170 éve Debrecenben...

1849.április 14-én a Debrecenben ülésező országgyűlés kimondta 

a Habsburg-Lotharingiai ház trónfosztását, 

majd 5 nappal később ezt a 

Függetlenségi Nyilatkozat megerősítette.

"Az 1849. április 14-i ülés határozatait az öt nappal később kiadott Függetlenségi Nyilatkozat összegezte, mely a nemzet múltbeli és 1848-49. évi sérelmeire hivatkozva megfosztotta a Habsburgokat a magyar királyi jogoktól, és kikiáltotta hazánk függetlenségét. A négy cikkelyből álló deklarációban az országgyűlés kinyilvánította Magyarország baráti szándékát a szomszédos népek felé, az államforma kérdésében pedig a döntést a császári dinasztia ellen kivívott győzelem utáni időkre halasztotta; ezt Kossuth Lajos kormányzó-elnöki titulusa is kifejezte, hiszen az egyszerre utalt a monarchikus és a köztársasági berendezkedésre."

(Forrás: Rubikon itt.)

Kossuth kormányzóvá választása korabeli metszeten

"Mi, a magyar álladalmat törvényesen képviselő nemzetgyülés, midőn jelen ünnepélyes nyilatkozatunk által, Magyarországot elidegenithetlen természetes jogaiba visszahelyezve minden hozzá tartozó részekkel és tartományokkal egyetemben, az önálló független európai státusok sorába igtatjuk s a hitszegő Habsburg-Lothringeni házat Isten és világ előtt trónvesztettnek nyilatkoztatjuk: erkölcsi kötelességünknek ismerjük ezen elhatározásunk indokait nyilvánitani, miszerint tudva legyen az egész mívelt világ előtt, hogy e lépésre a halálig üldözött magyar nemzetet nem tulzott elbizakodás s nem forradalmi viszketeg, hanem a türelem végső kimerültsége s az önfenntartás kénytelensége vezeté.

Háromszáz esztendeje mult, hogy a magyar nemzet szabad választás által az osztrák házat, kétoldalú kötések alapján, a királyi székbe emelé.

És e három század nem egyéb, mint a folytonos szenvedés három százada.

Isten ez országot a jólét és boldogság minden elemeivel megáldotta. Közel 6000 négyszegmértföldnyi területe sokszerü bőségben van elárasztva a felvirágzás forrásaival, tizenöt milliónyi népe kebelében hordja az ifju erőt s fogékonyságot, hogy Európa keletén a népszabadságnak és civilisationak hatalmas tényezője s Európa békéjének mint hajdan őre volt, ugy jövendőben biztositója legyen.

Soha egy dynastiának háladatosabb feladat nem jutott az Isteni gondviseléstől, mint jutott a Habsburg-Lothringeni háznak Magyarországon.

Elég volt volna nem akadályoznia természetes kifejlődését, s most Magyarország a legvirágzóbb országok között állana.

Az ún, Kossuth-szék

Elég volt volna nem irigyelnie a mérsékelt alkotmányos szabadságot, mellyet e nemzet egy ezredév viszontagságai között féltékenyen megőrizgetett s királyai iránt a példátlan hűség kegyeletével azonosított - s a Habsburg-Lothringeni ház a magyar nemzetben trónusának rendithetetlen támaszát még sok időig feltalálhatá.

De ezen dynastia, melly egy uralkodót sem mutathat fel, ki népei szabadságában kereste volna erejét és dicsőségét, a magyar nemzet irányában firól fira a hitszegés politicáját követé, s vagy nyilt erőszakkal azon dolgozott, hogy az országot törvényes önállásától s alkotmányos szabadságától megfosztva, a már előbb minden szabadságból kivetkőztetett császári tartományaival egy közös szolgaságba összeolvassza; vagy ha e részben a nemzet törhetlen vigyázata által magát gátolvá érezte, minden igyekezetét oda forditá, hogy Magyarország erejében elzsibbasztvá, kifejlődésében feltartóztatva, a császári tartományoknak gyarmatúl szolgáljon, miszerint azok Magyarországból s annak rovására minél több hasznot húzhassanak s e haszon által képessé tétessenek azon terhek elviselésére, mellyekkel rájok, az alkotmányaiktól megfosztottakra a pazar gazdálkodású császári uralkodás akadály nélkül nehezedett, s nehezedett nem alattvalóinak érdekében, hanem a korlátlan uralkodás Európa-szerte terjesztésének, s a népek szabadsága elnyomásának érdekében. [...]."

(Részlet a Függetlenségi Nyilatkozatból)

(Forrás itt.)