Költészet napja 2019

József Attila születésének 114. évfordulóján, 

mint ahogy immár több mint 20 esztendeje minden évben, 

idén is megünnepeltük a magyar költészet napját a Könyvesben.

Ha eddig rendhagyónak neveztük a sok-sok együtt szavaló diákot és tanárt, akkor nem könnyű megtalálni a megfelelő kifejezést a mai alkalom méltatására.

Még esetleg a rendhagyóan rendhagyó kifejezés 

közelítené meg legjobban a valóságot.

 Talán még soha nem látott számú diák és tanár zsúfolódott ma össze a díszteremben, hogy soha nem látott létszámú tanár- és diákfellépőt hallgasson meg, 

Volt érdeklődés

soha még nem látott formában megemlékezni eme jeles napról.

Máskor is énekeltek, zenéltek már verseket ezen a napon fellépők. De idén csak zenéltek és énekeltek. Olyan volt, mint egy versmondóünnep és egy tavaszi koncert házassága. Méghozzá egy igen jól sikerült házasság.

Fantasztikus volt ez a kavalkád! Különböző nyelveken, különböző témákban követték egymást a produkciók. Láthattunk volt Könyves-diákokat, mostani tanárokat mostani diákokkal, vállalkozó kedvű szólistákat és szabadidő-szervezőt, matekfatosokat matektanárostul, a Kisbetűs Ünnepek nevű zenekar ősbemutatóját egy saját szerzeménnyel és persze a Könyves fantasztikus énekkarát.

A francia tagozat: Dömök Kata és Tóth Marina tanárnő

Pontosan annyira volt sokszínű, mint Könyves Kálmán birodalma a hétköznapokban is.

Pontosan annyira volt lehengerlő, mint minden olyan alkalom, amikor kiderül: mennyi tehetség, jókedv, munkabírás és szeretet van a társaságban, amit úgy hívunk: 

ők, akik a Könyveshez tartoznak.

Pontosan annyira volt megható, mint minden olyan rendezvényünk, amit a puszta ötlet hív életre, amibe sokan sok időt és munkát tesznek bele csak azért, hogy megmutassák, mire is képesek, és közben elszórakoztassák a többieket.

Szép volt, és felemelő, és megható, és szívet melengető, és méltó... abszolút méltó a naphoz.

Olyan jó ilyenkor ott ülni, és átélni újra meg újra ugyanazt az élményt:

a világnak tényleg két része van:

Ha az énekkarban
ilyen mosollyal énekel valaki,
azért az jelent valamit, nem?

vagyunk mi, a szerencsések, 

akik tudjuk, milyen a Könyvesben élni, 

ide tartozni, 

mindig valami fantasztikusnak a része lenni,

és van a többi szerencsétlen.

Minden szervezőnek, előkészítőnek, résztvevőnek, 

szereplőnek köszönjük. 

Felejthetetlen élmény volt.

Röviden:

SZENZÁCIÓSAK VAGYTOK VALAMENNYIEN!

Külön köszönet P. Szabó Melinda tanárnőnek 

az ötletért és a szervezésért. 

Üzenjük: Jöhet a következő!

(Az eseményen készült további fotókat megtalálod, ha ide kattintasz.)