A Hauslabjochi ember vagy közismertebb nevén Ötzi, a jégember egy kb. 5300 éves gleccsermúmia a kora rézkor idejéből, amit 1991. szeptember 19-én Olaszország és Ausztria határán, az Ötz-völgyi-Alpokban, Hauslaubjoch közelében, 3210 méter magasan találtak meg. Ötzi vadászott, és nagy valószínűséggel nem volt pásztor. Genetikai anyagának elemzésekor új
felfedezéseket tettek a kutatók: a jégbe fagyott ember hajlamos volt a
szív- és érrendszeri betegségekre, a kullancsok által terjesztett
Lyme-kórban szenvedett és tejcukorérzékeny is volt.
A kb. 45 éves, 158 centiméter magas férfi holtteste szinte teljesen
érintetlenül megmaradt. Feltételezik, hogy eredetileg magasabb lehetett,
mert a test a fagy hatására összezsugorodik. A vadász 50 kilogrammos
testsúlya a maga korában átlagosnak számított.
Azt, hogy Ötzit nem sokkal halála előtt megtámadták, bizonyítják a
bal karján és a kezein talált vágások és más emberek vérnyomai ruházatán
és tőrén. A szénizotópos kormeghatározás alapján Ötzi Kr. e. 3252-ben (±102 év) halt meg. Halála előtt Ötzi nagy biztonságban érezhette magát, nagy pihenőt
tartott és kiadósan evett. Az elfogyasztott ennivalóban talált virágpor azt bizonyította, hogy Ötzi különböző vegetációs zónákban tartózkodott: először a fahatár körül tartózkodott – akkoriban ez körülbelül 2400 méter magasan volt (ma 1800–2100 méter) – majd leereszkedett a Schnals vagy az Etsch völgyébe, és halála előtt kb. 6 órával onnan indult ismét felfelé, Tisenjoch
felé. Bizonyosnak látszik, hogy konfliktusba keveredett, és vagy a harcban esett el, vagy egyre magasabbra
menekülve egy sziklamélyedésbe húzódott, ahol hirtelen hóvihar lepte
meg, majd a szikla fölötti gleccserfolyam évezredekre betemette.
![]() |
Ötzi a gleccserben 1991-ben |
![]() |
Ötzi rekonstruált figurája |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése