megvédi a rozsdásodástól. A Golden Gate Bridge feltűnő színe azért is szerencsés, mert a gyakori ködös időjárásban előtűnnek körvonalai. A híd gyalogosjárdája kedvelt sétaút, a nagy autóforgalom, zaj és légszennyezés ellenére is. Gyakran látni a hidat filmeken mint díszletet a háttérben. (Forrás: itt.) 

 Érdekességek a hídról:

Ez volt  az első olyan híd, melynek építésekor védőhálót szereltettek fel a víztükör fölé.

1987-ben, 50. születésnapján egész napra lezárták a hidat az autóforgalom elől, és átadták az ünneplő tömegnek. Becslések szerint 300 ezer ember volt ekkor egyszerre a hídon, és a mérések szerint ez alaposan megviselte a tartókábeleket (annak ellenére, hogy az elvi tűréshatáruk 40 százalékának voltak csak kitéve). Ebből okulva 2012-ben, 75. születésnapján már nem rendezték meg a hídi sétát.

Az 1987-es séta a hídon

 A híd építői közül utolsóként Jack Balestrei halt meg 95 éves korában, 2012. április 21-én San Francisco-i otthonában. A férfi 17 évesen kapott munkát az építkezésen.

A híd építésének és további történetének sok érdekességét tudhatjátok meg itt. Ezen az oldalon fantasztikus fotókat láthattok a Golden Gate történetéből.

Orseolo Péter és a császár

1045. május 26-án (pünkösdkor) Orseolo Péter magyar király felajánlotta Magyarországot III. Henrik német-római császárnak, aki elfogadta azt, majd hűbérbirtokként újra Péter kezére adta. Emiatt, illetve az idegenek tisztségekhez juttatása miatt fellázadt főurakat felakasztatta, de így sem tudta elnyomni a lázadást.1046-ban pogánylázadás tört ki hazánkban, és Vazul fiai is visszatértek. Orseolo Péter menekült a lázadók elől, az éppen Itáliába induló III. Henriktől nem remélhetett segítséget, így szeptember közepén Mosonnál feltartóztatták és visszatérésre bírták. Egyes történeti források szerint Zámolynál elfogták, megvakították, majd Székesfehérvárra vitték, ahol belehalt sebeibe. Más forrás szerint azonban vakon élt tovább I. András udvarában és 1059 körül halt meg. A pécsi székesegyházban temették el. 

(Forrás: itt.)

A felajánlás jelenete a Képes Krónikában

Robert Capa, a Cápa

1954. május 25-én délután 3 óra 5 perckor az indokínai csatatéren meghalt minden idők egy legkiválóbb fotósa, Robert Capa. (Aknára lépett.) Mindössze 40 éves volt.

Friedmann Endre Ernő néven született Budapesten, művésznevét később párizsi emigrációja idején vette fel. A vezetékneve Cápa becenevéből alakult ki. Így hívták őt a kinti baráti társaságának tagjai.

Rövid élete során öt csatatéren fotózott (a spanyol polgárháborúban, a japánok kínai inváziójakor, a második világháború európai hadszínterein, az első arab-izraeli háborúban és Indokínában). Legismertebb képe A milicista halála, amit a spanyol polgárháborúban készített.

Íme a kép:

Ez az utolsó fotója, ami halála előtt néhány perccel készült

Hagyatékának gondozására öccse, Kornél (Cornell Capa) 1964-ben alapítványt hozott létre, ez később kiegészült más fotósok munkáival is, majd ebből jött létre 1974-ben New Yorkban az International Center of Photography, amely ma archívum, galéria és fotós iskola.

"Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel."

(Robert Capa)

A cirill ábécé napja

A cirill írás napja május 24-én van. Ezen a napon a moszkvai Kreml közelében lévő Szlavjanszkaja téri Cirill és Metód emlékmű tövében virágokat helyeznek el, és a templomokban istentiszteleteket tartanak. Bulgáriában május 24. nemzeti ünnep, munkaszüneti nap.

A 9. században élt Cirill és Metód (testvérek voltak és misszonárius szerzetesek), akik kidolgoztak a szláv nyelvek írására egy ábécét, ez azonban nem a cirill, hanem a glagolita volt. (Az vitatott, hogy a betűket teljességgel maguk találták-e ki, vagy az írásnak volt már előzménye.) A glagolita azonban csak korlátozott szerepet tudott kivívni magának, csak a 9. század második felében használták szélesebb körben, kiszorította a latin és a cirill írás. Néhány elszigetelt helyen élt tovább, legtovább Dalmáciában, egészen a 15. századig. Az azonban igaz, hogy a cirill írást a misszionárius Cirill tiszteletére nevezték el. Az ő tanítványai ugyanis hamar átálltak a cirillre. Az cirill ábécé a 9. században jött létre, amikor a szláv nyelvjárások még nem távolodtak el egymástól annyira, hogy önálló szláv nyelvekről beszélhessünk (bár már megjelent a mai szláv nyelvek néhány sajátos jellegzetessége). A cirill ábécé nem is a mai Oroszország területén fejlődött ki, hanem Szaloniki környékén, az első bolgár birodalomban. A cirill írás kezdetben nem volt más, mint nagybetűs görög írás. Mivel a korszakban az írnokok amúgy is több görög szöveggel kerültek kapcsolatba, mint szlávval, számukra egyszerűbb volt a szláv szöveget is a jól ismert görög betűkkel írni. A görögből hiányzó hangok jelölésére új betűket fejlesztettek ki. Később a cirill már önálló utakon fejlődött, így ma jelentősen eltér a görög írástól is, bár hasonlóságuk azért felismerhető. A betűk formája azonban jelentősen közeledett a latin betűkéhez: ez elsősorban Nagy Péter orosz cár reformjának köszönhető: ennek sok elemét átvették más nyelvek cirill ábécéi is. (Forrás és további érdekességek itt.)

A glagolita ábécé

Orosz kézírásos ábécé a 19. századból

A második defenesztráció

1618. május 23-án történt a második prágai defenesztráció, mely során kihajították a prágai vár ablakán Ferdinánd trónörökös két megbízott kormányzóját, illetve a tisztviselők egyik titkárát. Ez az esemény volt a csehországi felkelés és a harmincéves háború nyitánya.

(Az 1618-as eseményekhez forrás ás további részletek itt.)

A defenesztráció ábrázolása korabeli metszeten

"A cseh történelem egyik sajátossága a defenesztráció. Az első prágai defenesztrációra 1419-ben került sor, amikor a husziták a városháza katolikus vezetőit kidobták az ablakon, és ezzel kezdetét vette a husztita háború. A következő hasonló eseményre majdnem 200 év múlva került sor. 1618 májusában a második emeletről, 20 méter magasból a csehek kihajították a Habsburg hivatalnokokat, akik viszont túlélték az esetet, mert egy szemétdombra estek."

(Forrás itt.)

A Cassandra-levél

Kossuth Lajos 1867. május 22-én Párizsban megírta híres (nyílt) Cassandra-levelét Deák Ferenchez, melyben a készülő kiegyezéssel kapcsolatos aggályait fogalmazta meg.

"Barátom!

Engedd meg e megszólítást azon múlt emlékének nevében, amely a hosszú számkivetés keservei, a hazafibánat és családi bú súlya alatt előttem mindig szent maradt. Mi nemcsak elvrokonok, de barátok is valánk, a szó nemesebb értelmében férfikorunk szebb szakaszán keresztül, mindőn még egy irányban haladtunk a hazafiúi kötelesség ösvényén(...) Nem vélek hibázni, midőn állítom, hogy azon nagy, azon példátlan befolyás, amelyet a nemzet határozataira gyakorolsz, azon álláspont követése amelyet 1861-ben válaszottál. S nem vélek hibázni, midőn állítom, hogy a roppant erkölcsi hatalomnak, amely kezeidben van, kulcsa abban fekszik, hogy a romlatlan nép ösztönszerűsége Téged, a nemzeti jogok békés úton visszaszerzésének terén vezérét, még mindig az 1861-iki jogalapon vél állani. Pedig már régen nem állsz ott. A jogvisszaszerzés álláspontjáról a jogfeladás sikamlós terére jutottál (...) Mi marad még feladnivaló mindazon jogokból, amelyek az alkotmányos állami élet lényegét és biztosítékait képezik (...) A magyar hadsereg az osztrák birodalmi hadsereg kiegészítő részévé decratáltatik [rendeltetik], s annak nemcsak szervezete s vezénylete, de még alkalmazása is a magyar miniszter felelősség alul elvonatik, és a magyar országgyűlésnek nem felelős birodalmi kormány rendelkezése alá bocsáttatik (...) De én e tényben a nemzet halálát látom ; s mert ezt látom, kötelességemnek tartom megtörni hallgatásomat; nem a végett, hogy vitatkozzam, hanem, hogy isten, s a haza s az utókor nevében esekedve felszólítsalak (...) Ne vidd azon pontra a nemzetet, amelyről többé a jövőnek nem lehet mestere (...) Ne vezesd hazánkat olyan áldozatokra, amelynek még a reménytől is megfosztják! Tudom, hogy a Cassandrák szerepe hálátlan szerep. De Te fontold meg, hogy Cassandrának igaza volt!" (Részletek a levélből)

Kossuth portréja 1867-ből

(Hadtörténeti Múzeum Fotóarchívum 42.813. ltsz.)

A magyar honvédelem napján

1849. május 21-én ért véget Budavár ostroma, a Görgey Artúr vezette honvéd hadsereg ezen a napon foglalta vissza az ország ősi fővárosát.

 

Az 1849. május 21-i diadalmas budai bevonulás a szabadságharc egyik legdicsőbb pillanata volt, melyet ugyanakkor később számos történész és szakértő a helyzeti előny és az idő elpocsékolásaként értékelt. A fényes győzelmet egyébként később maga Görgey is egyik legnagyobb taktikai hibájának minősítette. Ebben az esetben felmerül a történelmietlen kérdés, hogy milyen egyéb célt tűzhetett volna maga elé a Magyarország területének nagy részét felszabadító honvédsereg.

Másfelől minden spekuláció haszontalan, ugyanis éppen Buda elfoglalásának napján találkozott Varsóban Ferenc József császár II. Miklós (ur. 1825-1855) orosz uralkodóval, hogy segítséget kérjen tőle a magyar szabadságharc leverésére. A Paszkievics herceg vezetésével hamarosan meginduló, 200 000 fős haderőt mozgósító intervenció olyan körülmény volt, mely a magyar tervektől függetlenül a császári hatalom javára döntötte el a küzdelem sorsát. 

(Tarján M. Tamás; forrás itt.)

Buda bevétele Jakobey Károly festményén

Buda bevétele Than Mór festményén

 Buda várának 1849-es visszafoglalásának napja 1992 óta a Magyar Honvédelem Napja.

Vérmező

1795. május 20-án Budán a generális kaszálónak nevezett réten kivégezték a Martinovics-összeesküvés 5 vezetőjét: Martinovics Ignácot, Sigray Jakab grófot, Hajnóczy Józsefet, Laczkovics Jánost és Szentmarjai Ferencet. Kazinczy Ferenc, aki 1794 decembere óta fogságban volt, így írt (mások elbeszélései alapján) a kivégzésről Fogságom naplója című művében:

"A megöregedett hóhér háromszor vága Zsigrayba, s ezt látván Martinovics, kit azért állítának kapitány Plecz mellé (így beszélé ezt nekem maga Plecz), ájúlva dőlt el, s Plecz elébe álla, hogy többé semmit se láthasson. A többi egy ütésre veszett. A Laczkovics igen nagy teste, leüttetvén feje, feldönté székét. Hajnóczynak elébe mentek a hóhérlegények, s le akarák vonni ruháját. Nem engedte, hogy hozzányúljanak. Maga vetette le kabátját. Akkor megölelé Molnárt. Leült a székre csudált nyugalomban. Csak akkor borzada meg, midőn a hóhér ketté repeszté ingét, hogy két vállain lehullhasson, s midőn ollójával nyakán az apróbb hajakat elmetszé. Martinovicsot bajjal vonták a székhez. Ott beköték szemeit, s a hóhérlegény tartotta a kendő végét. A kopasz koponyáról lesiklott a kendő, s Martinovics az öröm mosolyával pillanta körül. Grátiát reményle. De szemeit ismét beköték, s feje repült. Homokkal hintették be a vér helyét, s az öt testet kivitték a Buda megett emelkedő tetőkre. Senki sem tudja, hol fekszenek.

Másnap reggel a vérhelyen rózsa virított. Valaki rózsákat ása le ott csuprokban."

Kazinczy rajza a kivégzés helyéről

 A kivégzés helyét nevezik ma Vérmezőnek.

Martinovics és társai kivégzése. Egykorú szemtanú vízfestménye.

A "címertorony" pusztulása

1578. május 19-én villámcsapás érte a Luxemburgi Zsigmond által építtetett budai Friss palota előtti "címertoronyban" lévő török lőportárat. A felrobbanó épület kövei a korabeli leírások szerint a pesti partig repültek és átszakították a hajóhidat is.

"1578. szinte pünkösd napján, esztendővel azután, hogy az jövendölők az álmokat megmagyarázták volna, nagy szárazság tarta abban az hóban. Nappal három órakor nagy setét felhő kezde lenni, tarta mind napestig, azután erős dörgés, csattogás, villámás. Vala egy torony az várba Zsigmond palotája mellett, kinek Címer torony volt neve. Számtalan sok porral volt rakva. Ez tornyot éjfélkor megütötte az mennykű. Nagy fényességgel jött az kű alá, mint egy lámpás; ez tornyot és az mellette való palotákat mind elhánta vala. Az Szent István tornya és palotája és temploma és az Csonka torony megmaradtának. Igen sok keresztyén rab volt az Csonka toronyban, ötszázig való, harmincnégyet vesztett az kű bennek, kik az torony tetein aláhullottak. Az Csonka torony körül való őriző törökök mind elvesztek szörnyűképpen. Sűrű házak voltak Csonka torony körül, melyben jancsárok és lakos törökök voltak, ezek mind odavesztek. Török emingek, zsidók az Tarkatoronyban fogva tartattanak, ellenben török barátok voltának, mind odavesztenek. Temérdek sok hadi szerszámok vesztenek, némelyeket az Dunába hánt, némeleket szélleldöntött. Az vízvár is törökkel, marhákkal teljes volt, azokat is mind elhánta, vesztette. Felsővárban egy mecsit volt, Lajos palotájából csinálták volt az törökök, oda estve hetven pap ment volt, kik az megholt basa lelkéért miséztenek; ezek is mind ottvesztek, az Dunába széllel és ide-s-tova hánta űket. Az Dunán való hidat is nagy helyen általszakasztotta volt. Királyok rejtekháza föld alatt vala, ott az császár kéncsét tartották, mind odaveszett az is. Az város kapui mindenütt megnyílt volt, házaknak ajtai azonképpen, lakatok, zárak megnyíltanak. Az Rákosnak egy mélföld, az messze, fél mélyföldig az török szerszámait és egyéb afféle marhákot elhánt az por Rákosra. Reggel, az nap hogy feltámadt volna, szerin-szerteszéllel az hegyen az nagy füst vala, egyik az másikat nem látja vala. Az törökök széllelfutottak reggel sírva-jajgatva, ki anyját, ki fiát, ki atyját kereste. Az török azt mondja, hogy csak fizetett nép tizenkétszáz veszett akkor. Basa háza az Duna mellett vala, onnat várban sírván megyén vala, azután sok ideig házából ki nem jött, gyászfekete ruhát csináltatott, és azzal siratta Buda veszését. Az pesti keresztyén papra igen haragudt, hogy ily hír volt, hogy az pesti pap ez veszedelmet jól tudta, és az végvárakba is az magyaroknak megírta volna, hogy ez következik Budára. Előhívatta az papot, szidalmazta, és az fejére pökött egynéhánszor. Ezelőtt nem régen az basa fűpapja keresztyén hütre tért volt, és az basának szemtűl-szembe megmondta, hogy hamis hütöt vallanának; ezokáért megégették volt. (Egy ősz énekből írtam ezeket.)"

(Szamosközy István korabeli feljegyzését idézi Veress Endre, Musztafa budai basa álma, s a nagy lőpor-robbanás című munkájában, Történelmi Tár, 1896, 741–743.)

A szövegben említett István- (vagy Csonka-) torony maradványai

Múzeumok Nemzetközi Napja

"A múzeumok a kulturális párbeszéd, a kultúrák gazdagításának és az emberek közötti kölcsönös megértés, együttműködés és béke megteremtésének fontos eszközei."

1977-ben egy moszkvai konferencián a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa (ICOM) úgy határozott, hogy május 18 legyen a Múzeumok Nemzetközi Napja, pontosabban a világ múzeumai által őrzött emlékek, értékek, és szimbólumok napja, amelyek mind a kultúránk és múltunk részét képezik. Az első világnapot 1978-ban tartották, 1992 óta pedig az ICOM Tanácsadó Testülete minden évben külön témát választ e napnak. Idén 2013-ban a Roland filmgyűjteményt teszik online elérhetővé az interneten és mobiltelefonokon egyaránt, május 12-31-ig, azaz 20 napig. ART HOPPING alkalmazás lehetővé teszi az angol nyelven kívül az anyanyelven törtlnő filmnézést, valamint a hallássérültek részére is megoldást kínál. Jelenleg 39 film tekinthető meg ingyenesen.  

A világnap üzenete: amit a múzeumok láttatnak, az nem holt anyag, hanem létünk előzménye, kultúránk, emberi mivoltunk szimbóluma.

Szatmárnémetitől Házsongárdig

1907. május 17-én született Dsida Jenő költő. A fiatalember tehetségét Benedek Elek fedezte fel. Tragikusan fiatalon, mindössze 31 évesen hunyt el; a házsongárdi temetőben nyugszik. Sírján ez a felirat olvasható:

Megtettem mindent, amit megtehettem,

kinek tartoztam, mindent megfizettem.

Elengedem mindenki tartozását,

felejtsd el arcom romló földi mását.

 

"Mikor ma Dsidát újraolvasom, úgy érzem, mintha egy bekormozódott színesüveg-ablakot sikerülne lassan letörölnöm a magyar költészet nagy, zegzugos, pompás palotájában, egy 20-as, 30-as évekből való ablakmozaikot, amelyen át Edgar Poe-ra látni, [...] és mindenesetre a nagy magyar Nyugat-nemzedékre látni, de az a szín, az a rajz, az ólomkarikák pontos, éles körvonala, sőt a besütő túlvilági fény is Dsidáé. (A Templomablak egyébként az ő verse.) Szemembe fogadom újra nyüzsgő, csokonais, szecessziós angyalkáit, halálszagú és üde rokokó erotikáját: »Pucér, pelyhedző lánykatest lubickol / A szív tavában és a vér locsog…« Hallom, amint odakiáltja Tinti kutyájának: »Szép a világ, gyönyörű a világ, és nincs hiba benne«." (Nemes Nagy Ágnes; forrás itt.)

Születésnapján Legyen áldott című versével emlékezünk rá:

Legyen áldott

Legyen áldott a bánatosan forgó,
kevés jót adó világ
s benne az apró emberhangyák
nyüzsgő céljaikkal.
A folyókban legyen sok a hal,
az erdőkben a vad
s találják meg mások helyettem
az élet békességét.
Legyenek áldottak a nők,
akik a szemembe kacagtak:
Mézes legyen minden csókjuk,
legyenek szép gyermekeik.
S legyenek áldottak a szöszke fiúk,
kik márciusi fényzuhogóban
valami elhagyott mezőn
csontjaimmal játszanak.

Az orléans-i szűz

1920. május 16-án XV. Benedek pápa szentté avatta Jeanne d'Arcot (Szent Johannát), az orléns-i szüzet, aki a százéves háború idején győzelemre vezette a franciákat, ám később az angolok elfogták, boszorkányság vádjával bíróság elé állították és máglyán megégették.

Alakja az idők során rengeteg művészt megihletett: zenészeket, festőket, szobrászokat és természetesen az írókat, költőket. Most egy XX. századi drámából idézünk, G. B. Shaw Szent Johanna című művéből.

A darab végén Johanna már-már hajlana rá, hogy nyilvánosan bűnösnek vallja magát, bűnbánatot gyakoroljon, mivel szabadságot ígérnek neki. Ám rádöbben: becsapták, ha teljesíti, amit kértek tőle, élete végéig börtönbe zárják. Ekkor így szó bíráihoz:

„Örökös fogságban! Hát nem engednek szabadon? Gyújtsátok meg azt a tüzet! Hát azt képzelitek, hogy jobban félek tőle, mint a patkánynak való élettől  a börtön odújában? A hangok igazat mondtak. Igen: megmondták nekem, hogy ti mind bolondok vagytok, és hogy ne hallgassak a ti szép szavaitokra, és ne bízzam  a ti irgalmatokban.
Az Életet ígértétek nekem, de hazudtatok! Azt gondoljátok az Élet csak annyiból áll, hogy nem fekszünk mozdulatlanul a föld alatt?

Nem attól félek én, hogy kenyéren és vízen kell majd élnem, meg tudok én élni száraz kenyéren is, sosem kívántam többet. Nem baj az, ha csupán vizet ihat az ember, csak tiszta legyen az a víz. A kenyér énnekem nem keserű, a pohár víz nekem nem  a szenvedés pohara.

De hogy ne lássam többé Isten szabad egét, ne lássam többé  a búzaföldeket meg a rét virágait; hogy vasra verjenek és ne ülhessek többé lóra a katonákkal, ne járhassak  a domboldalakon, hogy a sötét börtön dohos levegőjét szívhassam csak és elzárjanak a napfénytől meg mindentől, ami visszavezérelhetne Istenhez és újra szerethetném Őt, akit a Ti gonoszságtok és tébolyultságtok meg akar gyűlöltetni velem, hát ez rosszabb, mint a bibliai kemence, ahová 7-szer fűtöttek be!
Meg tudnék lenni  a csatalovam nélkül, meg tudnék lenni szoknyában is; bele tudnék törődni, hogy le kell mondanom a zászlókról meg a kürtök szaváról, és hogy faképnél hagynak  a lovasok,  a katonák, ahogy a többi asszonyt is faképnél hagyják, ha csatába mennek- bele tudnék törődni, ha legalább megmaradna nekem  a szél zúgása a fák közt, hallgathatnám néha a pacsirták énekét a napfényben, meg a kis bárányok bégetését a csípős finom fagyban és a harangok kongását, a harangok áldott, szent kongását, mely az angyalok szavát hozza nekem a szélben. De ezek nélkül nem tudok élni; és ebből is tudhatom, hogy mindezt el akarjátok venni tőlem, vagy akárki emberfiától, ebből is tudhatom, hogy a Ti tanácsadótok az Ördög, az enyém pedig az Isten!

Az Ő útjait mi nem ismerjük. Isten akarata az, hogy a tűzön át térjek meg hozzá, mert én az Ő gyermeke vagyok, Ti pedig nem vagytok méltók rá, hogy köztetek éljek Ez az utolsó szavam hozzátok.” 

A Szent Johanna nagyon izgalmas, de elég megrázó alkotása Shaw-nak. Mindenképpen érdemes egyszer elolvasni, vagy színházban megnézni. Annak idején a Vígszínháznak volt egy legendás előadása, amelyben Kútvölgyi Erzsébet játszotta a címszerepet. A fotó ebből az előadásból őriz egy pillanatot.

Ezen a képen Oszter Sándor a partnere Kútvölgyi Erzsébetnek

Incipit...

1358. május 15-én kezdett bele hatalmas munkájába Kálti Márk (bár személyét a kutatók egy része vitatja). Még ebben az évben el is készült a magyarok történetével. Ezt a kéziratot ma a Képes Krónika néven ismerjük. 

Íme a szerző bevezető szavai:

 "Az Úr 1358. esztendejében, áldozócsütörtök nyolcadába eső kedden kezdtem el ezt a krónikát a magyarok régi és legújabb tetteiről, származásáról és gyarapodásáról, győzelméről és merészségéről; különféle régi krónikákból szedegettem össze, átvéve helyes megállapításaikat és teljesen megcáfolva tévedéseiket. Az Úr nevében. Ámen."

Könyves Kálmán koronázása a Képes Krónikában

 A Képes Krónika kódexének keletkezési körülményeiről nem sokat tudunk, tartalma alapján a királyi kancellária lehetett a készítés helyszíne. 1462-ben már Magyarországon volt, korábban francia, illetve szerb területen lehetett. Ezután Bécsbe került, ezért a szakirodalom gyakran nevezte Bécsi Képes Krónikának (Chronicon pictum Vindobonense), ahonnan az 1932-es velencei egyezmény értelmében került az Országos Széchényi Könyvtárba (Cod. Lat. 404.). A kódexet 39 kép, további 99 iniciáléba és 4 medallionba foglalt kép mellett ornamentális díszítések is ékesítik. A miniátor személyének azonosítása nem egyszerű. A magyarországi könyvfestészet irodalma a festőt Hertul fia Miklósban látja, akinek okleveles említése először 1348-ból ismeretes. 1352-ben keltezett diplomában gyermekkorától a királyt szolgáló "cymerarius"-ként (címerfestő) szerepelt. Egyes képek azt bizonyítják, hogy készítőjük a szöveghez képest sokkal több információval rendelkezett.

(Forrás és további részletek itt. A Krónika képei megtekinthetők itt.)

A Képes Krónika első díszes lapja, tetején I. (Nagy) Lajos király korabeli ábrázolása

Akinek Párizs megért egy misét...

1610. május 14-én egy szerzetes, François Ravaillac meggyilkolta IV. (Bourbon) Henrik francia királyt. A fanatikus katolikus merénylő a párizsi Ferronnerie utcában, egy tőrrel végzett az egyébiránt rendkívül népszerű királlyal. 

(A merényletről és IV. Henrik uralkodásáról bővebben olvashatsz 

a Rubicon  honlapján itt.)

A merénylet Gaspar Bouttats metszetén

 IV. Henrik legismertebb mondta a bejegyzés címében már idézett "Párizs megér egy misét!" („Paris vaut bien une messe”) kijelentés volt. A mondat története a következő: 1589-ben kihalt a Valois-ház, mivel III. Henriket leszúrta egy fanatikus dominikánus barát, a haldokló király a protestáns Bourbon Henrikre hagyta a trónt. Franciaország legnagyobb problémája akkoriban a katolikus-hugenotta ellentét volt, amely szinte polgárháborús helyzetet teremtett. Az ún. hugenotta-háború 1562-98 közt zajlott, de ez nem jelentett folyamatos háborút. Sorozatos békekötések zajlottak, amelyeket rendre megszegtek (pl. Szent Bertalan-éj - 1572). IV. (Bourbon) Henrik uralmát azonban nem ismerte el a pápa, ezért (1593-ban) áttért a katolikus felekezetbe Ekkor mondta híressé vált mondatát. Henrik ugyan gyakorlatban protestáns maradt, így fanatikus hívei árulónak tartották, és természetesen a fanatikus katolikusok is. Ezért megpróbálta a két felet végleg kibékíteni, kiadta a nantes-i ediktumot (1598), amely széleskörű vallásszabadságot hirdetett. (Forrás itt.)

 „Ha Isten megőriz, nem nyugszom, míg lesz olyan ember a királyságomban, aki nem tud csirkét tenni a fazékba minden vasárnap!” (IV. Henrik)

Teleki Blanka

1857. május 11-én hatévnyi várfogság után kiszabadul Teleki Banka grófnő, aki az 1848-49-es szabadságharc bukása után forradalmárokat rejtegetett, s ezért 10 évnyi várfogságra ítélték. A grófnő, aki nagynénje, Brunszvik Teréz nyomdokai járva a magyarországi nőnevelés egyik úttörője volt, szabadulása után többé nem tért haza Magyarországra. Lánytestvéréhez költözött Párizsba, itt halt meg 1862-ben. A montparnasse-i temetőben van eltemetve.

 

1846-ban magyar tanítási nyelvű leánynevelő intézetet nyitott Pesten, a mai Szabadság téren. Ez az iskola számít az első olyan magyarországi leányiskolának, ahol szakszerű oktatás folyt. A kiváló tanárok között volt Vasvári Pál (történelem), Hanák János (természetrajz) és Leövey Klára (nevelőnő). A szabadságharc alatt, 1848 végén kénytelen volt az intézetet bezárni.

"A magyar nőnevelés úttörőjeként és “a kufsteini mártír”-ként ismert Teleki Blankának nem voltak írói-újságírói ambíciói, a kényszerűség hatására azonban néhányszor ő is tollat ragadott. Közlésre szánt munkái közül a “Haladunk” című kéziratban maradt (erről a haditörvényszéki aktákból tudunk, három korábbi írása azonban megjelent, annak bizonyítékául, hogy az ádáz ellensége, Bilko főhadbíró szerint is “ritka szellemi tulajdonságokkal, tudományos műveltséggel, rendkívüli bátorsággal, erős akarattal és fáradhatatlan kitartással” rendelkező grófnő nemcsak a festőecsettel bánt mesterien, hanem a tollal is. Világos okfejtésére, élvezetes stílusára és rábeszélő képességére pedig nagy szüksége volt (bátorságra és kitartásra nem kevésbé), mivel nem akármilyen kérdésekben igyekezett a nyájas olvasókra hatni." (Hornyák Mária: Teleki Blanka és a sajtó, Magyar Könyvszemle, 118. évfolyam, 3. szám, 306-317. oldal)

“Azon elvtől vezéreltetve, hogy minden ember kötelessége a közjó előmozdításához tehetsége szerint járulni: elhatároztam magamat, munkásságomat azon ügynek szentelni, [315 melynek fontosságát mindinkább kezdjük érezni a hazában, értem a nőnevelést…

A múlton okulva állítjuk már most, hogy a nőnevelésnek is, mint sok egyébnek e hazában, nemzeti alapon kell nyugodni. Mindenfelől hallani azon óhajtást, bár keletkeznének közöttünk oly nőnevelő intézetek, melyek a magasabb műveltség igényeit kielégíthetnék a nemzeti szellem föláldozása nélkül. – Addig míg hatalmasbak [!] hozzájárultával nagyszerű alakban létesülhetne egy nemzeti nőnevelőintézet, a dolgot magánkörben egyeseknek kell megkezdeni. Azért azon szülők előtt, kik az eddigi nevelés hiányait érzik, s engem bizalmukkal megtisztelni méltóztatnak, ezennel késznek nyilatkozom, leányaik nevelését, bizonyos föltételek alatt magamra vállalni, s azt a legjobb oktatók segélyével személyes fölügyelésem alatt vezérelni, főcélul tűzvén ki magamnak nevendékeim szellemi, erkölcsi s esztétikai kiképzését, nemzeti érzelem s hon iránti kegyelet fönntartásával.”

(Teleki Blanka: Nyilatkozat nőnevelési intézetről. Honderű 1846. június 16. I. félév 24. sz. 461–462.)

Megmozdul a kép...

1896-ban ünneplte hazánk a honfoglalás ezeréves évfordulóját, ez volt a Millennium éve.

A millenniumi ünnepségekre a francia Lumiére-testvérek megbízottja is Budapestre érkezett: a feltaláló fivérek filmjeit először 1896. május 10-én vetítették a Royal Szálló kávéházában. Sziklai Arnold és Zsigmond 1896 júniusában az Andrássy út 41. szám alatt már megnyitották az első magyar filmszínházat, az Ikonográfot, ahol francia gépeken Lumière filmeket vetítettek a közönségnek. Az elegáns környék lakói azonban lenézték az új szórakozási lehetőséget, ezért a vállalkozás érdeklődés hiányában bezárt. A filmvetítések azonban elterjedtek a kávéházakban, és 1911-ben már 100 filmszínház működött Budapesten.

A  Lumiére-cég munkatársai 1896-ban több felvételt is készítettek az ünnepségek során, melyek egy rész fennmaradt. Például ez a néhány másodperces kis képsorozat is.

A Royal Szálló egy 1896-os plakáton

A Lumiére-testvérek

A győzelem napja

1945. május 9. első perceiben írták alá a hitleri Németország hadserege három haderőnemének képviselői - a szárazföldi erők nevében Wilhelm Keitel vezértábornagy, a Wehrmacht-főparancsnokság korábbi vezérkari főnöke, a haditengerészet részéről annak főparancsnoka, Hans-Georg Friedeburg flottatengernagy, a légierő részéről H. Stumpff vezérezredes - a Wehrmacht feltétel nélküli megadásáról (fegyverletételéről) szóló nyilatkozatot.A fegyverletételi okmány 1. pontja a következő szövegű volt: 

"Alulírottak, akik a német Wehrmacht főparancsnoksága nevében járunk el, ezennel feltétel nélkül átadjuk a Szövetséges Expedíciós Erők főparancsnokának, egyben a Vörös Hadsereg főparanscnokságának a jelenleg német parancsnokság alatt álló összes szárazföldi, tengeri és légi erőket."

Az okmány német aláírói vállalták, hogy megparancsolják a német alakulatoknak: ne hagyják el állásaikat, adják át fegyvereiket maradéktalanul a nyugati szövetséges, illetve a szovjet erők képviselőinek. A német hadihajókban, repülőgépekben, fegyverzetben, haditechnikai felszerelésekben és eszközökben tilos kárt tenni, illetve azokat további hadműveletekre felhasználni. A Wehrmacht főparancsnoksága az expedíciós erők, illetve a Vörös Hadsereg illetékeseinek átadja a parancsnoklás jogát, egyben biztosítja az általuk kiadott parancsok végrehajtását.

(Forrás és további informáviók itt.)

Keitel aláírja a kapitulációt (A Life magazin fotója)

Az európai háború végét ünneplő tömeg a Time Square-en

Dunont és az ICRC

Május 8-a a Nemzetközi Vöröskereszt (International Committee of the Red Cross) napja, mivel alapítója, Jean Henry Dunant svájci üzletember ezen a napon született 1828-ban. 

A Vöröskereszt gondolata a olasz-osztrák háború idején született. 1859-ben zajlott le a solferinói csata. Az akkori korszak legvéresebb harcának mondott csatája során több mint 40 ezer sebesült vagy halott katonát hagytak a csatamezőn. Henry Dunant elborzadt a látottakon; üzleti útját megszakítva a helyi asszonyok segítségével próbált meg segíteni a sebesülteken. Az itt tapasztaltak alapján írta meg Solferinói emlék című munkáját. A sebesültek szenvedései látva Dunant kidolgozott egy javaslatot: minden országban létre kellene hozni egy segélyszervezetet, amely olyan önkéntesekből áll, akik háború idején a sebesülteket ápolják, és nemzetközi egyezményt kellene kötni a harcmezőn maradt sebesültek, valamint ápolóik védelméről olyan módon, hogy részükre semleges státuszt biztosítanak.

Ennek nyomán 1863-ban megalakul a Vöröskereszt. Februárban jött létre az Ötök Bizottsága (Dunant is tagja volt), mely a mai ICRC (Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának) az előde. (Akkori neve: Sebesülteket Segélyező Nemzetközi Bizottság volt.) A vörös kereszt lett a szervezet jelképe, mely a svájci zászló inverze és 1863-ban egy nemzetközi konferencia fogadta el. A következő fontos esemény a Genfi Egyezmény létrejötte (1864). Az alapítók kezdeményezésére diplomáciai konferenciát rendeztek Genfben 1864. augusztus 8-28. között, melyen 16 ország vett részt. 1864. augusztus 22-én aláírták a harctéren megsebesült katonák körülményeinek javítására vonatkozó Genfi Egyezményt. A mostani 4. Genfi Egyezmény a Nemzetközi Humanitárius Jog alapjait képezi.

Dunant 1860 körül

Az első genfi egyezmény szövege (1864)

Gizella napján

1059. május 7-én Passauban meghalt Gizella, I. (Szent) István király felesége. 

Férje halála (1038) után (egyes források szerint) először a veszprémvölgyi apácák között élt, majd Aba Sámuel uralkodása idején Passauba költözött, ahol később az apácakolostor apátnője lett. Ennek egyik szép emléke apátnőként használt keresztje, az úgynevezett Gizella-kereszt, amit Münchenben őriznek. Sírja búcsújáró hely. 1975-ben saját könyörgést engedélyeztek nevére, emléknapja azóta május 7-e, halálának napja.

Gizella sírja

A Gizella-kereszt

 (Forrás: itt.)

Vendégünk volt Tóth Krisztina

2013. április 25-én vendégünk volt Tóth Krisztina költő, író. Rendhagyó irodalomóra keretében korábban  járt már nálunk Dragomán György és Karafiáth Orsolya is. Szándékunk ezekkel a rendezvényekkel az, hogy a kortárs magyar irodalom jeles alkotóival megismerkedjenek diákjaink, közel hozva így az élő irodalmat hozzájuk. A személyes találkozásnak mindig varázsereje van, érdekes bepillantani az író „alkotóműhelyébe”.

            Tóth Krisztinát arról kérdeztük először, szerinte összefügg-e a képzőművészeti és az irodalmi kreativitás, mi a szerepe a képi látásnak írás közben. Ennek kapcsán beszélt arról is, hogy ő miért szeret szabadidejében ólomüvegablakokat készíteni. A beszélgetés további részében szó volt arról, hogyan ír, mi áll hozzá közelebb- a líra vagy a próza, mi a közös a versben és a zenében, jó-e a slam poetry, mit gondol a műfordításról, illetve arról is kérdeztük, szerinte fontos-e, hogy  ő női író, van-e ma női irodalom Magyarországon.

            Hamar eltelt az idő, érdekesen, élvezettel mesélt magáról, a munkájáról.

A találkozó után volt olyan tanítványunk, aki azt mondta, hogy nagyon inspiráló volt számára ez a beszélgetés, ő is kedvet és bátorságot kapott az íráshoz.

             Azt hiszem, ennél többet nem is kívánhatunk.

A munka ünnepe meg miegymás

Május1-je a munka ünnepe. Előzményei egészen a brit ipari forradalomig nyúlnak vissza, amikor is egy gyártulajdonos, Robert Owen 1817-ben megfogalmazta és közzétette a munkások követelését, benne többek között az addig 10-16 órás munkaidő nyolc órára csökkentését, a hangzatos „nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció, nyolc óra pihenés” (Eight hours labour, Eight hours recreation, Eight hours rest) szlogennel.A követelés érvényre juttatása végett több kisebb tüntetést, illetve sztrájkot is tartottak, azonban a mozgalom hamar kifulladt, mert törvényi szabályozás híján ezeket az alkalmazottakat hamar elbocsátották és más gyárak sem voltak hajlandóak felvenni őket. 1886. május 1-jén a chicagói szakszervezetek hirdettek sztrájkot a 8 órás munkaidő bevezetéséért, az akciót május 4-én a haymarketi zavargás zárta le, amikor a tüntető munkások közé vegyült anarchisták egy bombát dobtak a rendőrök közé, akik viszonzásul azonnal tüzet nyitottak. Összesen 11 ember (7 rendőr és 4 tüntető) vesztette életét. 1889. július 14-én megalakult a II. Internacionálé, amely úgy határozott, hogy a haymarketi zavargások 4. évfordulóján, 1890. május 1-jén a szakszervezetek közösen vonuljanak fel a 8 órás munkaidő bevezetéséért. 1891-ben az Egyesült Államokban május 1-jét hivatalosan is a "munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé" nyilvánították.

Az első május 1-je Magyarországon 1890-ben

 Május 1-je a múlt század kilencvenes éveitől – a kommunista rendszerek bukása után - a munkavállalók szolidaritási napja lett, a külsőségek elhagyásával sok helyütt majálisokat rendeznek ezen a napon. A világ számos nagyvárosában a szakszervezeti szövetségek szerveznek megmozdulásokat, amelyeken főként a munkavállalói jogok védelme, érvényesítése, méltó bér és nyugdíj, a munkahelyek megőrzése szerepel központi kérdésként.

Május 1-je katolikus ünnep is, Munkás Szent József, a munkások védőszentje tiszteletére. Az ünnepet XII. Pius pápa 1955. május 1-jén rendelte.

Május 1-je a májusfaállítás napja is. A keresztény Európában az első feljegyzések erről a szokásról a 14. századból valók, de már a kelta hagyományokban is van nyoma. A kelták ekkor ünnepelték Beltane, az ifjú Isten férfivá serdülését. A hagyomány szerint ekkor szeret bele az Istennőbe, és szerelmük beteljesül a mezőkön, virágos réteken. Az ő termékenységének, megtermékenyülésének ünnepe ez. A virágok és a zöld lombok az Istennőt jelképezik, maga a májusfa az Istenséget. Az ünnep szimbólumai: a májusfa, eredetileg fallikus szimbólum. Főleg legények állították a kiszemelt lányoknak. Az egyes fafajtáknak is megvolt a sajátos jelentése. Színes kendőkkel, szalagokkal díszítették föl, ezek egyértelmű nőszimbólumok. Máshol enni- és innivalókkal díszítették.

Májusfa

Franciaországba ez a nap a gyöngyvirág ünnepe (fête du muguet), melynek hagyománya 1561-ig vezethető vissza, amikor a 10 éves IX. Károly, francia király május 1-jén, gyöngyvirágot adott minden hölgynek a királyi udvarban. Franciaországban azóta is szokás  május 1-jén gyöngyvirágot ajándékozni egymásnak. A királyi gesztusnak egyébként egy néphagyomány volt az alapja: a közhiedelem szerint az ezen a napon ajándékozott gyöngyvirág szerencsét hoz.

Legyen mindenkinek szép napja!