Amióta megtanult az ember beszélni, mesélünk, mesélünk és újramesélünk. Megosztjuk tudásunkat, tapasztalatainkat, érzéseinket. Mert mindig vannak új nemzedékek, akik még nem hallották a történeteinket.
Újra lehet-e és újra kell-e mesélni egy 1906/1907-ben megjelent regényt? A Pál utcai fiúk történetét mindenki ismeri, mindenkinek mond valamait a grund, a gitt, a Vörösingesek, Nemecsek, Boka és a többiek. Hogy lehet ezt a történetet, melynek világa fölött elment már az idő, közel hozni a 21. századhoz, azokhoz, akiknek mindez már történelem?
A Vígszínház előadása tökéletes válasz a kérdésre. Tiszteletteljes előadás az eredeti műből. A történet nem változik, a karakterek olyanak, ahogy Molnár Ferenc annak idején életre keltette őket.
Akkor mi lett más?
Mindenekelőtt a nyelvezete. A mai néző számára ismerős kifejezések észrevételnül keverednek a regény eredeti, mára ikonikussá vált mondataival. Gördülékeny, könnyen érthető és követhető a szöveg.
Élvezetes része az előadásnak a humor. Biztos nem ez a szó az első, ami az ember eszébe jut, amikor a könyre gondol. Pedig van benne. Az előadás legviccesebb jelenete kétségtelenül a gitt-egyletesek "tárgyalása". De nem egyszer a srácok vitái, Nemecsek kicsit esetlen válaszai is mosolyt csalnak az ember arcára, miközben pontosan tudjuk, milyen végkifejlet felé halad a történet.
Nem lehet persze elmenni szó nélkül a zene és a dalok mellett sem. Ha ikonikus a regény néhány mondata, akkor kétségtelenül azzá lett a "Mi vagyunk a Grund" is, ami többször is elhangzik a darab során.
De hiba lenne csak ezt kiemelni. Mert legalább ennyire magával ragadó a Vörösingesek indulója, a Pásztorok dala vagy Nemecsek szólója, miután megfürösztik a Füvészkertben. A közönség pedig minden egyes dalra reagál is, a végén pedig a tapsrend alatt van közös éneklés is.
Szóval újra lehet mesélni a történetet. De kell is?
Feltétlenül! Mert ez az előadás pont a lényegét közvetíti a regénynek: az alapvető emberi értékeket (barátság, hűség, bátorság, tisztelet). Ezekről pedig mindig újra és újra beszélni kell. Mert ez az irodalom dolga.
És minden emberé is.
[A Mi vagyunk a Grund!-t itt hallgathatd meg, ha még nem tudod egészen pontosan a szövegét: Mi vagyunk a Grund!]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése