Kilencvenéves korában meghalt Andrzej
Wajda lengyel filmrendező, forgatókönyv
író, színházi rendező. Az Oscar-díjas művész vasárnap este hunyt el
Varsóban.
A lengyel történelem fáradhatatlan krónikásaként számon
tartott rendező Suwalkiban született 1926. március 6-án. Katonatiszt apját a
második világháborúban, 1940-ben végezték ki a szovjetek Katynban. Az
árván maradt fiú dolgozott munkásként, segédkezett templomok kifestésében,
1942-től harcolt a nácik ellen.
A háború után festészetet tanult a krakkói képzőművészeti
akadémián, 1952-ben a lódzi filmfőiskolán szerzett rendezői diplomát.
A lengyel iskola, vagy más néven a lengyel
új hullám elindítója. Nemzetközi hírnevet háborús trilógiaként emlegetett
alkotásai hozták meg. Első darabja az 1954-es A mi nemzedékünk elsősorban
hangvételében és formanyelvében hozott újat. Az 1957-es Csatorna
világszerte ismertté tette nevét és a cannes-i filmfesztiválon elnyerte a zsűri
különdíját. A háborús trilógia harmadik része a Jerzy Andrzejewski regénye
alapján készült Hamu és gyémánt (1958). A főszerepet játszó Zbigniew
Cybulski a háború utáni lengyel nemzedék hőse lett, afféle kelet-európai James
Dean mítosza szövődött alakja köré.
„Annyira megindított a film, olyan mély hatást gyakorolt
rám, hogy egy hommage-zsal tisztelegtem előtte az Aljas utcák-ban.
Harvey Keitelnek hasonló napszemüveget adtam, mint amilyet Zbigniew viselt” –
mondta Martin Scorsese.
Zbigniew Cybulski |
Harvey Keitel |
A történelmi múlt feldolgozása
mellett hazája irodalmi műveihez is biztos kézzel nyúlt Wajda. A hetvenes
éveket egy Jarosław Iwaszkiewicz-elbeszélés, a Nyírfaliget megfilmesítésével
kezdte, majd pedig a Lengyelországban népszerű író egy másik elbeszélésének,
A wilkói kisaszonyok-nak az adaptálásával zárta.
A kettő között filmre vitte
Stanisław Wyspiański színdarabját, a lengyel társadalmat szatirikusan ábrázoló A
menyegző-t, illetve megrendezte a łódzi textilgyárak világában
játszódó, a modern, kapitalista Lengyelország megszületéséről szóló Az
ígéret földjé-t, amely a Nobel-díjas Władysław Reymont azonos című
regényén alapult.
Wajda több filmje is nyíltan kritizálta a szocializmust: az
1977-es A márványember forgatókönyve kis híján tizenöt évet pihent,
mire le lehetett forgatni az ötvenes évek sztálinista rendszerének brutalitását
bemutató filmet. Az 1981-es, a gdański hajógyári munkások hathatós
segítségével, lóhalálában elkészített A vasember már nem ment vissza
évtizedeket az időben, hanem gyakorlatilag a jelen eseményeit, a
Szolidaritás mozgalom átmeneti győzelmét dokumentálta, így a hatása még nagyobb
volt Lengyelországban és külföldön egyaránt.
Wajda dokudrámájának világpremierjét Cannes-ban tartották,
és a The Times a fesztivál legnagyobb történelmi eseményének nevezte. A
vasember-t a fesztivál fődíjával, az Arany Pálmával jutalmazták. A film
végén egyébként a főhős esküvőjén Lech Wałęsa is megjelenik.
1980 augusztusa után egy bő évig azt lehetett hinni, hogy a
lengyel munkásság és értelmiség összefogása következtében az ország elindulhat
a szabadság felé vezető úton. 1981 decemberében azonban bevezették a
hadiállapotot, tankok lepték el az utcákat, Wajdát egy ideig házi őrizetbe
tették, majd arra kényszerült, hogy a következő néhány filmjét külföldön
forgassa le. Hivatalosan nem emigrált, de Párizsba költözött. Az ott készült
Danton Gerard Depardieu-vel, amely a francia forradalmi eseményeket állította
párhuzamba a lengyelországi eseményekkel, elnyerte a brit filmakadémia díját a
legjobb idegen nyelvű film kategóriában, és Wajda a legjobb rendezőnek járó francia
César-díjat is átvehette.
A rendszerváltás idején tért haza, a szenátus tagjává
választották. Túl a nyolcvanon, 2007-ben személyes drámát forgatott a katyni
vérengzésről, amelynek apja is áldozatul esett. A Katyn (Az ígéret földje, a
Wilkói kisasszonyok és a Vasember után) negyedik Oscar-jelölt filmje lett Andrzej
Wajda életművét 2000-ben a filmakadémia Oscar-díjjal jutalmazta.
Berecz Andrea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése