Vérmező

1795. május 20-án Budán a generális kaszálónak nevezett réten kivégezték a Martinovics-összeesküvés 5 vezetőjét: Martinovics Ignácot, Sigray Jakab grófot, Hajnóczy Józsefet, Laczkovics Jánost és Szentmarjai Ferencet. Kazinczy Ferenc, aki 1794 decembere óta fogságban volt, így írt (mások elbeszélései alapján) a kivégzésről Fogságom naplója című művében:

"A megöregedett hóhér háromszor vága Zsigrayba, s ezt látván Martinovics, kit azért állítának kapitány Plecz mellé (így beszélé ezt nekem maga Plecz), ájúlva dőlt el, s Plecz elébe álla, hogy többé semmit se láthasson. A többi egy ütésre veszett. A Laczkovics igen nagy teste, leüttetvén feje, feldönté székét. Hajnóczynak elébe mentek a hóhérlegények, s le akarák vonni ruháját. Nem engedte, hogy hozzányúljanak. Maga vetette le kabátját. Akkor megölelé Molnárt. Leült a székre csudált nyugalomban. Csak akkor borzada meg, midőn a hóhér ketté repeszté ingét, hogy két vállain lehullhasson, s midőn ollójával nyakán az apróbb hajakat elmetszé. Martinovicsot bajjal vonták a székhez. Ott beköték szemeit, s a hóhérlegény tartotta a kendő végét. A kopasz koponyáról lesiklott a kendő, s Martinovics az öröm mosolyával pillanta körül. Grátiát reményle. De szemeit ismét beköték, s feje repült. Homokkal hintették be a vér helyét, s az öt testet kivitték a Buda megett emelkedő tetőkre. Senki sem tudja, hol fekszenek.

Másnap reggel a vérhelyen rózsa virított. Valaki rózsákat ása le ott csuprokban."

Kazinczy rajza a kivégzés helyéről

 A kivégzés helyét nevezik ma Vérmezőnek.

Martinovics és társai kivégzése. Egykorú szemtanú vízfestménye.