2007-ben mindannyiunkat megrendített kolléganőnk, Striker Anna halála. Hiába tudtuk, hogy mi várható, nehéz volt elfogadni, beletörődni, hogy ennyi volt. Anna biológia-kémia szakos tanárnő volt, több alkalommal osztályfőnök is. Szenvedélyesen szerette és tanította tárgyait, elveihez kérlelhetetlenül ragaszkodott. Az iskolán kívüli időtöltésének nagyon fontos része volt a természetjárás, a hazai tájak ismerete, bebarangolása.
Halálakor hamar megszületett az ötlet a természettudományos munkaközösségben, hogy egy emléktúrát kellene szervezni tiszteletére, melyre a Könyves-diákok közül is szeretettel vártunk jelentkezőket. Belekezdtünk, és jó volt. Jó volt évente egyszer kicsit kiszakadni a mindennapokból, és nyugodt körülmények között, a gyerekekkel az erdőt járva, kicsit vetélkedőzve beszélgetni. Beszélgetni természetről, a természettudományokról, más tudományokról és persze Annáról. Nemcsak szép gesztus volt, de átsegített minket a legnehezebb időszakon is.
Aztán részben érthető okokból, részben a mindennapos fáradtságunkból adódóan egyszer csak nem volt több Anna-túra. Beszéltük, hogy kellene, mert szép volt, és hagyománynak tűnt megszületése pillanatában, de évekig nem történt semmi.
Idén aztán végre megembereltük magunkat, és újra megszerveztük az Anna-túrát. Mostani diákjaink és kollégáink egy része ugyan már nem ismerhette Striker Annát, de a tanáriban sokan ismertük őt, és ez elég indok is volt arra, hogy belefektessük a munkát a szervezésbe és magába a túrába.
A 2020-as Anna-túra a János-hegy és a Hűvösvölgy között egy kellemes séta keretében a mézről és a méhekről szólt, e két téma köré fonódtak a feladatok. 12 Könyves-tanár, 10 DÖK-ös diák és majdnem 50 túrázó, vetélkedő, jókedvű Könyves-diák segítségével újra megtettük, amit meg kellett: emléket állítottunk valakinek, aki közülünk való volt.
Mert ez a mi felelősségünk.
Egyrészt emlékezni, másrészt elfogadni, hogy egy általunk teremtett hagyományhoz ugyanaz a felelősség köt minket, mint a Kis herceget a rózsához.
Mert ez a mi felelősségünk.
Egyrészt emlékezni, másrészt elfogadni, hogy egy általunk teremtett hagyományhoz ugyanaz a felelősség köt minket, mint a Kis herceget a rózsához.
Nagy értéke egy közösségnek, ha tud hagyományokat teremteni, de valódi értékét egy közösségnek az mutatja meg, ha életben is tudja tartani a hagyományait. A Könyves-birodalom mindazon lakójának, aki a mai naphoz bármilyen módon is hozzájárult, sikerült megmutatnia, mi az értékes ebben a közösségben. Nagyon köszönjük mindenkinek! Szívből.
Anna-túrázók indulásra várva |
Megcsináltuk. És jövőre is meg kell csinálnunk, nemcsak Anna miatt, hanem magunk miatt is.
Hogy újra emelt fővel nézhessünk a tükörbe.
Még akkor is, ha könnyes közben a szemünk.
Hogy újra emelt fővel nézhessünk a tükörbe.
Még akkor is, ha könnyes közben a szemünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése