A "címertorony" pusztulása

1578. május 19-én villámcsapás érte a Luxemburgi Zsigmond által építtetett budai Friss palota előtti "címertoronyban" lévő török lőportárat. A felrobbanó épület kövei a korabeli leírások szerint a pesti partig repültek és átszakították a hajóhidat is.

"1578. szinte pünkösd napján, esztendővel azután, hogy az jövendölők az álmokat megmagyarázták volna, nagy szárazság tarta abban az hóban. Nappal három órakor nagy setét felhő kezde lenni, tarta mind napestig, azután erős dörgés, csattogás, villámás. Vala egy torony az várba Zsigmond palotája mellett, kinek Címer torony volt neve. Számtalan sok porral volt rakva. Ez tornyot éjfélkor megütötte az mennykű. Nagy fényességgel jött az kű alá, mint egy lámpás; ez tornyot és az mellette való palotákat mind elhánta vala. Az Szent István tornya és palotája és temploma és az Csonka torony megmaradtának. Igen sok keresztyén rab volt az Csonka toronyban, ötszázig való, harmincnégyet vesztett az kű bennek, kik az torony tetein aláhullottak. Az Csonka torony körül való őriző törökök mind elvesztek szörnyűképpen. Sűrű házak voltak Csonka torony körül, melyben jancsárok és lakos törökök voltak, ezek mind odavesztek. Török emingek, zsidók az Tarkatoronyban fogva tartattanak, ellenben török barátok voltának, mind odavesztenek. Temérdek sok hadi szerszámok vesztenek, némelyeket az Dunába hánt, némeleket szélleldöntött. Az vízvár is törökkel, marhákkal teljes volt, azokat is mind elhánta, vesztette. Felsővárban egy mecsit volt, Lajos palotájából csinálták volt az törökök, oda estve hetven pap ment volt, kik az megholt basa lelkéért miséztenek; ezek is mind ottvesztek, az Dunába széllel és ide-s-tova hánta űket. Az Dunán való hidat is nagy helyen általszakasztotta volt. Királyok rejtekháza föld alatt vala, ott az császár kéncsét tartották, mind odaveszett az is. Az város kapui mindenütt megnyílt volt, házaknak ajtai azonképpen, lakatok, zárak megnyíltanak. Az Rákosnak egy mélföld, az messze, fél mélyföldig az török szerszámait és egyéb afféle marhákot elhánt az por Rákosra. Reggel, az nap hogy feltámadt volna, szerin-szerteszéllel az hegyen az nagy füst vala, egyik az másikat nem látja vala. Az törökök széllelfutottak reggel sírva-jajgatva, ki anyját, ki fiát, ki atyját kereste. Az török azt mondja, hogy csak fizetett nép tizenkétszáz veszett akkor. Basa háza az Duna mellett vala, onnat várban sírván megyén vala, azután sok ideig házából ki nem jött, gyászfekete ruhát csináltatott, és azzal siratta Buda veszését. Az pesti keresztyén papra igen haragudt, hogy ily hír volt, hogy az pesti pap ez veszedelmet jól tudta, és az végvárakba is az magyaroknak megírta volna, hogy ez következik Budára. Előhívatta az papot, szidalmazta, és az fejére pökött egynéhánszor. Ezelőtt nem régen az basa fűpapja keresztyén hütre tért volt, és az basának szemtűl-szembe megmondta, hogy hamis hütöt vallanának; ezokáért megégették volt. (Egy ősz énekből írtam ezeket.)"

(Szamosközy István korabeli feljegyzését idézi Veress Endre, Musztafa budai basa álma, s a nagy lőpor-robbanás című munkájában, Történelmi Tár, 1896, 741–743.)

A szövegben említett István- (vagy Csonka-) torony maradványai