Göncz Árpád emlékére

2015. október 6-án az MTI a következő közleményt adta ki:

"Életének 94. évében, családja körében elhunyt Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság volt elnöke kedden - tudatta a család nevében Gulyás András titkárságvezető az MTI-vel."

A harmadik magyar köztársaság első köztársasági elnöke (1990-2000) József Attila-díjas  író,műfordító volt. A Göncz Árpád Alapítvány honlapján ez olvasható:

"Fiatalemberként, frissen végzett jogászként részese a nyilasok elleni fegyveres ellenállásnak, 1945-től a kisgazda pártban kezdi politikai tevékenységét. A párt betiltása után fizikai munkásként dolgozik. Az 1956-os forradalom után a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönre ítélik. 1963-ban amnesztiával szabadul. Fordítóként kezd új pályát, az angol-amerikai irodalom egyik legnevesebb fordítójaként válik ismertté. Ezt követően indul saját írói munkássága. A Magyar Írók Szövetségében 1981-től a műfordítói szakosztály elnöke, majd 1989-től 90-ig a szövetség elnöke.

A demokratikus ellenzék tevékenységében kezdetektől részt vesz 1990-ben a szabad választások után a Magyar Köztársaság első elnöke (1990-1995, 1995-2000).

Közvetlen személyisége, rendkívüli nyitottsága, megalkuvás nélküli, kikezdhetetlen erkölcsi tartása [...] mély szociális érzékenysége állnak máig töretlen népszerűsége mögött." (Forrás: itt.)

A köztársasági elnök hivatalában 1990-ben (A kép forrása itt.)

Fordítói, írói munkásságáról ő maga így vallott

„Író vagyok s fordító – mindenekelőtt angol nyelvű művek fordítója. De szívesen írok könyvekről. Hogy ezt én miért nem nevezem kritikának? Talán azért, mert csak olyan könyvről írok, amelyet szeretek, fontosnak érzek, amelyről személyes mondanivalóm van.”

„Fordító a börtönben lettem. Azt állítottam, hogy tudok angolul, amit nagyon jól tettem, mert meg is tanultam bent. És megtanultam egy szakmát, amiből aztán éltem. Mert én a fordításból indultam el az irodalom felé.”

„Nem maradt számomra más, mint a börtönviselt magyar értelmiségiek menedéke, a fordító élete. Esetemben rövid idő múltán az angol nyelvű írók műveinek fordítása. Ami idővel megnyitotta utamat az írás felé is. Ötvenkét éves voltam, mire ötévi várakozás után az első művem megjelenhetett…”

„Jó húsz évig éltem abból, hogy amerikai írók műveit fordítottam magyarra. Némi szakmai cikcakkok után így váltam íróvá.”

(Az idézetek forrása itt található.)

 1985-ben egy interjúban így nyilatkozott:

"Az ember attól függően tekinti az életét sikeresnek vagy sikertelennek, hogy milyen kályhától indul el. Én el tudom mondani, hogy az életem a csődök, bukások és mellékutak sorozata volt. És el tudom mondani, hogy különféle kanyarok után oda kötött ki, ahova szerettem volna, s hogy életem végére azt csinálom, amit akarok, szabadon. [...] Nincs önmagammal konfliktusom. A világgal van konfliktusom, a közérzetem nekem éppúgy nem jó, mint másnak, de úgy érzem, hogy a hátralévő időben is megengedhetem magamnak, hogy a jövőben éljek, és ne a múltban."

(Forrás: itt.)

Molnár Béla fotója (2015. október 7.)