Az orléans-i szűz

1920. május 16-án XV. Benedek pápa szentté avatta Jeanne d'Arcot (Szent Johannát), az orléns-i szüzet, aki a százéves háború idején győzelemre vezette a franciákat, ám később az angolok elfogták, boszorkányság vádjával bíróság elé állították és máglyán megégették.

Alakja az idők során rengeteg művészt megihletett: zenészeket, festőket, szobrászokat és természetesen az írókat, költőket. Most egy XX. századi drámából idézünk, G. B. Shaw Szent Johanna című művéből.

A darab végén Johanna már-már hajlana rá, hogy nyilvánosan bűnösnek vallja magát, bűnbánatot gyakoroljon, mivel szabadságot ígérnek neki. Ám rádöbben: becsapták, ha teljesíti, amit kértek tőle, élete végéig börtönbe zárják. Ekkor így szó bíráihoz:

„Örökös fogságban! Hát nem engednek szabadon? Gyújtsátok meg azt a tüzet! Hát azt képzelitek, hogy jobban félek tőle, mint a patkánynak való élettől  a börtön odújában? A hangok igazat mondtak. Igen: megmondták nekem, hogy ti mind bolondok vagytok, és hogy ne hallgassak a ti szép szavaitokra, és ne bízzam  a ti irgalmatokban.
Az Életet ígértétek nekem, de hazudtatok! Azt gondoljátok az Élet csak annyiból áll, hogy nem fekszünk mozdulatlanul a föld alatt?

Nem attól félek én, hogy kenyéren és vízen kell majd élnem, meg tudok én élni száraz kenyéren is, sosem kívántam többet. Nem baj az, ha csupán vizet ihat az ember, csak tiszta legyen az a víz. A kenyér énnekem nem keserű, a pohár víz nekem nem  a szenvedés pohara.

De hogy ne lássam többé Isten szabad egét, ne lássam többé  a búzaföldeket meg a rét virágait; hogy vasra verjenek és ne ülhessek többé lóra a katonákkal, ne járhassak  a domboldalakon, hogy a sötét börtön dohos levegőjét szívhassam csak és elzárjanak a napfénytől meg mindentől, ami visszavezérelhetne Istenhez és újra szerethetném Őt, akit a Ti gonoszságtok és tébolyultságtok meg akar gyűlöltetni velem, hát ez rosszabb, mint a bibliai kemence, ahová 7-szer fűtöttek be!
Meg tudnék lenni  a csatalovam nélkül, meg tudnék lenni szoknyában is; bele tudnék törődni, hogy le kell mondanom a zászlókról meg a kürtök szaváról, és hogy faképnél hagynak  a lovasok,  a katonák, ahogy a többi asszonyt is faképnél hagyják, ha csatába mennek- bele tudnék törődni, ha legalább megmaradna nekem  a szél zúgása a fák közt, hallgathatnám néha a pacsirták énekét a napfényben, meg a kis bárányok bégetését a csípős finom fagyban és a harangok kongását, a harangok áldott, szent kongását, mely az angyalok szavát hozza nekem a szélben. De ezek nélkül nem tudok élni; és ebből is tudhatom, hogy mindezt el akarjátok venni tőlem, vagy akárki emberfiától, ebből is tudhatom, hogy a Ti tanácsadótok az Ördög, az enyém pedig az Isten!

Az Ő útjait mi nem ismerjük. Isten akarata az, hogy a tűzön át térjek meg hozzá, mert én az Ő gyermeke vagyok, Ti pedig nem vagytok méltók rá, hogy köztetek éljek Ez az utolsó szavam hozzátok.” 

A Szent Johanna nagyon izgalmas, de elég megrázó alkotása Shaw-nak. Mindenképpen érdemes egyszer elolvasni, vagy színházban megnézni. Annak idején a Vígszínháznak volt egy legendás előadása, amelyben Kútvölgyi Erzsébet játszotta a címszerepet. A fotó ebből az előadásból őriz egy pillanatot.

Ezen a képen Oszter Sándor a partnere Kútvölgyi Erzsébetnek