1594. május 31-én meghalt Jacopo Tintoretto, a velencei reneszánsz festészet egyik kiemelkedő képviselője, a híres velencei aranykor festőtriászának (Tiziano, Veronese, Tintoretto) tagja.
"Általában talán azt lehetne mondani, hogy Tintoretto a folytonosság, a
végtelenség festője. Végtelen a táj, melyben Egyiptomi Mária ül,
végtelen a folyó és a pára Krisztus keresztelésén, végtelen a fény és
végtelen az örökkévaló Isten országa. De a tér végtelenségén kívül az
időét is meg tudja értetni. Épen avval, amit mondtam már, hogy nem
pózolnak az alakok. Alig volt művész, aki oly rengeteg fáradságot
fordított volna arra, hogy a mozdulatok legteljesebb kifejező
képességét kifürkéssze. Noha használt modelleket is, nagyobbrészt
emlékezeti képekkel dolgozik. A mozdulatokból hiányzik minden
erőltetettség, minden kérdő kitekintés a szemlélő felé. Tintoretto
alakjai teljes nemtörődömséggel végzik azt a funkciót, melyet tőlük
szerepük megkíván. Hajszálra azt teszik, amit tenniök kell, sem többet,
sem kevesebbet s épen ezért mozdulataikban benne érezzük az elmúlt és a
következő mozdulatok végtelen sokaságát. Mert Tintoretto oly fölényesen
ismeri a mozgás törvényeit, hogy alakjai nem azt a mozgást végzik,
melyet az adott helyzetben az életben végeznének, épúgy, mint a tér sem
olyan, mint a valóságban, hanem felfokozott mozgást végeznek, azt,
amely az összes képzelhető mozdulatok közül nem a legreálisabb, de a
legkifejezőbb."
(Dr. Hoffmann Edith: Tintoretto. Forrás itt.)
Az utolsó vacsora |
Zsuzsanna és a vének |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése