Egy görög Toledóból

Amikor az ember olyan kiállításra megy, amit nagyon várt, két dolog történhet: vagy csalódik (mint a Bosch-kiállításon), vagy nem (mint a Rembrandton). Volt bennem egy kis izgalom a Szépművészeti Múzeum El Greco kiállítása felé menet: vajon ma melyik történik meg: a csalódás vagy az öröm? Szerencsére a második.

A Szépművészeti Múzeum nagyszabású kiállítása pontosan azt adja, amit ígér: El Grecot magát. A teljes képet. A már ismert kiállítótérben (ahol korábban a Bosch-kiállítás is volt) kényelmesen sétálgatva kísérheted végig a krétai ikonfestő életútját és művészi fejlődését a bizánci ikonográfiától az olasz reneszánsz felfedezésén át egészen a barokk kezdetéig. A rendkívül informatív, de nem túltengő kísérő szövegek pont annyit tesznek hozzá a képekhez, amennyit kell: egy kis kiegészítést, valami fontos szimbólum kiemelését, magyarázatát, vagy egy kis érdekességet. (Például megtudhatjuk, ki volt az a világhírű itáliai művész, akiről El Greco azt mondta: kiváló szobrász és építész, de festőnek pocsék. Meglepő lesz.)

A kiállítás legnagyobb értéke többek között az, hogy a képeknek tényleg a 90 %-a El Greco műve és nem a követőié, vagy másolóié. Amiket nem ő készített, azoknak pedig teljesen indokolt az ottléte, és sok érdekességet megtudhatunk általuk a toledói mesterről és életművéről. Olyan különlegességet is láthatunk, ami eddig még soha el nem hagyta azt a kolostort, ahova eredetileg szánták, most mégis itt van a társaival együtt (a Santo Domingo el Antiguo-kolostorból kölcsönzött, Krisztus feltámadása című oltárkép).

Sok megható eleme van a kiállításnak. Számomra nagyon kedves gondolat volt a képek között sétálva, arra gondolni, hogy a Szépművészeti saját tulajdonában lévő képek (amelyek persze fontos elemei ennek a kiállításnak is) ismét együtt lehetnek "testvéreikkel", ahogy annak idején talán a toledói műhelyben is együtt voltak.

Szent Bertalan apostol (töredék) a Szépművészeti Múzeum tulajdona

Elgondolkodtató volt időrendben végig haladva a képek között, látni a művészi alakulást és elérkezni az utolsó korszakhoz, megismerni a befelé forduló, a kortársak számára érthetetlennek tűnő tematikájú és figuravilágban gondolkodó El Grecot, és nézni ennek a korszaknak a festményeit, melyek számunkra már egyáltalán nem tűnnek bizarrnak. Egyszerűen csak csodálatosak (mint például a Laokoon című kép).

Mindenkinek vannak kedves / kedvenc képei, de egy ekkora lélegzetvételű kiállítás mindig hoz meglepetéseket. Én is megtaláltam a régi ismerősöket (pl. Bűnbánó Magdolnát), de mégis két, eddig számomra ismertelen kép maradt meg legjobban az emlékezetemben. 

Az egyik El Greco sokszor feldolgozott témájához, az Assisi Szent Ferencet ábrázoló képek egyikéhez kapcsolódó élmény: a képen Szent Ferenc és Leó testvér elmélkedik a halálról (ez is a kép címe). A jellegzetesen nyújtott, hosszú arcú és hosszú kezű figurák szürke, majdnem barna ruhában vannak, szinte beleolvasnak a háttérbe. Hirtelen azon kapod magadat, hogy nem őket nézed, hanem a kép legszínesebb elemét: a koponyát, amit Ferenc a kezében tart. Hiába nézel a kép egy másik pontjára, a szemed nem adja meg magát, újra és újra a koponyára téved. És akkor egyszerre úgy érzed, nem a két szerzetes elmélkedik a halálon, hanem El Greco, és ahogy ő tette egykor, most te teszed ugyanazt. Időkön átívelő érzés.

A másik kép a sok, egymás mellett szereplő portré közül válik ki. Először csak azt gondolod magadban, milyen szép a férfi, akit látsz. Látod a kezében a palettát és az ecsetet, és sejted már, kit nézel. A leírás aztán segít: tényleg őt látod, Jorge Manuel Theotokopuloszt, El Greco egyetlen fiát, aki apja nyomdokaiba lépve maga is festő lett, s nem egy képen együtt is dolgoztak. Miért megható a kép? Mert nem lehet benne nem látni a büszke apát, aki megmutatja a világnak az ő szép, tehetséges nagy fiát. Minden ecsetvonásából árad az üzenet: nézzétek, ő az én fiam.

Kihagyhatatlan, varázslatos kiállítás. Igaz, én elfogult vagyok: El Greco az abszolút kedvencem. Eddig is az volt és marad is.

Ha valakinek van kedve megismerkedni a Krétától messze szakadt görög festményeivel, 2023. február 19-ig teheti meg a Szépművészeti Múzeumban. 

Jegyet lehet elővételben is váltani online, akkor soron kívül lehet bejutni. 

Ha valaki kedvezményes jegyet szeretne, akkor sorba kell állni, de ha nyitásra odamegy, hamar bejuthat. 

A bevihető táska mérete korlátozott, hátizsákot semekkorát sem engednek bevinni. 

Úgy érdemes öltözni, hogy a kiállítótér nagy részében kellemes meleg van, de az utolsó 3 teremben sokkal hidegebb van, mint korábban. Megéri kitartani, már csak azért is, mert a kiállítás végén van egy kis filmvetítés, amelynek során megelevenedik a toledói műhely izgalmas világa, és kapunk egy kis animációs segítséget a látott kompozíciókkal kapcsolatban is.

További információk itt: Szépművészeti-El Greco