Egy nem mindennapi évfolyam nem mindennapi érettségijéről

Aligha mond az ember újat azzal, hogy a 2020. évi érettségire mindig emlékezni fogunk. Mert ilyen még soha nem volt. (Reméljük, nem is lesz.)

Általában 2-3-4 döglesztően meleg nap után, ami alatt végighallgattunk több mint 100 feleletet, ott szoktunk állni mi tanárok a vizsgateremben, szemben a frissen érettekkel, és büszkén hallgatjuk a szebbnél szebb eredményeket, látjuk a gyerekek és szülők arcán az örömöt, hogy egyrészt vége, másrészt, sikerült!

Idén mindez csak részben valósult meg.

A döglesztő meleg például most sem okozott csalódást, jött, hogy lássa az idén érettségiző Könyves-diákokat. Ott voltunk mi, tanárok, ott voltak a diákok, de más volt ez az élmény. Hiányzott az a 2-3-4 napnyi izgalom, bár kétségtelenül sokkal gyorsabban zajlottak így az események.

De azért mégis igazi volt: igazi volt, mert szép volt, mert megható volt, és mert nagyon szép eredmények születtek. 

De a legjobb mégsem ez volt. Hanem az a pillanat, amikor az ember bemegy az osztályterembe, ami 3 hónapja elhagyatottan áll, és ott látja Őket, az osztályt gyönyörűen felöltözve, ahogy ülnek a helyükön és úgy dumálnak egymással, mintha nem március 13-án ültek volna utoljára így együtt. 

És akkor az ember tudna bőgni. 

Mert tudod, hogy most látod őket így utoljára, mert meghatóan szépek és boldogok.

Szóval tudnál bőgni, de nem teszed. Egyrészt mert nem akarod elrontani a hangulatot, másrészt mert még hátra van a bizonyítványosztás, harmadrészt, mert már bőgtél ezen eleget és fogsz is. Majd... De most csak büszke vagy, rettentően büszke, hogy ezek között a nem mindennapi körülmények között mit ki nem tudtak hozni magukból ezek a gyerekek. A gyerekeink. Ez a több mint 120 Könyves-diák.

A négy végzős osztály osztályfőnökei nevében szeretnék köszönetet mondani valamennyi kollégánknak, akik az elmúlt 4 / 6 év során elképesztő munkát tettek ebbe a négy osztályba, akik a karantén váratlan helyzetében is tudták tartani a lelket a néha elbizonytalanodó, esetleg egyenesen kétségbeeső gyerekeinkbe, a kollégáknak, akik közül nem egy a nap bármely időszakában akárhány gyerekkel "leült" a discordon még egy kicsit ismételni, vagy egyszerűen csak beszélgetni, hogy túlélhessék ezt az embert próbáló időszakot. És a gyerekek meghálálták, elég csak megnézni az eredményeket.

Könyves Kálmán birodalma ismét jelesre vizsgázott: 

tanár és diák egyaránt.

A végzős ofők nevében

Pusztai Ágnes

az egykori 12. C osztályfőnöke

A 12. C-sek egy része, akiket még idejében elkaptunk egy fotózásra

A 12. D a bizonyítványosztáson

A 12. A hölgyei (részben)...

... és a 12. A-ból a fiúk (szintén részben)

(Amint sikerül a 12. B-ről is fotókat szereznünk, azonnal pótoljuk a hiányukat...)