2016 kora tavaszán 10 Könyves-diákkal Franciaországba utaztunk. A célállomás Nogent-le-Rotrou volt, ahol a Lycée Rémy Belleau diákjaival szervezett diákcserében vettünk részt. (A projekthez a Hunfalvy János Kéttannyelvű Szakközépiskola partnereként csatlakozhattunk, amelyért itt is mondunk „un grand merci”-t)
A francia cserediákok februári látogatását követően izgatottan indultunk útnak, kíváncsian vártuk a „revoir”-t.
Odafelé szűk két napra megálltunk Párizsban. A tizennyolc órás buszozás fáradtsága nyomban elillant, ahogy sorra megpillantottuk a hihetetlenül könnyed vascsodát, az Eiffel tornyot, a Pantheont, az Invalidusokat és az École Militaire-t, a Sacré Coeurt, a Tuilerie-ák kertjét és a Luxembourg parkot, a hírhedt Moulin Rouge-t, a lenyűgöző Notre Dame-ot, ahogy sétáltunk a Boulevard Saint Michelen (felidézve Ady Endre több mint száz éves „ballagását”), bekukkantottunk Gibert Jeune könyvesboltjába – sőt, vásároltunk is…Farkaséhesen vacsoráztunk a Flunch-ben, ebben a francia mekiben(?).
és a Les Champs Élysées… S mielőtt buszra szálltunk volna, ettünk még egy forró, nutellás-banános palacsintát. (Ránk fért...és nagyon finom volt...)
Vasárnap este megérkeztünk Nogent-le-Rotrou-ba. Voltak olyanok, akik most találkoztak először fogadó családjukkal, izgultak is nagyon! A társaság harmada és a tanárok az iskola kollégiumában kaptak szállást és ellátást. (Okos Könyves-diákok, már előre lefotóztatták francia barátaikkal a „menza-kaját”, így nyugodtan vártuk az első vacsorát – és sem akkor, sem a következő egy hét alatt egyszer sem csalódtunk: finom volt, francia volt.)
Másnap délelőtt Chȃteaudunben kezdtük a vidéki Franciaország felfedezését. Ez a vár a 12. században épült, igazi lakótoronyként. Aztán kiegészült további két épületszárnnyal, így egyszerre mutatja a középkori védelmi funkciókat ellátó építészeti stílust, a gótikát és a reneszánsz stílusjegyeket.
Délután a Polgármester fogadása után Nogent nevezetességeit néztük meg. És végre megtudtuk: mit is jelent a városka neve. Egy régi, régi földesúr neve volt Rotrou.
Kedden nagyon korán indultunk, hogy megtegyük a 250 kilométeres távot Mont Saint Michel csodájáig. A 8. századtól működő apátság, amely szigetre épült még apály idején is különleges hangulatot áraszt.
Szerdán Chenonceau mesés kastélyába látogattunk, mely magánkézben van (vagyis valakié). Ezt a Loire menti kastélyok ékkövét tulajdonosa igazi főúri pompában tárja a látogatók elé. Hazafelé még sétáltunk egy kicsit Tours-ban, Szent Márton városában.
Csütörtökön a délelőttöt projektmunkával töltöttük az iskolában – érdekes volt látni és megismerni a mieinktől annyira eltérő iskola rendet…
Délután pedig egy újrahasznosító üzemet látogattunk meg. És hogy ne maradjunk kulturális élmény nélkül, hazafelé megcsodáltuk a chartres-i kéket és a gótika újabb gyönyörű katedrálisát.
Csak felvillantani lehet egy-egy mozzanatát ennek a Franciaországban töltött hosszú hétnek: emberek, szokások, ízek és illatok, régi és új élmények. A megismerés csodája. Franciaország és a francia civilizáció csodája. Már hiányzik...
Franciaországi barangolásunk alatt 70, 88 kilométert tettünk meg.
94247 lépést.
Hm?
És milyennek látták Ők, a diákok? (Cenzúrázatlanul) Ilyennek:
„Párizsban lenni egy életérzés, szavakkal le nem írható. Most mégis megpróbálom. Ha ott vagy, úgy érzed: oda tartozol. Látod azokat az épületeket, amik megnézésére már régóta vágysz, olyan ételeket eszel, mint egy francia…Ennél jobb nincs! J’adore Paris!” Dóri
„A szerelmesek világvárosa. Hatalmas város, kedves emberekkel. A francia nyelv szépségei: jöttünk, láttunk, győztünk. A legjobb csapattal, a legjobb pillanatok. Közös fényképek, maradandó emlékek. Kézenfogva átszelni Párizs utcáit és megcsodálni minden nevezetes különlegességet….” Reni és Miki
„Hideg, nagyon hideg. gyönyörűek voltak a látványosságok. Ettünk finom palacsintát. Az Eiffel torony maga volt a csoda, a kilátásról nem is beszélve. csak kár, hogy ketté fagytunk. de a hideg mellett ez volt életem egyik legszbb hétvégéje, amit Párizsban tölthettem!” Heni, Niki
„Életem első külföldi utazásának úti céljaként Franciaországnál jobbat keresve sem találtam volna. Párizs a legcsodálatosabb hely a világon, a városnézés minden perce valóravált álom volt. Mást már nem is mondhatok, mint J’aime Paris et la France.” Betti
„Francia, szépség, izgatottság, szerelem, tömeg és hideg. Nagyjából ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni Párizst, és az ott töltött másfél napot. A francia nyelv, amit még mindig nehéz megérteni, szépség, amit a város jellegzetességei nyújtottak, s amiben nem is csalódtunk. Szerelem, amit az egész hely varázsa kelt bennünk, tömeg, ami elkerülhetetlen, mégis nagyszerű. És a hideg. de ezzel a szuper kis csapattal még a hideg is csak egy apró tényező.” Fanni
„Párizs. Erről a szóról/városról az jut eszembe, hogy tiszta, nagy, tömeg, szép, rendezett. Ahhoz képest, hogy körülbelül egy napot töltöttünk el itt, és nagyon tömör volt – nagyon élveztem, és nagyon sok jó emlékem lett. Ehhez az egészhez persze egy nagyon jó csapat is kell, és szerintem ennél nincs is jobb társaság.” Keve
„Hálás szívvel tekintek vissza az elmúlt hétre. Hálás vagyok az új emberekért, akiket megismertem, és a csodálatos élményekért, melyeket velük élhettem át. Azt hiszem, nem túlzás, ha azt mondom, ez volt életem egyik legjobb hete. Mont Saint Michelnél szebb és csodálatosabb hely nincs sok. És hát a kastélyok a Loire mentén. De a legjobb dolgok számomra mégsem ezek. Felkelni reggel, egy igazi francia reggelivel indítani a napot, bemenni egy pékségbe és franciául köszönni, és egy héten keresztül francia diákokkal beszélgetni, akiket már a barátainknak mondhatunk. Sok nevetés, sok móka, és a sok emlék, melyeket reméljük, sohasem felejtünk el.” Fanni
„Új barátokkal és új élményekkel váltunk el egy csodálatos hét után Nogent-le-Rotrou-tól. Nyugodt, családi hangulat, közös vacsorák. Rengeteg kaland és kirándulás, szebbnél szebb kastélyok. Különleges ételek és szokások egy helyen. A hangulat felszabadult és vidám volt. Béke és nyugalom jellemez mindenkit. Kihagyhatatlan élmény, hogy itt lehettem. Végre egy modern iskola! A francia és az angol nyelv használata olykor vicces helyzetekbe kevert bennünket. Fejünkben kavargó gondolatok papírra vetése. A leülepedő érzelmek csodákra képesek. Sosem mondjuk, búcsúzunk, csak azt, hogy majd látjuk egymást..” Reni és Miki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése