2014. január 27., hétfő

Kazinczy-verseny a Könyvesben



Figyelem!
http://holmi.nagykar.hu/files/106/Kazinczy.00.%20Kazinczy%20Ferenc_sm.jpg
 Kazinczy-verseny
  
Ebben a tanévben is megrendezzük az
országos vetélkedő iskolai fordulóját.

A 7. és 8. osztályosok számára 2014. február 7-én (pénteken).
Helyszín: 1. emelet 16-os terem
Időpont: 14 30

A 9-12. évfolyamosok számára
2014. február 14-én (pénteken).
Helyszín: díszterem
Időpont: 14 30

Az izgalmas eseményre mindenki a saját magyartanáránál jelentkezzen!

 Azok kedvéért, akik még nem vettek részt ilyenen, elmondjuk, hogy a verseny két szöveg értő, pontos felolvasásából áll. Az első szöveget mindenki maga választja és hozza magával, a másodikat mi adjuk (mindenkinek ugyanazt). A magad választotta szövegnek prózának kell lennie, nem lehet fordítás, nem szerepelhet benne párbeszéd és 20-22 soránál nem lehet hosszabb. Ha kiválasztottad, mit szeretnél olvasni, mindenképpen mutasd meg magyartanárodnak.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!!!!!!!

A humán munkaközösség

2014. január 22., szerda

A magyar kultúra napján

 A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát.
  
http://www.infomovar.hu/external/uploaded_images/4f1c5a220b560.jpg

 A vers szövege először 1828-ban, a Kisfaludy Károly által szerkesztett Auróra című folyóiratban jelent meg nyomtatásban.
A nyilvánosság előtt először 1832-ben, a Pesti Casino első felolvasó délutánján hangzott el  Kölcsey Hymnusa  a frissen alakult olvasótársaságban, Bártfay László előadásában.

Az első olvasás múlt pénteken történt, 's én valék a' szerencsés első olvashatni – a' Te Hymnusodat: Áld meg Isten a' Magyart etc. etc – Nem arra értve, hogy én olvastam, de megnyittathatott e az olvasás méltóbban? Barátom, bizonyos ünnepiséget ada, legalább adhata e' darab a' megnyíló intézetnek.”  (Idézet Bártfay László leveléből, 1832. február 15.)

A Himnusz megzenésítésére 1844-ben írtak ki pályázatot. A győztes művet még abban az évben július 2-án bemutatták a Nemzeti Színházban. A bemutató után a Honderű című lap így írt az esemény kapcsán:
„...Most csak az van hátra, hogy Erkelünk' gyönyörű hymnusát többször adassék alkalom hallani, megismerni, megtanulni, annak jelessége kezeskedik, hogy az nem sokára a legnagyobb népszerűséget vivandja ki magának, s valódi magyar néphymnussá válandik...”
(Forrás: itt.)

2014. január 20., hétfő

Mert olvasni is jó...

Mi tehet az ember, ha 12 éves, egy montanai farmon él a családjával, de Isten adta tehetsége van arra, hogy a világot térképekben, grafikonokban és folyamatábrákban adja vissza? Mi tehet akkor, ha tudtán kívül felterjesztik egy ösztöndíjra, amit el is nyer, de senki sem tudja róla az ösztöndíj adományozók közül, hogy mindössze 12 éves?
T. S. Spivet nem hétköznapi gyerek. Így erre a váratlan helyzetre is váratlanul reagál: útnak indul vasúton potyautasként, hogy Washingtonba jusson, átvegye díját és előadást tartson a világ legokosabb embereinek. Reif Larsen könyvében kaland kalandot követ, miközben a prózai szöveget lépten-nyomon megszakítják T. S. illusztrációi. Az olvasó pedig egyre jobban elbizonytalanodik abban, voltaképpen mi is ebben a regényben a szöveg? Mennyire gyerek T. S.? Lerajzolható-e bármilyen érzelem egy térképben vagy egy grafikonban? Ám mielőtt végleg elbizonytalanodnánk, lassan kiderül: ez az utazás is azok közé tartozik, amikor az embernek nagyon messze kell mennie otthonról, hogy végül hazaérjen.
A T. S. Spivet különleges utazása nem könnyű olvasmány. Bele kell helyezkedni egy különleges elme különleges gondolkodásába, el kell fogadni T. S. váratlan és nem ritkán meglepő reakcióit, a fantasztikus vagy adott esetben egyenesen hihetetlen kalandok sorát, s mindeközben nem szabad elfelejteni, hogy a főhős egy gyerek. A regény vége valódi katarzist jelent, de a kíváncsiság is megmarad: mi történt a későbbiekben?
A T. S. Spivet különleges utazásából 2013-ban film is készült. Nem láttam még, csak az előzetest, abból pedig az derült ki számomra, hogy bár a szinkron szövegéhez kétségtelenül a könyvet használták, a regény néhány nagyon alapvető elemét megváltoztatták. A kettő tehát egy cím alatt két alapvetően eltérő alkotás.
A T. S. Spivet különleges utazása szép és élvezetes szellemi kihívás, egy valódi utazás az olvasónak is. Szívből ajánlom minden olvasni szeretőnek! 
http://ekultura.hu/cikkek_kepei/nagy/11503.jpg

A regény angol nyelvű eredeti kiadásához tartozik egy nagyon érdekes weboldal is. Megtalálhatod itt.

2014. január 16., csütörtök

A Bolyai-díjról

1903. január 15-én a Kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetemen megemlékezést tartottak Bolyai János születésének 100. évfordulóján. Az ünnepségen jelentette be Eötvös Loránd, a Magyar Tudományos Akadémia akkori elnöke és Szily Kálmán, az MTA főtitkár Bolyai-díj megalapítását.
 A Bolyai-díj egy ötévenként odaítélt nemzetközi elismerés. Lényegében a hiányzó matematikai Nobel-díj pótlására és Bolyai emlékének fenntartására szánták. Az alapítók elgondolása a díjat az kapja, aki bárhol, bármely nyelven a legkiválóbb eredményt ért el a matematika tudomány terén az utolsó öt esztendő során. A díj odaítélésekor az díjazott egész tudományos munkásságát is figyelembe kell venni. A díj odaítélése felől - kezdeti időszakban - a Magyar Tudományos Akadémia alapította Bólyai-bizottság döntött. 
A díjjal együtt egy arany emlékérmet is átadtak, melynek előlapján a budai vár részlete, a Széchenyi lánchíd és az Akadémia épülete látható, alatta babérkoszorús keret a díjazott nevének és az adományozás évének bevésésére, valamint S.S. mesterjegy. A hátlapon felemelt jobb kezével a tudás nektárját osztogató, balját egy pajzson nyugtató nőalak, a Magyar Tudományos Akadémia Allegóriája látható. A eredeti 70 mm átmérőjű színarany érmet Körmöcbányán verték.
A Bolyai-díjat és emlékérmet első alkalommal 1905-ben, másodszor 1910-ben ítélték oda. 1905-ben Henri Poincaré francia matematikus, 1910-ben David Hilbert német matematikus voltak a díjazottak. További adományozásra az első világháború, illetve a későbbi történelmi események miatt nem került sor. Az 1990-es években vetődött fel ismét a díj újraalapításának reális lehetősége. Erre jó apropót adott, hogy a 2000-es évet az UNESCO a matematika évének nyilvánította. A feltámasztott díj 25 ezer dolláros pénzjutalma mellé az eredeti verőtövek felhasználásával készült aranyozott bronzérmet adományoznak. Utoljára 2010-ben ítélték oda, akkor Jurij Ivanovics Manyin, orosz matematikus kapta meg a Bolyai-díjat.
http://wwwold.kfki.hu/~tudtor/tallozo1/contrib1.jpg
Az eredeti Bolyai-díj

2014. január 15., szerda

színház, színházajánló



Színházba járni jó. Mert ott és akkor, a szemünk láttára születik a történet. Egyszerre lélegzünk a színészekkel, halljuk a szívük dobogását is. Henik Ibsen, norvég drámaíró darabját a Peer Gyntöt az Örkény Színházban láttam. Vajon miért állítható színpadra az 1867-ben íródott mű? Mitől van az, hogy annak ellenére ragadott magával és sodort, sodort, hogy alapvetően szövegközpontú a rendezés (Ascher Tamás)? Persze, mert jó: a történet, a rendezés, a szereplők, (Polgár Csaba, Kerekes Éva, Szandtner Anna, Csuja Imre, Bíró Kriszta, Für Anikó, Gálffy László…) jó a zene (a színpad mélyén ül a szintetizátoron játszó muzsikus, Matkó Tamás), és végre nem fakadnak dalra ok nélkül (csak hogy a fáradt nézőnek könnyebb legyen), és nem akar vicces lenni akkor, amikor nem az.  A díszlet – szinte nincs is, legmarkánsabb talán az időről időre hulló hó. Az előadás komoly, filozofikus és ezzel együtt képes meg is nevettetni (bár ez valószínűleg másodlagos).

Peer Gynt, a nagy mesélő: minden történetet úgy ad elő, mintha vele esett volna meg, kedves, szeretetreméltó csibész – és: akire nem lehet számítani, aki mindenkit cserbenhagy. Ugyanakkor Peer Gyntnek nagy tervei vannak: császár akar lenni. Végül is nem lesz. Elhagyva szülőföldjét (Norvégiát), bejárja a világot, vagyont gyűjt, majd elveszíti, és eközben keresi önmagát. És meg akarja valósítani önmagát. De valahányszor azonosulnia kellene egy eszmével, vagy önfeladóan csatlakozhatna egy közösséghez – elmenekül. Nem vállalja tetteinek következményeit soha. Nem hazug, csak kópé, csak a valóság helyett a fantáziavilágot választja, csak kisiklik a nehéz helyzetekből. Csak mindig a könnyebb utat, a kisebb ellenállást választja. Eközben pedig nem veszi észre, hogy a nagyratörő álmok megvalósítója helyett középszerű svihák maradt egész életében. Hogy elfutott akkor, amikor önmagává válhatott volna.
És végül a Gomböntő (Epres Attila) megmutatja neki, hogy életében se ilyen, se olyan nem volt. Se nem elég rossz, se nem elég kiváló nem tudott lenni. Elfecsérelte a tehetségét, elfecsérelte az életét. Ezért aztán a nagy Gomböntő beolvasztja a többiek közé, s egyszer talán majd…

Miért szólít meg ez a darab ma minket itt Magyarországon? Egyrészt, mert kicsit divat ma világgá menni, másrészt pedig, mert megint csak rólunk szól: úttévesztéseinkről, útkereséseinkről, s arról, hogy a végén szembe kell néznünk majd minden döntésünkkel, s el kell számolnunk a „Nagy Gomböntőnek” az életünkkel: mivé is formáltuk a reánk bízott tehetség által – lettünk-e elég jók?

2014. január 14., kedd

Puccini Toscája

1900. január 14-én Rómában a Teatro Constaziban mutatták be Puccini három felvonásos operáját, a Toscát. A Rómában játszódó tragikus szerelmi történt a közönségnek tetszett, a kritika azonban vegyesen fogadta. Cavaradossi, a festő és Tosca, az énekesnő történetében éppúgy szó esik árulásról és hűségről, mint szerelemről és féltékenységről, vagy zsarnokságról és szabadságról. Valószínűleg ez és természetesen a csodálatos zene az oka annak, hogy a Tosca mind máig a egyik legnépszerűbb operája Puccininek.
http://omaggiopuccini.altervista.org/_altervista_ht/Affiches/Tosca1900.jpg
Az 1900-as előadás plakátja
Az opera leghíresebb áriáit meghallgathatod az alábbi linkeken:
Ha az egész operára vagy kíváncsi, ide kattints!

2014. január 13., hétfő

A vallásszabadság napján

1568. január 13-án ért véget az Erdélyi Fejedelemségben a tordai országgyűlés, mely a világon először mondta ki a vallásszabadság elvét, mivel:
"...a hit Istennek ajándéka."

Az országgyűlés határozata négy felekezet: – a katolikus, evangélikus, református és unitárius – szabadságát és egyenjogúságát mondotta ki elsőnek a világon: államvallás nincs, az uralkodói hatalom fölötte áll az egyházinak, de nincs joga közöttük bármilyen szempontból különbséget tenni. Nem érvényesül a területi elv sem: bármely városban vagy faluban több felekezet élhet együtt, a földesúr nem avatkozhat be jobbágyai vallási hovatartozásába, a törvény szerint mindenki maga döntheti el, melyik vallást követi. Bárkinek is tilos a más felekezetűeket szidalmazni, papjait gyalázni, ellenük erőszakos cselekedetet elkövetni. 
(Forrás itt.)

„Minden helyökön az prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és az község, ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kénszerítéssel ne kénszerítse […], de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő nékie tetszik. Ezért penig senki az szuperintendensök közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa; ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől […], mert a hit Istennek ajándéka…”
(Részletek az 1568-as tordai országgyűlés határozataiból)

http://regi.magyarero.hu/uploadpic/114Torda.jpg
A tordai katolikus templom, ahol az országgyűlés határozatait kihirdették
 

2014. január 10., péntek

Egy folyó és egy mondat

"Menjünk hát, amerre az istenek jeladása és ellenségeim igazságtalansága vezérel. A kocka el van vetve.”
(Julius Caesar) 

"Kr. e. 49. január 10-én lépte át seregével a Rubicont Julius Caesar római hadvezér, az első triumvirátus egykori tagja, Gallia meghódítója. Caesar tettével megszegte a birodalom törvényeit, hiszen a folyón átkelve fegyveresen lépett Itália földjére, döntése nyomán pedig megkezdődött a polgárháború utolsó előtti szakasza. [...]
A hadvezér lépése a senatust és Pompeiust is váratlanul érte, a szélsebesen mozgó Caesar pedig villámgyorsan hatalmába kerítette Rómát, kiűzte a félszigetről egykori szövetségesét – akit állítólag az utolsó pillanatig igyekezett lebeszélni a háborúról –, majd villámgyorsan Hispániában termett, és megsemmisítette riválisa készületlen legióit. Megkezdődött a polgárháború utolsó előtti szakasza, mely során Pompeius sorsa már a Kr. e. 48-as pharszaloszi csata után megpecsételődött, három éven belül pedig az összes ellenfél vereséget szenvedett az állam megszervezésében is jeleskedő Caesar ellen.
(Forrás és további részletek itt.)

http://farm4.staticflickr.com/3150/2500658185_57bcaea6fd_o.jpg
A Rubicon ma

2014. január 8., szerda

Fotózni szerető Könyves-diákok, figyelem!

Ez a pályázati felhívást találtam, szerintem érdemes lehet megpróbálkozni vele:

Fotópályázat

A Várak, kastélyok, templomok folyóirat szerkesztősége pályázatot hirdet, amelyen kizárólag amatőr fotósok vehetnek részt. A beküldendő képek témája kötött: műemlékek digitális fényképeit várjuk (kastélyok, várak, egyéb erődítmények, romok, egyházi épületek).
Minden pályázó maximum öt egyedi, digitális fényképpel nevezhet.
A fotókat JPG formátumban lehet feltölteni weblapunkon a Fotógalériába. Ugyanott lehet szavazni is a beküldött képekre.A fotók hosszabbik oldala legalább 2000 pixel legyen, az adatállomány terjedelme pedig ne haladja meg fotónként a 2 MB-ot. Minden felvétel file-neve a pályázó által választott jelige legyen hozzá toldva a kép sorszámát (maximum 10 karakter). A kép utómunkálatai csak az eredeti vizuális élményt hangsúlyozhatják ki (színkorrekció, kontraszt, fényerő, kivágás), de nem változtathatnak annak tartalmán. Montázs, fantáziakép tehát nem pályázhat. A kép formátuma, oldalaránya kötetlen.
A fotókat kéthavonta díjazzuk az összesített szavazatok és a szakmai zsűri javaslatai alapján. A szakmai zsűri elnöke: Mánfai György fotóművész. A nyertes képeket megjelentetjük lapunkban.
A pályázaton csak regisztrált olvasóink vehetnek részt. Regisztrálni a mellékelt linkre kattintva a Fotógalériában lehet. A pályázatra nevezettek beleegyezésüket adják, hogy a beküldött fotókat folyóiratunkban és egyéb kiadványainkban a szerzők nevének feltüntetésével szabadon felhasználhassuk!
Kérjük olvassák el figyelmesen a regisztrációs lapon megjelenő pályázati feltételeket is az etikai és adatvédelmi normákkal kapcsolatban.

(Az eredeti szöveg további információkkal megtalálható itt.)

http://thechive.files.wordpress.com/2010/03/coffee-mug-2-e1267603175478.jpg?w=498&h=399
Fotóra fel!

2014. január 7., kedd

250 éve történt

"250 évvel ezelőtt, 1764. január 7-én hajnalban támadta meg a Carato alezredes vezette császári katonaság az erőszakos besorozás ellen fellázadó székelyeket Madéfalvánál. A falu ostroma során  körülbelül 200 – nagyrészt fegyvertelen – embert öltek meg. Ez volt az úgynevezett madéfalvi veszedelem, mely során nemcsak férfiak, de nők és gyermekek is a vérengzés áldozatául estek. [...]
A madéfalvi veszedelem nem maradt következmények nélkül: a következő hetekben, hónapokban több ezren keltek útra a Székelyföldről a Kárpátok túloldalán fekvő Moldvába, hogy a Török Birodalom fősége alatt megmeneküljenek a katonai szolgálattól. Ahogy a székely nyelv mondja, a kitelepülők „elcsángáltak” Erdélyből, ezért a későbbiekben csángóknak nevezték azokat az emigránsokat, akik új otthonukat végül nem Moldvában, hanem attól északabbra, Bukovina területén találták meg. Az újabb vándorlás arra vezethető vissza, hogy a ma Romániához tartozó terület 1775-től Habsburg uralom alá került, ezt követően pedig a tartomány magyar kormányzója, Hadik András gróf intézkedett a moldvai székelyek áttelepítéséről, akik – például Istensegíts, Hadikfalva és Józseffalva településeken – ma is jelentős magyar közösséget képeznek."
(További részletek és forrás itt.)

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/4/4d/Siculicidium_eml%C3%A9km%C5%B1.jpg
A mádéfalvi veszedelem emlékműve

 Az 1764-es események megnevezésére a Sicvlidivm, azaz székelygyilkosság kifejezést is használják. Az elnevezés érdekessége, hogy ha a szóban szereplő római számokat összeadjuk, akkor 1764-et kapunk, ami a mádéfalvi veszedelem éve volt.

2014. január 5., vasárnap

színház, színházajánló





Színházba járni jó. Popfesztivál 40. Volt egyszer, réges rég egy előadás a Vígszínházban: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról címmel. A szépirodalmi alapot Déry Tibor műve szolgáltatta, melynek cselekménye az 1969-es altamonti fesztiválon játszódik. Ezek az évek (a hetvenes évek eleje) a Kádár-korszak puha diktatúrájának évei voltak; ez a kultúrában a három T időszakát jelentette. Ez a színpadi adaptáció a „tűrt” kategóriájába tartozott, a politika azt hitte: inkább elrettentő lesz mindaz, amit bemutat. Nem így lett. Presser Gábor zenéje, Adamis Anna dalszövegei és a színpadi cselekmény soha nem látott sikert hozott.  Ennek az előadásnak a 40. évfordulójára született meg a Popfesztivál új feldolgozása, Eszenyi Enikő rendezésében. A különös előadásban archív felvételek (fekete-fehér!)  
idézik meg az egykori előadások hangulatát és szereplőit, akik közül a két főszereplő – Almási Éva és Tahi-Tóth László, immár fehér hajjal –  a jubileumi színrevitelben is szerepet kapott.

Miről is szól a Popfesztivál? Egy hatalmas popfesztiválról, zenéről, alkoholról és drogról. Egy férfiról és egy nőről, akik menekülnek egymás elől és egymáshoz, keresik önmagukat és a szabadságot. Nem túl bonyolult. Vagy mégis?

A Popfesztivál 40 gyönyörű főhajtás egy hajdanvolt előadás előtt.

Érdemes szülőkkel, nagybácsikkal és nagynénikkel megnézni, akik nemcsak betéve tudják az összes dalát a darabnak, de biztosan számos érdekes történetük is van a korszakról, a saját fiatalságuk találkozásairól útvesztőiről, az elvesztett és megtalált boldogságról.

(Az én véleményem pedig sajnos nem objektív: a dalok változatlanul csodásak, a többi pedig ott van a fejemben…)