1582. október 4-e csütörtökre esett, másnap, pénteken október 15-e következett.
De hova lett 11 nap? Nem nagy titok: ez a 11 nap áldozatául esett a XVI. század legnagyobb naptár-reformjának, a Gergely-naptár bevezetésének.
A Gergely-naptár ma a legelterjedtebb típusú naptár a Földön. Az új rendszert Aloysius Lilius
olasz orvos, csillagász dolgozta ki, amit egy erre a célra felállított
pápai bizottság vizsgált felül és hagyott jóvá, s miután a tervezetet a
pápa megküldte valamennyi európai uralkodónak és egyháznak véleményezés
végett, a beérkezett javaslatok alapján Christophorus Clavius, német származású jezsuita matematikus, csillagász öntötte végleges formába.
"A Gergely-naptár
ma már gyakorlatilag kinőtt az európai kultúrkörből, így aztán sokan nem csak
arról feledkeztek el, hogy az 1582. évi reform elsősorban a keresztények között
számított fontosnak, hanem arról is, hogy elterjedése több évszázados folyamat
volt. XIII. Gergely pápa bullája ugyanis éppen egy olyan korban született,
amikor Európa az oszmánok térhódítása mellett a kibontakozó reformáció, a
kontinensen dúló vallásháborúk miatt is számos részre szakadt. A Gergely-naptár
bevezetése tehát lényegében nem tudományos, hanem ideológiai kérdés volt, így
az Inter gravissimas bulla azonnali végrehajtására csak Itáliában,
Lengyelországban és Portugáliában került sor. Ezeken a területeken 1582.
október 4-ét valóban 15-e követte. 1585-ben aztán a Német-Római Birodalom több
tartománya is áttért az új kalendáriumra, majd 1587-ben Magyarország, 1610-ben
pedig a lutheránus Poroszország is elfogadta a Gergely-naptárat. A 18. század
második felében a nyugati keresztény államok túlnyomó többsége már XIII.
Gergely bullája szerint számolta a napok múlását, a 19. században pedig a
nemzeti öntudatra ébredő balkáni nemzetek is felzárkóztak Európához. A modern
kor hajnalán a Gergely-naptár már nem a kereszténység, hanem a nyugati kultúra,
a civilizáltság szimbólumának számított, így aztán 1918-ban – majd egy szovjet
forradalmi kísérlet bukása után 1940-ben – Oroszországban is feladták a
Julián-naptárat, idővel pedig a világ legtöbb országa bevezette a mára
szabvánnyá vált időszámítási rendszert. [...]
„Így eltávolítjuk és eltöröljük a régi kalendáriumot, és azt kívánjuk,
hogy az Egyház összes pátriárkája, prímása, érseke, püspöke, apátja és más
vezetője a napi liturgiához és az ünnepek megtartásához a martirológiához
igazított új naptárt léptesse hatályba templomában, monostorában, konventjében,
parancsnokságában, seregében vagy egyházmegyéjében, és minden más paphoz,
klerikushoz, mindkét nemből származó világihoz, egyházihoz és az összes
keresztény katonához hasonlóan ezt az egy kalendáriumot használja, mely tíz nap
eltávolítása után, 1582 októberében lép életbe.” (Részlet az Inter gravissimas kezdetű bullából) (Forrás: Tarján M. Tamás itt.)
Egy érdekesség a naptár magyarországi bevezetésével kapcsolatban: Pécsett
a szlávok és a ferencesek támogatták az új naptár bevezetését, viszont a
magyar katolikusok, görög ortodoxok és a protestánsok ellenezték.
1613-ban Vásárhelyi Gergely
a pápától kért engedélyt, hogy a városban a régi naptár (is) használatban maradjon. A pápa megadta a kért beleegyezést. A város szlávjai viszont az új naptárt használták, így az
ünnepeket kétszer tartották meg a városban. A fennmaradt iratok szerint
még az 1640-es években is a régi naptárt használták Pécsett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése