2019. január 22., kedd

A magyar kultúra napján

"Az, ki életében sokat érzett és gondolkozott; s érzeményit és gondolatait nyom nélkül elröppenni nem hagyta: oly kincset gyűjthetett magának, mely az élet minden szakában, a szerencse minden változásai közt gazdag táplálatot nyújt lelkének. Sok szépet írának a bölcsek, s gyakran a nem éppen bölcsek is; gazdag forrást nyitának fel, honnan jó sorsban intést, balban vigasztalást, mindkettőben magasbra emelkedést, szív és észnemesülést meríthetünk; de azok is csak úgy hatnak reánk, ha érzés és gondolkodás által sajátunkká tevők, ha saját magunkban kiforrva lényünkhez kapcsolódtak, mint esti szélhez a virágillat, melyben megfürdött."
(Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz)

Kissé talán meglepő módon 
a Parainesis kezdő soraival emlékezünk meg idén 
a magyar kultúra napjáról. 
A kézirat tanúsága szerint 1823-ban ezen a napon 
fejezte be Kölcsey Ferenc Himnusz című versét.
Erre az eseményre, magára a csodálatos műre és alkotójára emlékezünk ma.

A Himnusz kézirata
"E szóban - haza, foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész öszvessége. Oltár, atyáid által istennek építve; ház, hol az élet első örömeit ízleléd; föld, melynek gyümölcse feltáplált."
(Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz)

2019. január 18., péntek

100 évvel ezelőtt Versailles-ban...

100 évvel ezelőtt,
1919. január 18-án kezdődött
Párizsban
az I. világháborút lezáró békekonferencia.

"A békekonferencia 1919. január 18-án Párizsban kezdődött, ünnepélyes külsőségek között. A hely adta „francia légkört” a visszavágás és a megtorlás szelleme uralta. Ezt fejezte ki a megnyitó dátuma is: csaknem ötven évvel korábban, 1871-ben e napon, francia földön kiáltották ki az akkor győztes poroszok az egységes Németország megszületésének jelképeként a császárságot. Nem üres szólam volt tehát, amikor Raymond Poincaré francia köztársasági elnök megnyitó beszédében azt mondta: „most már csupán az van hátra, hogy e győzelem minden gyümölcsét learassuk Önökkel együtt.” A volt központi hatalmaknak a vereségért területek, befolyási övezetek elvesztésével, jóvátétellel, a haderő csökkentésével stb. kellett fizetniök. [...]
A tanácskozásokon csak „a szövetséges és társult hatalmak” voltak jelen; Közép-Kelet-Európából, a Balkánról csupán Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, a Szerb–Horvát–Szlovén Állam (1923-tól Jugoszlávia) és Görögország. A legyőzötteket már csak a kész békeszerződési okmányok átvételére, majd aláírására hívták meg."
(L. Nagy Zsuzsa nyomán. Forrás itt.)

A konferencia kezdete 1919. január 18.

2019. január 17., csütörtök

Az internetes verseny pillanatnyi állása

Kedves Versenyzőink!

A 3. forduló feladatlapjainak kijavítása után pillanatnyilag így áll a verseny 
magyar nyelv tantárgyból:

A 6. évfolyamon:

A 8. évfolyamon:

Ha jól megnézitek a pontszámokat, láthatjátok, hogy még nem dőlt el semmi sem. Egyetlen jól kitöltött feladatlappal tíznél is több helyezést lehet előrébb ugrani.

Felhívjuk a figyelmet rá, hogy a verseny végső sorrendjének megállapításakor csak azok eredményeit vesszük figyelembe, akik valamennyi forduló feladatlapját határidőre visszaküldték, és az iskolai fordulón is részt vettek!

Az iskolai fordulóról:
Az  ún. háziverseny időpontja:
2019. március 6. szerda
15:00: matematika
16:00 magyar nyelv.
Pótidőpont nincs!
Eredményhirdetés:
2019. március 13-án, szerdán a Könyves Dísztermében (az 1. emeleten).

Aki a levelezős versenyen csak az egyik tárgyból indult, értelemszerűen most is csak annak a 
háziversenyes feladatlapját kell majd kitöltenie.
Még a háziverseny előtt biztosítani fogunk egy időpontot, amikor be lehet jönni a Könyvesbe az eddig kijavított feladatlapokat megtekinteni, kérdéseket feltenni. Ennek pontos időpontja jelenleg szervezés alatt áll, amint lehetséges, mindenkit értesíteni fogunk a részletekről.

További jó munkát kívánnak a szervezők,
a szombati felvételire pedig sok sikert!

2019. január 9., szerda

Zenét hallgatni is jó



Zenét hallgatni is jó

Michel Petrucciani  

Sok legnagyobb muzsikus van a világon (bár ez kissé képtelenség, a „leg” már kijelöli az egyetlenséget...), de hát mégis így van ez, hiszen műfajonként, stílusonként, hangszerenként vannak kiválóságok. Talán megengedhetjük magunknak, hogy legyen saját legnagyobbunk. (Még akkor is, ha kicsit csalunk, mert nekünk is van műfajonként, stílusonként, hangszerenként...) Számomra Michel Petrucciani a „leg”. Zongorista, jazz zenész és komponista. 
És. 
Annak a példája, hogy hogyan kerekedhet felül az ember a legszörnyűségesebb dolgokon. Röviden: üvegcsontúként születve, 1 méter fölé sosem nőve, harminc kiló körül, betegségekkel együtt...Négy évesen elhatározta, hogy zongorista lesz. És az lett. Mindenki elképzelheti a nehézségeket. Legyőzte őket. Mert le akarta győzni a nehézégeket. 
Mert muzsikálni akart. 

Így játszott




Mint egy álom. 
20 éve halt meg. Párizsban, a Père Lachaise-ben nyugszik (hol máshol?) Chopin és Jim Morrison társaságában. 

2019. január 3., csütörtök

Verseny! Verseny! Verseny!

Minden Könyves-lakónak 
nagyon boldog 
és sikeres
új évet kívánunk!


Hagyományainkhoz híven az új naptári évet a 
Kazinczy-verseny iskolai fordulóival kezdjük.


A 7. és 8. osztályosok számára a fordulót 
2019. január 11-én (pénteken) rendezzük.
Helyszín: 1. emelet 16-os terem
Időpont: 14.30


A 9-12. évfolyamosok fordulója 
2019. január 18-án (pénteken) lesz.
Helyszín: díszterem
Időpont: 14 30

Az izgalmas eseményre mindenki a saját magyartanáránál jelentkezzen!
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!!!!!!! 
(Az őrjöngő tömeg csak növeli az esemény fényét.
Ja, és a hangulat sem akármi a jelenlétükben.)

Mi nagyon szeretjük ezt a versenyt. 
Gyere, és tudd meg, miért!


Le ne maradjatok!!!!

2018. december 22., szombat

Az internetes verseny 2. fordulójáról

Kedves Versenyzőink!

Az alábbiakban láthatjátok a pontverseny állását a 2. forduló után.
Pár eredmény még hiányzik belőle, ezeket január elején pótoljuk.
Addig is jó munkát kívánunk a 3. fordulóhoz!

A 6. évfolyam eredményei:

A 8. évfolyam eredményei:

Minden versenyzőnknek 
szép karácsonyi ünnepeket 
és boldog új évet kívánunk!

A verseny szervezői

2018. december 6., csütörtök

Ízlésekről és pofonokról

Van az a cseppet sem megalapozatlan mondás, hogy 
"Ízlések és pofonok különböznek." 
Régi, igaz bölcsesség. És ma este megint bebizonyította önmagát.
Magyartanárként olyan fogalmakat próbálok (többek között) a szenvedő Könyves-lakók fejébe gyömöszölni, mint anti- vagy ellen-műfajok (antimese, ellen-utópia stb.). 
De azért amikor egy manapság felkapott krimiszerző könyve kerül a kezembe, 
nem erre számítok, bevallom.
Elolvastam M. C. Beaton Agatha Raisin és a karácsonyi búcsúcsók című művét, 
és ezt nagyon megbántam. Nem kellett volna, igazán nem.

Mert olvasni jó... de azért nem akármit.

Adott egy kezdőszituáció, amit a szerző Agatha Christie-től, a krimi királynőjétől koppint, és még csak nem is túl elegánsan. (Vö. A kutya se látta kezdő szituációjával!). 
És itt tulajdonképpen vége is van a minőségnek. 
A 3. oldalon. 
A regény hátralevő oldalain hemzsegnek a kidolgozatlan és általában teljesen funkciótlan szereplők és cselekmény-morzsák, tucatszámra ismétlődnek ugyanazok a klisék, sokszor szó szerint, s a legizgalmasabb szófordulat az egész regényben az "Azt akarom, hogy hagyja abba a nyomozást!" felkiáltás, amit majdnem az összes szereplő (aki nem nyomozó) elmond egyszer. Legalább. De inkább kétszer. Minden oldalon.
És a cselekmény? Ő csak áll ott tanácstalanul, és várja, hogy végre vele is foglalkozzon valaki. Időnként a szerző rúg bele egy hatalmasat, teljesen indokolatlanul, akkor arrébb csúszik, majd újra megáll, és néz bambán maga elé. Valószínűleg a cselekmény maga van a legjobban meglepődve, amikor egyszer mégis csak véget ér. Bátortalanul még egyszer megpróbál feltámadni hamvaiból, de ez olyan szánalmasra sikerül, hogy pirulva saját kardjába dől. 
És akkor még mindig van hátra 50 oldal a könyvből. 
De segáz! Ez pont ugyanolyan fölösleges, mint az összes előző.
Én mindig a jót feltételezem egy szerzőről. Ha egyszer kiadták a könyvét, ráadásul a ki tudja hányadikat, csak van benne valami, ami miatt érdemes elolvasni, nem? Pár oldal után azt hittem, ez egy paródia, az összes Agatha Christie- és Conan Doyle-könyv paródiája. De végül rájöttem, hogy sajnos nem az. Egyszerűen csak rossz. Sőt. Pocsék. 
Ritkán futok bele ennyire rossz könyvélménybe, 
éppen ezért nagyon felmérgesedtem miatta.
Hogy ki ki tehet minderről?
Hát persze, hogy én! 
Mert bedőltem a beharangozásnak. De úgy kell nekem!
Hogy igazam van-e?
Mit tudom én?! 
Pillanatnyilag annál sokkal csúnyábbakat gondolok, mint amiket leírok, de
tévedhetek, hiszen azok a bizonyos ízlések és pofonok mint tudjuk... Érthető, nem?
Ha rá szeretnél cáfolni a véleményemre, és felkeltettem a kíváncsiságodat (bár ez egy pillanatig se volt célom), akkor a jövő héttől megtalálod a kötetet a Könyves könyvtárában. 
Mert ez a fércmunka egyetlen további éjszakánál többet sem tölthet szeretett könyveim társaságában! 
Még a végén megfertőzi őket...