A forradalom ünnepe a Könyvesben

"Szomorú utazásra hívunk benneteket..."

„A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia – s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat.”

(Albert Camus)

Az 1956. október 23-án kitört magyar forradalom emlékét idén a Könyvesben 

a DÖK csapata idézte fel a mai fiataloknak.

Ha a DÖK és a Könyves-diákok, 

akkor minden adott valami újszerűre, ilyen-még-soha-nem-voltra.

Így történt most is: a diákönkormányzat műsora egy különleges film volt, amelyben 

megpróbálták elképzelni, hogyan közvetítené ma egy független rádióadó 

annak az októberi keddnek az eseményeit.

Felkeresték a forradalom ikonikus helyszíneit, 

s a most rögzített képeket egykori filmbejátszásokkal összevágva 

próbálták érzékeltetni, hogyan is zajlottak az események.

Megható és nagyon szép visszaemlékezés kerekedett ebből a nem mindennapi ötletből.

A Könyves épülete, ami az újpesti események egyik központja volt, 

természetesen többször is felbukkant a filmben.

Minden Könyves-lakó ismeri a szétlőtt zongora, vagy a kirobbantott tanári képét,

ezek mégis újra és újra elemi erővel hatnak, főleg ha a következő képen a mai,

szép épület előtt ott áll az énekkar, és "Ha én rózsa volnék"-ot énekel. Csodálatosan.

Méltó megemlékezés volt, s talán egy kicsit érthetőbbé is tette 

még a legkisebb Könyves-lakóknak is, 

mi az, amire mindig emlékezni kell október 23-án.

Márai így fogalmazta meg:

"[...] Nem érti ezt az a sok ember,

Mi áradt itt meg, mint a tenger?

Miért remegtek világrendek?

Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.

De most sokan kérdik: mi történt?

Ki tett itt csontból, húsból törvényt?

És kérdik, egyre többen kérdik,

Hebegve, mert végképp nem értik –

Ők, akik örökségbe kapták –:

Ilyen nagy dolog a Szabadság? [...]

Igen, ilyen nagy.

Köszönjük.

(A DÖK ünnepi filmje megtekinthető itt, az alkotók engedélyével közölt linken.)