Színház
– másként.
Kerekasztal
és Stúdió K. Képzett színészek és drámapedagógusok. A cél: a művészet, ezúttal
a színház segítségével meglátni a világot körülöttünk, magunkat, és mindazt,
ami összeköt vagy aktuálisan elválaszt.
„Mirka: Ennyi? Csak ennyi? Ki az apám? Hol az
apám? Ki vagy te? Mondjál már valamit! Kik ezek? Ki vagyok én?”
„Az megvan, amikor a filmekben azt
mondják, „akkor már tudtam, mit fogok csinálni”? Na, akkor tényleg tudtam.
Összeszedtem, ami kell, kimásztam az ablakon, és mentem.”
Problémafelvető
előadás és beszélgetés, melynek középpontjában a kommunikáció áll: képesek
vagyunk-e kérdéseket feltenni, jó kérdéseket, jó pillanatban, annak, aki tudja
a választ, és annak, aki el is mondja nekünk. Egyáltalán vannak-e válaszok? És
kitől kell megkapnunk őket? Vagy csak kérdeznünk kell? Hogy magunk rakjuk össze
a válaszokat? De vajon tudunk-e? Merünk-e?
A
Társulat fantasztikus profizmussal irányította a mai délelőttöt. Azt hiszem,
nagyon nehéz lehet 33 tizenévest szinte észrevétlen elvezetni a színházon át a
saját világukba. Gondolkodásra, megnyilvánulása, véleményalkotásra késztetni őket.
„Elmesélt és elhallgatott
történetekről, a képzelet és az igazság valóságtartalmáról, nyitott és zárt
kapukról…”
Hét
elkötelezett ember beszélt, beszélgetett, zenélt, játszott, átlényegült azért,
hogy a
9. cések egy kicsit könnyebben eligazodjanak ebben a pillanatnyilag néha
nagyon zűrösnek tűnő világban.
Köszönjük. Maradandó élmény volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése