2019. június 5., szerda

6...5...4........ és így tovább!

Már csak pár tanítási nap van hátra addig, amíg az Igazgató úr  ismét elér a népszerűség csúcsára mindössze egyetlen mondattal. Ugye, sejted, melyikre gondolok?

DE ELŐTTE MÉG OTT A
VÉGRE-VÉGE NAP!

HOGY MI LESZ AZON A GYÖNYÖRŰ CSÜTÖRTÖKÖN?
Nos, azt nem áruljuk el, de íme egy kis ízelítő....:


Jó, mi?
Várjátok csak ki a végét!

2019. április 17., szerda

Az Állatkert lerohanása

Ha eljön a húsvét és / vagy az április, egy vérbeli Könyves-diáknak bizseregni kezd a talpa.
Olyan mehetnékje támad. Valahova....
Ahova a DÖK hívja vagy küldi.
Nem volt ez máshogy idén sem, s ma végre felvirradt a
2019-es Könyves-nap.
Felkerekedtek hát a bizsergő talpú diákok, 
és szelíden ugyan, de határozottan lerohanták a Budapesti Állatkertet.
Megszállták, majd többé-kevésbé rendeltetésszerűen használatba is vették.
A DÖK szervezésében olyan programon vehettünk részt a gyerekekkel, ahol voltak ugyan megoldandó feladatok, de a lényeg nem versengés, hanem az állatok közötti önfeledt bóklászás volt.
Elszabadult DÖK-csirke
S mindehhez ragyogó idő is volt.
"Szerencsétek volt"- mondja ilyenkor egy cseppet sem hozzáértő kívülálló. 
Ez azonban ostobaság: ennek semmi köze a szerencséhez.
Ezt mifelénk jó szervezésnek hívják.
Pontosan meghatározott időben jelentek meg az égen a megrendelt esőfelhők, majd az előre fixált menetrend szerint szépen tovább is álltak. Dolgukvégezetlen, természetesen.
Mi pedig, boldog Könyves-lakók közben bóklásztunk a tavaszi zsongástól  kisebb-nagyobb mértékben felbuzdult állatok között, és iszonyú jól éreztük magunkat. Rendre összefutottunk a vicces és kevésbé vicces feladatok megoldásán töprengő / vihogó diákokkal, akiken nem sikerült a depresszió egyetlen tünetét sem felismernünk.
Csodálatos nap volt!

(A legmenőbbek persze megint a jegesmedvék voltak, 
de ez olyan egyértelmű, minthogy hétfő után kedd jön.)
Ugye, hogy ez a legmenőbb??? A jegesmedve, aki felfedezte a saját lábát. És örül neki.
Köszönjük, DÖK-ösök ezt a mai napot!
Most már biztosan egy Könyves-lakó sem alszik el pityeregve, 
azon szomorkodva, hogy holnaptól nem lesz iskola. 
Feldobtátok a mai napot, az már biztos!
Persze, nincs ezen mit csodálkozni.
Volt ez valaha máshogy?
Na ugye! 

A nap legjobb képei itt!

2019. április 16., kedd

Mai cipők régi cipőkre emlékeznek

A mai cipők
Egy naptári év során a világ több alkalommal is megemlékezik a II. világháborús népirtások áldozatairól.
Április 16. a zsidó holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja.
Idén a Könyvesben rendhagyó módon, installációval és egy rövid emlékbeszéddel tisztelegtünk több millió ártatlan áldozat emléke előtt.
Berecz Andrea tanárnő ötlete nyomán mai kinőtt, megunt cipőinket hordtuk össze az iskolába, hogy ma a lépcsőházban elmenve mellettük, rácsodálkozzunk és megdöbbenjünk az üres cipők egyértelmű és megrázó üzenetén.
 "A 2. világháború végnapjaiban 1944. október 15-én , a sikertelen kiugrási kísérlet végleg megpecsételte Magyarország sorsát. A Szálasi Ferenc vezette náci ideológiát képviselő Nyilaskeresztes Párt került hatalomra. A nyilas karhatalmisták még aznap este munkaszolgálatos zsidókat lőttek a Dunába a budapesti Lánchídnál és Margit hídnál. 
Ahogy meg is fogalmazták „a zsidókérdést végleg fel akarjuk számolni,a zsidósággal végleg le akarunk számolni”. E gondolat nevében többször is alkalmazták ezt a fajta kivégzést. A sorsukra váró ártatlan áldozatoknak állít méltóan szép emléket a Duna-parti cipősor. 
Az üres cipők nemcsak az ott pusztultak hiányára emlékeztetnek, hanem annak a közel félmillió magyarnak a tragédiájára figyelmeztetnek, akiket egy otromba ideológia rekesztett ki saját nemzetéből. 
Mi, szerencsés, békében felnőtt nemzedékek önként hagyjuk el cipőinket. Lecseréljük, ha kinőttük őket, ha elkoptak, ha kimentek a divatból. Ilyenkor eldobjuk őket. Most egy pillanatra álljunk meg, nézzünk végig a béke idejének üres cipőin és emlékezzünk a háborúban üressé lett cipőkre! 
Az emlékezés napja a mai nap. Április 16. 1944-ben ezen a napon kezdődött meg vidéki a zsidók gettókba költöztetése Északkelet-Magyarországon és a Kárpátalján. A példátlan gyorsasággal lezajlott gettósítás után mindössze néhány hét alatt, május közepe és július eleje között, a teljes vidéki zsidóságot Auschwitz-Birkenauba deportálták. A csekély számú munkaképesnek ítélt ember közül is csak kevesen élték túl a megpróbáltatásokat: a magyar vidék több százezres zsidóságából mindössze néhány tízezren tértek vissza. 
Az emlékezés kövei
A deportálás rányomta bélyegét az ország egész arculatára, társadalmára és gazdaságára. Teljesen átrendezte a zsidóság demográfiáját. A zsidóság hitközségei elpusztultak, a hagyományos zsidó kultúra legnagyobb része megsemmisült. Ezzel a nemzeti kultúránk is pótolhatatlan veszteséget szenvedett. 
A holokauszt görög eredetű szó; eredeti jelentése égő áldozat. Tágabb értelme: „ami a tűzben pusztul el”. Ez a szó a zsidóság tragédiájának megnevezéseként vált ismertté. A holokauszt annak a programnak a következménye, melynek célja a zsidóság teljes megsemmisítése volt. 
A holokausztnak nevezett tragikus és példátlan történelmi eseménysor, mindaz, ami a magyar és az európai zsidósággal a nácizmus éveiben történt, a józan gondolkodás számára mindmáig felfoghatatlan. A holokauszt a magyar történelemnek is része, nemzeti tragédiánk. 
A holokauszt emléknapja alkalmat ad arra, hogy felidézzük a múltat és emlékezzünk az áldozatokra."
(Elhangzott 2019. április 16-án, a Könyves Kálmán Gimnáziumban.)
A megemlékezést tervezte Berecz Andrea tanárnő,
a fenti szöveget Dobner Máté (9. D) olvasta fel.

"A múlttal nincs mit tenni, 
cipelnünk kell egyre növekvő súlyát, 
reménykedve, hogy nem roskadunk össze alatta."
(Matt Haig)

2019. április 14., vasárnap

170 éve Debrecenben...

1849.április 14-én a Debrecenben ülésező országgyűlés kimondta 
a Habsburg-Lotharingiai ház trónfosztását, 
majd 5 nappal később ezt a 
Függetlenségi Nyilatkozat megerősítette.

"Az 1849. április 14-i ülés határozatait az öt nappal később kiadott Függetlenségi Nyilatkozat összegezte, mely a nemzet múltbeli és 1848-49. évi sérelmeire hivatkozva megfosztotta a Habsburgokat a magyar királyi jogoktól, és kikiáltotta hazánk függetlenségét. A négy cikkelyből álló deklarációban az országgyűlés kinyilvánította Magyarország baráti szándékát a szomszédos népek felé, az államforma kérdésében pedig a döntést a császári dinasztia ellen kivívott győzelem utáni időkre halasztotta; ezt Kossuth Lajos kormányzó-elnöki titulusa is kifejezte, hiszen az egyszerre utalt a monarchikus és a köztársasági berendezkedésre."
(Forrás: Rubikon itt.)
Kossuth kormányzóvá választása korabeli metszeten
"Mi, a magyar álladalmat törvényesen képviselő nemzetgyülés, midőn jelen ünnepélyes nyilatkozatunk által, Magyarországot elidegenithetlen természetes jogaiba visszahelyezve minden hozzá tartozó részekkel és tartományokkal egyetemben, az önálló független európai státusok sorába igtatjuk s a hitszegő Habsburg-Lothringeni házat Isten és világ előtt trónvesztettnek nyilatkoztatjuk: erkölcsi kötelességünknek ismerjük ezen elhatározásunk indokait nyilvánitani, miszerint tudva legyen az egész mívelt világ előtt, hogy e lépésre a halálig üldözött magyar nemzetet nem tulzott elbizakodás s nem forradalmi viszketeg, hanem a türelem végső kimerültsége s az önfenntartás kénytelensége vezeté.
Háromszáz esztendeje mult, hogy a magyar nemzet szabad választás által az osztrák házat, kétoldalú kötések alapján, a királyi székbe emelé.
És e három század nem egyéb, mint a folytonos szenvedés három százada.
Isten ez országot a jólét és boldogság minden elemeivel megáldotta. Közel 6000 négyszegmértföldnyi területe sokszerü bőségben van elárasztva a felvirágzás forrásaival, tizenöt milliónyi népe kebelében hordja az ifju erőt s fogékonyságot, hogy Európa keletén a népszabadságnak és civilisationak hatalmas tényezője s Európa békéjének mint hajdan őre volt, ugy jövendőben biztositója legyen.
Soha egy dynastiának háladatosabb feladat nem jutott az Isteni gondviseléstől, mint jutott a Habsburg-Lothringeni háznak Magyarországon.
Elég volt volna nem akadályoznia természetes kifejlődését, s most Magyarország a legvirágzóbb országok között állana.
Az ún, Kossuth-szék
Elég volt volna nem irigyelnie a mérsékelt alkotmányos szabadságot, mellyet e nemzet egy ezredév viszontagságai között féltékenyen megőrizgetett s királyai iránt a példátlan hűség kegyeletével azonosított - s a Habsburg-Lothringeni ház a magyar nemzetben trónusának rendithetetlen támaszát még sok időig feltalálhatá.
De ezen dynastia, melly egy uralkodót sem mutathat fel, ki népei szabadságában kereste volna erejét és dicsőségét, a magyar nemzet irányában firól fira a hitszegés politicáját követé, s vagy nyilt erőszakkal azon dolgozott, hogy az országot törvényes önállásától s alkotmányos szabadságától megfosztva, a már előbb minden szabadságból kivetkőztetett császári tartományaival egy közös szolgaságba összeolvassza; vagy ha e részben a nemzet törhetlen vigyázata által magát gátolvá érezte, minden igyekezetét oda forditá, hogy Magyarország erejében elzsibbasztvá, kifejlődésében feltartóztatva, a császári tartományoknak gyarmatúl szolgáljon, miszerint azok Magyarországból s annak rovására minél több hasznot húzhassanak s e haszon által képessé tétessenek azon terhek elviselésére, mellyekkel rájok, az alkotmányaiktól megfosztottakra a pazar gazdálkodású császári uralkodás akadály nélkül nehezedett, s nehezedett nem alattvalóinak érdekében, hanem a korlátlan uralkodás Európa-szerte terjesztésének, s a népek szabadsága elnyomásának érdekében. [...]."
(Részlet a Függetlenségi Nyilatkozatból)
(Forrás itt.)

2019. április 11., csütörtök

Költészet napja 2019

József Attila születésének 114. évfordulóján, 
mint ahogy immár több mint 20 esztendeje minden évben, 
idén is megünnepeltük a magyar költészet napját a Könyvesben.
Ha eddig rendhagyónak neveztük a sok-sok együtt szavaló diákot és tanárt, akkor nem könnyű megtalálni a megfelelő kifejezést a mai alkalom méltatására.
Még esetleg a rendhagyóan rendhagyó kifejezés 
közelítené meg legjobban a valóságot.
 Talán még soha nem látott számú diák és tanár zsúfolódott ma össze a díszteremben, hogy soha nem látott létszámú tanár- és diákfellépőt hallgasson meg, 
Volt érdeklődés
soha még nem látott formában megemlékezni eme jeles napról.
Máskor is énekeltek, zenéltek már verseket ezen a napon fellépők. De idén csak zenéltek és énekeltek. Olyan volt, mint egy versmondóünnep és egy tavaszi koncert házassága. Méghozzá egy igen jól sikerült házasság.
Fantasztikus volt ez a kavalkád! Különböző nyelveken, különböző témákban követték egymást a produkciók. Láthattunk volt Könyves-diákokat, mostani tanárokat mostani diákokkal, vállalkozó kedvű szólistákat és szabadidő-szervezőt, matekfatosokat matektanárostul, a Kisbetűs Ünnepek nevű zenekar ősbemutatóját egy saját szerzeménnyel és persze a Könyves fantasztikus énekkarát.

A francia tagozat: Dömök Kata és Tóth Marina tanárnő
Pontosan annyira volt sokszínű, mint Könyves Kálmán birodalma a hétköznapokban is.
Pontosan annyira volt lehengerlő, mint minden olyan alkalom, amikor kiderül: mennyi tehetség, jókedv, munkabírás és szeretet van a társaságban, amit úgy hívunk: 
ők, akik a Könyveshez tartoznak.
Pontosan annyira volt megható, mint minden olyan rendezvényünk, amit a puszta ötlet hív életre, amibe sokan sok időt és munkát tesznek bele csak azért, hogy megmutassák, mire is képesek, és közben elszórakoztassák a többieket.
Szép volt, és felemelő, és megható, és szívet melengető, és méltó... abszolút méltó a naphoz.
Olyan jó ilyenkor ott ülni, és átélni újra meg újra ugyanazt az élményt:
a világnak tényleg két része van:
Ha az énekkarban
ilyen mosollyal énekel valaki,
azért az jelent valamit, nem?
vagyunk mi, a szerencsések, 
akik tudjuk, milyen a Könyvesben élni, 
ide tartozni, 
mindig valami fantasztikusnak a része lenni,
és van a többi szerencsétlen.

Minden szervezőnek, előkészítőnek, résztvevőnek, 
szereplőnek köszönjük. 
Felejthetetlen élmény volt.

Röviden:
SZENZÁCIÓSAK VAGYTOK VALAMENNYIEN!
Külön köszönet P. Szabó Melinda tanárnőnek 
az ötletért és a szervezésért. 
Üzenjük: Jöhet a következő!
(Az eseményen készült további fotókat megtalálod, ha ide kattintasz.)

2019. március 28., csütörtök

Amikor egy királynak leesik az álla...

Bizton állíthatjuk, hogy Könyves Kálmán szobra, ott fent a félemeleti fordulóban, sokat látott fickó. 
De arra, ami ma várt rá, tuti nem számított.
Egyszer csak a semmiből egy csomó piros-fehérbe öltözött csajszi jelent meg  valami zörgős izével a kezükben, széles mosollyal, s mindez szokatlan érdeklődést váltott ki a Könyves-birodalom amúgy sem érzéketlen lakosságából.
Szerintem a király most is azon töri azt a csinos fejét, hogy kik is voltak a hölgyek, és mi volt ez az egész.
Nos segítsünk neki egy kicsit!
Annyi történt, hogy a Könyves pompom-lány csapata arra járt, és megragadva a lehetőséget, mindent elsöprő marketing-tevékenységbe kezdett.
Íme!
Ugye, nem véletlenül csodálkozott Őfelsége?
Hogy kik is a lányok pontosan?
Halljuk tőlük maguktól! 
(Az alábbi beszámolót Széll Dorina, 9. D osztályos diákunk készítette.)

"A Könyves pompom-csapatának első válogatója 2018. március 7-én volt, ezt Széll Tamara hirdetett meg, a csapat  jelenlegi kapitánya. Körülbelül 30 főnyi Csitát vettünk fel a csapatba. Fiúk és lányok egyaránt lelkesedtek már az elejétől kezdve, de a sok-sok idő,energia és edzések következtében megmaradt a mostani fellépő csapat a maga 13 főjével. 
A CSITA csapatnevet egy Disney Channeles film ihlette (cheeta girls); ezt Széll Dorina társkoreográfus javasolta. 

[Nos? Felkeltettük az érdeklődésedet?
Az jó, mert ez lenne a cél. No, akkor figyelj jól!]

Az edzések időpontja nem fix, 0. órákban, kedd és péntek délutánonként valamint különleges esetekben vasárnaponként is összegyűlünk. Első fellépésünk tavaly a Végre-Vége Napon volt. Az iskola nagyon kíváncsi lett, és óriási örömünkre megtelt a díszterem nézőkkel. Ezután a sok pozitív visszajelzés miatt egyre komolyabban vettük a dolgot és megpróbáltuk elkápráztatni a közönséget a szalagavatón és az éjszakai kosáron is. 

Válogatót minden évben tartunk a folyosón. Mindenkit felveszünk. A lényeg a lelkesedés és a jó közösség formálása.

De mit is jelent Csitának lenni? 
Ez több mint iskola után ugrálni az udvaron és felvenni egy egyenruhát. Többről szól, mint az amerikai filmek által sztereotipizált pompom-lányság, akik bunkók, gonoszak, és beképzeltek. Egy igazi pompom-lány nem érzi magát felsőbbrendűnek, menőbbnek diáktársainál és nem nézi le őket. 
A Könyves csapatával azt szeretnék lehetővé tenni, hogy létrejöjjön egy olyan közösség, amely nem kitaszítja, hanem folyamatosan befogadja az embereket. Nem azért jött létre a csapat, hogy magunkat mutassuk az iskolában, hanem lehetőséget szeretnénk biztosítani az olyanoknak akik a High School Musical nézése közben mindig is pompom-lányok (vagy -fiúk) akartak lenni. Lelkesíteni szeretnénk az iskolát, azt akarjuk, hogy a többi suli lássa, 
milyen ELIT A KÖNYVES.
Tehát elsősorban élményeket és emlékeket szeretnék szerezni mindazoknak, akik csapattagok, és azoknak, akik kívülről nézik. Az, hogyha Csita leszel, nem garantálja, hogy az iskola legmenőbb fiújával [vagy csajával] fogsz járni, de olyan gimnáziumi éveket tudhatsz majd magad mögött, amiről szívesen mesélsz majd az unokáidnak."

Ha megjött a kedved, keresd bármelyik lányt a képekről, ők segítenek.
Mire vársz még???
RAJTA!


2019. március 21., csütörtök

A bőség zavara: tavasz, erdők, versek, Bach

Jó kis lista a cím, nem igaz? És ráadásul még csak nem is teljes!
Március 21. igazán különleges napja az évnek:
a csillagászati tavasz első napja;
az erdők nemzetközi napja 2013 óta;
a költészet világnapja (2000 óta), illetve
Johann Sebastian Bach 334. születésnapja.
Ünnepeljünk hát!

Szabó Lőrinc: Tavasz

„Mi az?” - kérdezte Vén Rigó. 
„Tavasz” - felelt a Nap. 
„Megjött?” - kérdezte Vén Rigó. 
„Meg ám!” - felelt a Nap.

„Szeretsz?” - kérdezte Vén Rigó. 
„Szeretlek!” - szólt a Nap. 
„Akkor hát szép lesz a világ?” 
„Még szebb és boldogabb!”

A pécsi havihegyi mandulafa, 2019-ben az év fája (A kép forrása itt.)
Herkules ilyet a Hesperidák kertjébe' se látott,
Hősi Ulysses sem Alkinoos szigetén.
Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne,
Nemhogy a pannon-föld északi hűs rögein.

S íme virágzik a mandulafácska merészen a télben,
Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd!
Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon,
Vagy hát oly nehezen vártad az ifju Tavaszt? 
(Janus Pannonius: Egy dunántúli mandulafáról)

S hogy minden idők egyik legnagyobb zeneszerzője se maradjon ki a tavasz köszöntéséből, kattintsatok ide:

Legyen mindenkinek 
sok-sok szép tavaszi napja!