2018. május 30., szerda

Koronafilm és hagyományőrzők a Könyvesben

Az Esterházy Magánalapítvány által tavaly életre hívott kreatív történelmi verseny, az ESTÖRI első évadában a Könyves csapata a döntőben a zsűri egyik különdíját nyerte.
Ennek részeként ma 11. évfolyamos diákjaink egy része nézhette meg
A Szent Korona és koronázási kincseink nyomában című filmet 
az író-rendező Bárány Krisztián felvezetésével.
Bárány Krisztián
A 2016-ban született ismeretterjesztő film a koronázási kincsek történetének sok érdekes, nem egy, korábban ismeretlen részletébe avatja be a nézőt helyszíni felvételek, rekonstrukciós képek, jelenetek és történész szakértők kommentárjainak segítségével a középkortól egészen az 1916-os koronázásig.
Mi van akkor például, ha a koronázás reggelén derül ki, hogy nincs meg a Szent Korona? Vagy megvan ugyan, de nem lehet kinyitni a ládát? Miért őriznek az Esterházyak kincstárában 3 koronázási zászlót is? Hogy került a korona Szulejmánhoz és hogyan került vissza? Vagy...
Na de többet nem árulunk el. Ha érdekel a film, a könyvtárban érdeklődhetsz utána P. Szabó Melinda tanárnőnél.
A filmmel azonban még nem ért véget a program. Ekkor léptek színre a Bethlen Gábor Hagyományőrség tagjai közül néhányan, akik a XVI-XVII. századi Magyarország világát elevenítették fel a Díszteremben korhű ruházatban, korhű fegyverekkel és egy nyenyerével. (Hogy mi a nyenyere? Próbáld meg kitalálni a bejegyzésben látható képek alapján! Annyit elárulunk: nem fegyver.)
Izgalmas előadás volt, s ha valaki figyelt, sokat megtudhatott például  a török kor végvári vitézeinek harci tudásáról, technikájáról, a hajdúk sajátos és igen hatékony hadviseléséről, megtudhatta, mit és miért neveznek a lengyelek magyarkának, milyen egy tipikus magyar dolmány, mennyi anyagból készül egy zsinóröv és így tovább még hosszan.





Na, megvan a nyenyere?

Ezúton is köszönjük a résztvevőknek a mai előadást, a bemutatót.
Reméljük lesznek még a Könyvesben vállalkozó kedvű csapatok, akik az ESTÖRI következő évadaiban fogják képviselni a gimnáziumot. Mi csak biztatni tudunk rá mindenkit, mert óriási élmény, bár kár lenne tagadni: van benne munka rendesen.

További fényképek a mai napról: itt.

Az érdeklődők kedvéért néhány link:
ESTÖRI verseny: Ide katt!
Bethlen Gábor Hagyományőrség: Ide katt!
Bárány Krisztián FilmEver Stúdiója: Ide katt!

2018. május 29., kedd

Táncoló talpak és a király

Bár Könyves Kálmán színes birodalmába simán beleférne 
néhány vidáman ugráló pingvin, 
nem róluk lesz szó az alábbiakban.
Hanem egy valódi táncosról, kettő darab táncoló talppal.
Az alábbi fotón a blog egy visszatérő szereplőjét láthatjátok.
Az ifjú hölgy
Hermann Dorottya
11. D osztályos diákunk,
aki hét éve kezdett el táncolni.
Az idei tanév során csapatával, a
Beyonce Mix formációval és egyéniben is szép sikereket ért el.

Csak a legfontosabbakat említve:
A IX. NRG Kupán 
mind egyéniben, mind csapatban 
bejutott az országos döntőbe, ahol
az egyéni versenyben III.,
csapatban I. 
helyezett lett.

A Modern Táncsportok Magyarországi Szövetsége (MTMSZ) által rendezett
magyar bajnokságon
egyéniben IV.,
csapatával III. 
helyezést ért el.

Ugyancsak az MTMSZ által rendeterr őszi kupán
egyéniben III.,
csapatban II. 
helyezett volt.

Az MTMSZ tavaszi kupáján
egyéniben a dobogó I.,
csapatával a II.
helyére állhatott fel.

Szeretettel gratulálunk Dórinak az eddigi eredményeihez, 
és sok sikert kívánunk neki az idény utolsó nagy eseményéhez,
az MTMSZ által rendezett EurOpen versenyhez!

2018. május 24., csütörtök

Valami új, valami nagyon jó - már megint

Egy nép a történelme ismerete, 
származása és kultúrája nélkül olyan, 
mint egy fa gyökerek nélkül. 
(Bob Marley)

Hogy mi az új?
Egy verseny, amin korábban még nem indult Könyves-diák.

Hogy mi a nagyon jó?
Maga az induló és persze az eredménye.

Lefordítom.
Róla van szó:

Ez a komoly tekintetű fiatalember
Fülöp Róbert, 9. D 
osztályos diákunk,
aki ebben a tanévben a
Kosáry Domokos országos történelemversenyen
a 9. évfolyamosok között 
az elődöntőbe jutott.

Szeretettel gratulálunk Robinak és felkészítő tanárának,
Winkler Ágnes tanárnőnek is!

2018. május 14., hétfő

Könyves Kálmán olaszosai

Ebben az évben a hagyományos Festival d’italiano, azaz az Országos olasz nyelvi diáktalálkozó, a debreceni Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium szervezésében került megrendezésre, melynek időpontja március 23-24 volt. A fesztivál szervezését 1974 óta, megszakítás nélkül minden évben, egy kiválasztott középiskola vállalja magára. A találkozó nagyszerű lehetőséget nyújt a középiskolás diákok számára, hogy különböző egyéni és csoportos kategóriában, írásban vagy szóban mutathassák mit és milyen jól tudnak olaszul. A zsűri tagjai pedig maguk a diákokat felkészítő tanárok.

A Könyvest idén szép létszámú csapat képviselte. Íme a névsor:
9. A: Darkó Lilla
9. B: Miksán Hanna
9. C: Kameniczky Máté
10. A: Kozáry Anna, Beke Dorottya
10. C: Boronkai Nóri, Csecsődi Judit, Éger Áron, Hangyál Dorottya, Maklári Kinga, 
Pilter Lilla, Dömök Kata
11. A: Horváth Kamilla
11. B: Deák Lilla, Mészáros Judit, Tóth Boglárka, Stefánka Zalán
11. C: Baksay Katalin, Gacs Réka, László Tamás
11. D: Hermann Dorottya
12. A: Lukács Orsolya
12. C: Csányi Petra 
A résztvevők (nagy része) és  a felkészítő tanárok a boldog királlyal
Diákjaink ebben az évben a következő kategóriákban szerepeltek: élőbeszéd, versmondás, könnyű zene (duett + 4 hangszeres zenész), országismereti vetélkedő (Ki tud többet Szicíliáról?), főzőverseny, esszéírás.

Elért helyezések:
 Csányi Petra 12. C: versmondás 3 helyezés,
Hermann Dorottya 11. D: élőbeszéd 2. helyezés

A csapa felkészítő tanárai voltak: Falnagy Ágnes, Németh-Bihari Rita, Matejka –Bodnár Anikó tanárnők.

(Írta: Matejka-Bodnár Anikó)


Szeretettel gratulálunk a résztvevőknek és a helyezetteknek!

2018. május 4., péntek

Röptető


"Ígérd meg, hogy sosem felejtesz el. 
Mert ha mégis, akkor nem megyek sehová."
(Micimackó)

A Könyves-diák izgalmas, kalandosan szép élete a gólyatáborral kezdődik és a ballagással ér véget. Ami utána jön, az már más történet.
Ennek itt és most vége lett.
Elbúcsúztunk az idei végzősöktől, úgy is mondhatjuk, útjukra bocsátottuk őket.
Így lett Könyves Kálmán szép birodalmából egy napra röptető.
Szép volt, bár kicsit szomorú is.
Ti viszont, volt tizenkettedikeseink, ne aggódjatok!
A Könyves-diák mindig talpra esik, még akkor is, ha az érettségi teszi próbára.
Majd meglátjátok.
Kívánunk nektek a jövő hétre 
sok erőt, kitartást, 
egy minimális kis szerencsét (ennél több nem kell) 
és ragyogó szép időt!
Addig pedig pihenjetek, lubickoljatok 
a titeket ünneplők és értetek aggódók figyelmében, szeretetében.

Ne felejtsétek:
a Könyves az érettségi után is visszavár!


"Legyen előtted jól kitaposott út,
Hátad mögül fújjon mindig a szél,
A nap melegen süsse arcodat,
Az eső puhán essen földjeidre,
S míg újra találkozunk,
Hordozzon tenyerén az Isten !"
 (Ősi ír áldás)

2018. április 19., csütörtök

A király, az irodalom és egy újabb szép siker

Stílszerű, bár őszintén bevallom, merő véletlen, hogy ez a mai bejegyzés éppen a 
XXV. Nemzetközi Könyvfesztivál nyitónapján készült el.
Mai jó hírünk az irodalom mindig megrendítő, csodaszép világából érkezett hozzánk.
A Budapest Eötvös József Gimnázium és az Aegon Biztosító idén is meghirdette 
Irodalom Másképp elnevezésű országos versenyét.
"A verseny legfőbb célja az volt, hogy a kortárs irodalom értelmező, reflektív olvasását támogassa. A tavalyitól eltérően a verseny idén kétfordulós volt, az előválogató során a nevezőknek a 2017-es Aegon Művészeti Díj tíz jelölt könyvének egyikéről kellett könyvajánlót írniuk megadott szempontok alapján. Az első fordulón továbbjutók vehettek részt a döntőn, melyet 2018. március 23–25-én a bajai Petőfi-szigeten tartottak." (Forrás itt!)

Könyves Kálmán 
ezer titokkal teli, 
sohasemunalmas birodalmában 
természetesen most is akadtak bátor versenyzők 
és elszánt felkészítő tanárok, s így két diákunk
Hevér Csenge a 9. D és
Orosz Anna a 10. D osztályból
nemcsak benevezett, de egészen az országos döntőig jutott ebben a nemes versengésben. 
A lányok a szokás szerint elégedetten somolygó királlyal

Sok szeretettel gratulálunk a lányoknak és felkészítő tanáraiknak:
Balog Otília és
P. Szabó Melinda
tanárnőknek a szép sikerhez!

2018. április 11., szerda

"A vers az, amit mondani kell"

Ahogy arról tegnapi blogbejegyzésünkben már beszámoltunk, idén a Könyves Kálmán Gimnázium rendhagyó, nagyszabású rendezvénnyel ünnepelte ma a magyar költészet napját.
Reggel 7 és este 7 óra között felhívásunkra Újpest vállalkozó kedvű iskolái, kis-, nagy- és még nagyobb diákjai, az ő tanáraik 12 órán keresztül szavalták a magyar irodalom szebbnél-szebb alkotásait.
Hogy ebben mi volt a különleges?
Röviden: MINDEN.
Különleges volt maga a helyszín: 
a felújítás miatt a korábbiaknál kicsit néptelenebb, de így is mindig nyüzsgő aluljáró.
Különleges volt a szavalók összetétele: 
elsős kisgyerekek, komoly gimnazisták, felnőtt emberek, 
sőt a Könyves öregdiákjai is mondtak verset.
Verset mond a Lázár Ervin Általános Iskola
Különleges volt a versek sorozata, 
mivel a szervezők semmiféle feltételt nem szabtak a versválasztáshoz, így volt alkotás, ami a nap során kétszer, háromszor is elhangozhatott, és volt, amit csak egyszer lehetett hallani.
Különleges volt a szervezők, lebonyolítók csapata: 
szerényen azt mondhatnánk: a Könyves komplett lakossága aktivizálta magát ma kora reggeltől késő estig, hogy ez a mindennél nagyobb szabású rendezvény tökéletesen sikerüljön.
Éppen ez utóbbiért álljon itt a 
KÖSZÖNET
szava minden diákunknak, aki a mai nap sikeréhez bármit is hozzátett.
Aztán álljon itt a 
KÖSZÖNET
szava minden kollégánknak, akik átsegítettek mindannyiunkat ezen napon.
Végül álljon itt a
KÖSZÖNET
szava minden egykori és mai magyar költőnek / költőért, akik ma megelevenedtek az újpesti aluljáróban.

Nem biztos, hogy szavakba lehet önteni pontosan ezt a mai napot. Mi tagadás:iszonyatosan nagy munka volt a szervezés, előkészítés, de nem volt kisebb vállalkozás a lebonyolítás sem. Talán egy-két emlékezetbe vésődött jelenet vissza tudja adni kicsit a nap hangulatát. Próbáljuk meg!
Wintermantel Zsolt polgármester úr verset olvas
Egyik visszatérő megoldandó feladatunk volt, hogy a versmondás folyamatossága ne szakadjon meg, vagyis legyenek kéznél beugró versmondók a Könyvesből. Természetesen gondoltunk erre, volt minden órára beosztott különítményünk. Ám eljött a pillanat, amikor ők is kevésnek bizonyultak. Mit lehet ilyenkor tenni? Nos a legegyszerűbb elkiáltani magadat a folyosón, hogy "Van valakinek kedve kimenni az aluljáróba verset olvasni?" Ez mindig bejött.
Az egyik pillanatban aztán két különítményes versmondónk szépen visszaballagott a gimibe. Nagyon megörültünk nekik: de jó, végre vannak kint elegen, őket biztosan pihenni küldték. Nos nem egészen. Visszajöttek fizika dolgozatot írni, utána szépen leballagtak megint az aluljáróba, és ott folytatták, ahol abbahagyták.
Bájos és üde színfoltja volt ennek a napnak a sok kisiskolás, hiszen elsős és másodikos gyerekeket ritkán látni a Könyvesben. Nagyon szeretni való volt, ahogy a szervező nagy diákok azon drukkoltak: még ők legyenek ügyeletben, amikor a "kicsik" megérkeznek.
Megjöttek és tündériek voltak. Különösen az egyik kisfiú, aki a versmondás után megkapva a perecét tágra nyílt szemekkel mondta a kísérő tanár néninek: "Ez a perec nagyobb mint a fejem!" Majd kényelmesen letelepedett egy székre, és megette a percét azzal a mélységes komolysággal, amivel csak egy 6-7 éves kisgyerek tud táplálkozni.
Az aluljáróban csak a nap végén jutottam le, de így is volt, ami nagyon megragadt az emlékeimben: például a haza felé siető emberek, akik megálltak egy vagy két vers erejéig, de volt, aki majd egy órán át támasztotta az egyik oszlopot s jól láthatóan teljesen átadta magát a versek világának.
Nagyon jó volt látni, ahogy a kitett versidézeteket magukkal vitték az arra járók, vagy ahogy a plakátunkat látva egymásnak mondogatták: "Tényleg! Ma van a költészet napja."
Ám számomra legemlékezetesebb az utolsó másfél-két óra marad. Lent az aluljáróban ekkor már csak a Könyves szavalói voltak, eredetileg 30 fő ugyanennyi verssel. Ám ez kevésnek bizonyult a kétórányi idő kitöltésére. Gyorsan végigkérdeztük a gyerekeket: ki tudna még másik verset is olvasni / mondani. Több mint 40 alkotást tettünk hozzá együtt, és amikor 7 óra előtt két perccel Szepesváry László igazgató úr a mikrofonhoz lépett, hogy elköszönjön és elmondja a nap utolsó versét, a srácokon látszott: volna még mondanivalójuk.
És ez felemelő pillanat volt.
Verset mond a Könyves 10. A osztálya
Minden résztvevőnek és szervezőnek őszintén mondom:
nagyot alkottunk.
Megtettük, ami a dolgunk és a célunk volt:
értéket, örömöt, ünnepet vittünk az emberek közé, 
s hogy ez számunkra is ünnep és érték volt, az a mi örömünk.
Megértettük és beteljesítettük Kányádi Sándor sokat idézett szavait:
"A vers az, amit mondani kell."
Mondtuk.
Rendületlenül.
(A bejegyzésben szereplő fotókat Szabó Richárd, 10. C osztályos diákunk készítette.)